Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

262 49. or»aágos üiés január 26-£n, esütörtököa. IS88. segítni tudjon. Nem bizok az idegenre elsőrendű nemzeti ügyet, hanem a bár legeszményibb szivet, lelket, kedélyt nemesítő, de mégis főképen kos­raopolita mííág gondviselését. Azt sem szabad prédául bízom rá, hanem a nagy segélyösszeg­hez erős föltételeket kötnék: a kiképzett zenekar fentartását, a jobb magyar dalmüvek előadásá­nak, a szövegkérdésnek és egyéb személyi és anyagi fontos érdekek biztosítását. A föltételek megtartása végett ellenőrző közegről is gondos­kodnám. A párisi vállalkozó is, az évi nyokzszáz­ezer frank segélyt annyi föltétel mellett kapja, hogy ezeket a szerződésben több mint hatvan ki­kezdésbe foglalták. Rátermett vállalkozó, kinek a színház veze­tése nem gavallér! sport, szeszélyes kedvtöltés, kel­lemes órák keresése vagy a tarka curriculum vitae egy heczczes epizódja, hanem becsvágy, hír és jólét forrása: erős föltételek mellett is fog tudni sürgőbb, vonzóbb életet idézni színpadra és néző­térre s képes lesz rendbehozni mindent, mert a rend életérdeke. Ha aztán évek munkája után jó lábra állítja az operát: akkor megint beállhat az állami igazgatás egy szerencsés!) időszaka. Tisztelt képviselőház! Valamit akarnunk kell egészen, mert ha csak félig akarjuk, abból nem keletkezik egyéb, mint uj hiba, kapkodás, terhek szaporodása. Midőn a pénzügyi bizottság jelentése kimondta és határozati javaslattal is biztosítani kívánja azt, hogy a most megállapított összegnél ezentúl nem lehet több állami segélyt adni az operaháznak, ebben voltakép kimondta a vállal­kozást. Mert ha mégis több kell, azt nem ad­hatja más, mint vagy az állani utólagos nagylel­kűségből, vagy a vállalkozó, jövedelmek remé­nyében. És ha az állam félrevonul, nem marad más, mint a vállalkozó. Szóval szükség lesz rá. Az operaház más utón alig bontakozhatik ki bajaiból. A nemzeti színház önálló fejlődésére pedig üdvös lesz, ha megszaba­dul a kapcsolat nyűgétől s az intendansi müked­velőség áldatlan beavatkozásaitól, hogy egyedül a szakértelem öntsön beléje erőt, lelket, életet. Mivel azonban megbízható vállalkozót nem könnyű kapni, mentül elébb körül kellene nézni utána. Ennélfogva, midőn én a színházi kiadások tételeit teljes készséggel megszavazom, egyszers­mind az általam kifejezett gyökeres reformok : az intendansi állás megszüntetése, a közvetlen főfel­ügyelet gyakorlása s az operaházi vállalkozás mentül elébbi foganatosítását óhajtanám, mert ha az idő általában drága, azt az operaház vezetésé­nek mai nagy pénzbajaiból különösebben is meg­tanulhattuk, hogy minden idő közt legdrágább az elveszített idő. Elfogadom a tételt. (Élénk helyeslés jobbelöl.) Horváth Gyula: T. képviselőház! Egy­általán nem akarok ujabb szinházi debatteot fel­idézni, vagy a szinházi debatterek közé beállni; ezt a szakértőkre bizom. Én a t. házat csak egyetlen egy kérdésre vagyok bátor felhívni. (Bálijuk!) Igaz, hogy a ki nemcsak a legközelebb múltra, hanem az évekkel ezelőtti időre visszaem­lékezik, a színházi kérdés megvitatásánál azon be­nyomás alatt kell hogy álljon, hogy Magyarorszá­gon vannak a törvényhozásnak felelős m. kir. intendánsok. Én e felfogást sem akkor, midőn in­tendánsok voltak, sem akkor, midőn nincs inten­dáns, nem osztottam és nem osztom. Én azt tartom, hogy a szinházi ügyekért a törvényhozásnak fele­lős a belügyminister. (Helyeslés a jobboldalon.) En­nélfogva sem jogosnak, sem loyalisnak nem tar­tottam soha azt, ha valaki akár a múltért, akár általában mintegy felelősségre von itt a képviselő­házban bárki mást, mint az illető felelős ministert, vagy hogy e kérdés itt a házban más egyénekkel szemben tárgya]tassék. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ha a t. képviselőház ezen jogkört megtartja: ak­kor megvagyok győződve, a legteljesebb tárgyi­lagosság mellett lehetséges lesz ezen kérdés tisz­tázása. De mihelyt nem felelős egyének feletti döntés és azok feletti bírálat hozatik a ház elé, ez nem szolgál egyébre, mint arra, hogy az ügy elmérgesittessék. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha voltak hiteltúllépések, azokért nem az intendáns, hanem az illető minister ur felelős. Ha a szervezetben fordultak elő hibák, ha történtek olyanok, a mik a színháznak akár művészi, akár közigazgatási vezetését illetik, ezekért itt a ház előtt nem az intendáns, kinek e házzal és viszont e háznak ve!e nincs kÖ ze, hanem az illető minister felelős. (Helyeslés a jobboldalon.) Miután erre vonatkozó nézetemet elmondtam, t. ház, bátor vagyok még egy kérdést érinteni. Meg vagyok győződve, hogy üdvös lehet e kér­dés megbeszélése enquétekben, hol kellő idő van a nézetek kifejtésére és a kifejtett nézetek mérle­gelésére; de a legszebb, a leghelyesebb javaslatok is, ha közvetlenül a házban vettetnek fel és nem mint a kormánynak javaslata kerülnek a házban megvitatásra, czélra egyáltalán nem fognak ve­zetni. (Helyeslés jobbról.) Ennélfogva én a magam járatlanságát és tudatlanságát is ebben a kérdésben azzal fedezem, hogy nézetem szerint a legjártasabb, legtudósabb, Iegszakértőbb egyéneknek is ilyen szakszerű kér­désekben való föíszólalása az ügyet itt a házban igen kevéssé mozdítja elő. (Ellenmondások.) Az ilynemű megbeszélés euqétekre tartozik s azután az illető ministernek kötelessége javas­latot előterjeszteni. (Helyeslés jobbfelől.) Pázmándy Dénes: T. ház! A közvetlen előttem szólott igen t. barátomnak, Horváth Gyula t. képviselő urnak nézetét nem osztom. Azt az

Next

/
Thumbnails
Contents