Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

49. WMágea ülés január 26-án, Csütörtököo. 1888. 263 egyet, hogy a minister felelős közegeiért és igy az intendánsáért is, osztom; de a ministeri felelősség Magyarországon csakis ideális gondolat, mert mint tudjuk, a minister a bizalmi kérdés felveté sével mindig a többség háta mögé búvik és ott elérni őt nem lehet. Igenis a ház elé tartozik a nemzeti színház és az operaház kérdése, mert akkor, midőn itt ily horribilis összegeket szavazunk meg, 650,000 frtot, két évben egymásután, engedelmet kérek, akkor ez a kérdés érdekes. A másik felszólalt képviselő urnak nézetét teljesen osztom. Úgyszólván azt mondta Vadnay Károly t. képviselőtársam, a mit én akartam mondani és meg fogja engedni, hogy én azt, hogy az intendáns nálunk felesleges állás és azt, hogy a színházakat bérbe kell adni, már ő előtte megmondtam és e felett vele hirlapilag vitatkoztam is, mert akkor nem volt ebben a véleményben. Vadnay Károly:Soha sem ! Pázmándy Dénes: Mikor az opera alapkövét letették, akkor a hírlapokban megírtam, hogy az egész dolog czéltévesztett vállalat, ugy, a mint contemplálva van és meg fog bukni. Ma ott vagyunk, hogy e rendszerrel le kell számolni. Teljesen osztom azt, mit Vadnay t. képviselő ur mondott, hogy a ni. kir. operát bérbe kell adni, még pedig a párisi opera mintája szerint, mert más nem létezik. A francziák egyáltalán 200 esztendős múlttal birnak a színházak körül. Ez már Európában megérett kérdés és mi csak nevetségessé tesszük magunkat, mikor itt folytonosan euquettirozunk — ugy gondolom 10 év óta hármat hivtak egybe — arról a kérdésről, hogy mikép kell színházat vezetni; mert nincs a világnak oly e nqueteje, mely ezt eldönthetné, mert ez az izlés és szakértelem dolga. Vadnay t. képviselő ur azt mondta, hogy egyetlen szakértő vállalkozó nem fog nálunk találkozni, ugy kell azt külföldről behozni, hát hogy vehetett részt azon az euquéiten, melyen 20 nemszakértő tárgyalta a kérdést. (De rültség.) Vadnay Károly: Nem gyakorlatilag! Pázmándy Dénes: Az ilyen euquétek semmire nem vezetnek, csak arra, hogy a minister le akarja magáról hárítani a felelősséget és egy nem létező testület ölébe akarja azt áttenni. Az operát csakugyan bérbe kell adni; de előáll egy más kérdés, hogy minő operát akarunk liérbeadni? Mert abban csalatkozik a t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy helyes lesz, ha a mostani operát akarjuk bérbeadni a mostani személyzettel ugy a mint van; mert akkor komoly vállalkozót és olyat, ki meg fog tudni feladatának felelni, nem fogunk találni. Ha taglaljuk e kérdést, mint tetszett is mondani, végezni kell azzal. Még egyet ki kell mondanunk s ez az, hogy én bátor vagyok constatálni, — mint a hogy ő mondta — hogy ) magyar szakértőt nem fogunk rá kapni, bocsánatot kérek, hogy kimondom, de itt &z ideje, hogy egy magyar dalmüszinház fennállása Budapesten ez idő szerint lehetetlen. Lehetetlen művészeti szempontból, de különösen a pénzügyi kérdésnél fogva. Ha a ház méltóztatik továbbra is egy fél milliót megszavazni: akkor fog egy oly színház fennállani, mint a milyen van most, a hol a karok magyarul, a solisták pedig olaszul énekelnek. És ez a legroszszabb rendszer az egész világon. Én azt mondom, tegyünk egy lépéssel többet. Arra, hogy egy nemzeti operát fenn bírjunk tartani, roppant zenei előkészületek és más intézkedések szükségesek.Méltóztattak Francziaországot, Olaszországot, Németországot felhozni. Épen csakis e három államban van nemzeti opera és ez a 3 állam látja el az egész világot operával. Nálunk midőn conservatoriumunk még csak most fejlődik, a hol nemcsak az éneklő tagokat kellett külföldről hozatni, hanem az orchestrumba, ha egy síposra vagy más hangszer játszóra van szükség, kénytelenek vagyunk azt is külföldről hozatni, a hol, ha a nemzeti opera próbájára bemegy az ember, alig kell magyar nyelven beszélni, mert kezdve az orschestrumon és az administrativ személyzeten, úgyszólván mindnyájan idegenek, vagy ha már régebben itt vannak is, még nem tanulták meg kellőleg a magyar nyelvet, ily praesmissák után nagy hiba azt gondolni, hogy ha az intendánstól megszabadulunk, egy vállalkozó jó magyar operát fog létesíteni. Én nagy missiót is látok abban, hogy Budapesten egy nagy internationalis opera létesíttessék, mert Budapest góczpontja művészeti szempontból az egész keletnek,Lengyelországnak,Dél Oroszországnak, ugy, hogy 30—50 millió ember műizlését lehet e tekintetben fejleszteni és annak eleget tenni. Megfogják próbálni a bérbeadást, tudom, hogy az ma még kedvencz eszme. Én nagyon tisztelem a chauvinismust, magam is ragaszkodom hozzá, tudom, hogy a mit mondok, sem a többségnél, sem a sajtóban, sem az országban nem fog visszhangra találni. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Meg fogják próbálni a bérbeadást, lesznek élvezhetetetlen előadások, ugy, hogy 4—5 év múlva ugyanazon crisis előtt fogunk állani, mint most. Lehetséges lesz az a magyar opera 20—25 esztendő múlva, midőn a vidéken is kiképezhetik magukat az énekesek, midőn az országban lesznek erre, hogy ugy fejezzem ki magamat, filialék — de hogy valami nagy nemzeti sérelem történjék az által, ha megszüntetjük azt, hogy itt cseheket olaszul énekeltetünk magyar karok mellett, sem nemzetiségi, sem művészeti szempontból nem hiszem. Vadnay Károly t. képviselő ur méltóztatott hivatkozni Parisra is; ezt a minister ur indokolásul hozza fel, hogy tudniillik a nagy párisi opera