Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

258 49. országos ülés január 26-án, estitürtöküii. 1SSS, ott a főtörvényszékek gyakorolják az ellenőrzés nagy részét, mig nálunk tudvalevőleg sem a budapesti, sem a marosvásárhelyi kir. tábla administrativ hatáskörrel egyáltalában nem bir. Ott tehát az administrativ hatáskör e tekintetben megoszlik az igazságügyministerium és a főtörvényszékek hatásköre közt. Ez az egyik ok. A másik ok pedig, mely a belügyministerium költségvetését kedvezőbbnek tünteti fel Poroszországban mint nálunk az, hogy Poroszországban a Landes-Centralregierungnak autonóm alapra fektetett külön költségvetése van, a mely természetesen az államköltségvetésben nem foglaltatik, mig ellenben a mi költségvetésünkben az egész megyei költségvetés, a mi a legnagyobb tételt képezi — az öszszeg majdnem az 5 milliót közelíti meg — az állami költségvetésben foglaltatik. Ha a költségvetésben szereplő 5 millió forint, az egyes megyék autonóm körében és ott a saját hatáskörükben külön budgetet képezne és nem az állami költségvetésben szerepelne, mindenesetre egészen más világításban tűnnék fel az összehasonlítás. Különben a mi az összeget illeti, én magam is tettem összehasonlítást évekkel ezelőtt történt felszólalásomban, nemcsak a porosz, hanem majdnem az összes európai költségvetést illetőleg. Az én egyéni nézetem az, hogy a mi administrativ költségünk a legnagyobbak egyike. Ennek oka azonban, hogy ugy mondjam, azon dualismusban rejlik, hogy e kifejezéssel éljek, a mely az állami és törvényhatóságiközigazgatás közt létezik, de létezik még azonkívül egy még tovább terjedő elhatárolás is, ugy, hogy pl. az igazságügyi administratio az állami administratióval és a törvényhatósági administratióval szemben majdnem egy internationalis válaszfal által el van választva. Mindezek teszik felette terhessé a mi administrativ költségeinket. Én magam is elismerem tehát, hogy a mi administrativ költségeink nagyok, de ez a rendszerben gyökerezik; a rendszernek a kifolyását képezi. Mivel állami ellenőrzés nélkül nálunk egyáltalában administratiót képzelni nem tudok, a rendszernek kiegészítő részét képezi a főispáni titkárok állása, a melynek szüksége eléggé meg volt vitatva tavaly a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Minthogy tehát a rendszerrel magával — ha csak azt el nem akarjuk törölui — függ össze ezen állás: kérem méltóztassanak azon csekély tételt, mely nem 30,700 frtot, hanem csak 5970 frtot tesz és a mely, azt hiszem, eléggé lassú léptekkel fejleszti ezen intézményt, elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A kiadások ezímén előirányzott 327,320 forintból Grünwald Béla képviselő ur, 20,700 forinttal, tudniillik a főispáni titkárok fizetése és lakpénze ezímén előirányzott összeget töröltetni kívánja. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e ezen törlési indítványnyal szemben az eredeti 30,700 forintnyi összeget megszavazni; igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a bizottság által javaslatba hozott összeget szemben a törlési indítványnyal megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazta a tételt. TiMd Antal jegyző (olvassa): Egészségügyitanács. Rendes kiadások: XV. fejezet, 6. czím. Kiadás az egészségügyi tanács irodai és egyéb dologi szükségleteire 1,800 forint. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Színművészeti kiadások és bevételek. Rendes, kiadások: XV. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek: IV. fejezet, 3. czím. Kiadás összesen 394,420 forint. Vadnay Károly: T. képviselőház! (Halljuk!) A szinházi kiadások czítne alkalmat nyújt nekem nézeteim elmondására e fontos culturalis ügyben, kérve ehhe^ mélyen t. képviselőtársaim becses figyelmét és szíves türelmét, melylyel azonban visszaélni teljességgel nem kívánok. (Halljuk ! Halljuk!) Bevallom, e perezben különösen örülök annak, hogy már nincs intendáns s én ugy örülök annak is, hogy még nincs intendáns, (Tetszés) mert igy a kérdésből kiesett a személyi oldal s i tárgyiasnbhan szólhatok a tárgyakhoz, habár a legobjectivebb bírálat sem eshetik meg személyek érintése nélkül. De a személyeskedés, melyben nem telik kedvem, teljesen kikerülhető. Először is köszönetet kívánok nyilvánítani azért, hogy teljesedésbe ment, mit a múlt évi költségvetési vita folytán kérni bátorkodtam, az egy intendatura alá tartozó, de egymástól nemzeti fontosságban és költségességben lényegesen különböző két müintézet állami segélyösszegének elkülönítése. Ezzel eleje van véve annak az eshetőségnek, hogy az operaház nyomasztó pénzbajaiért a nemzeti színház is rövidet húzhasson. Az általános pénzügyi helyzet szempontjából pedig ki kell fejeznem mindenekelőtt helyeslésemet ama takarékosságért, hogy a tavaly túlcsigázott operaházi államsegély összegét már a költségvetési tervezet is vagy negyvenezer forinttal apasztotta, a pénzügyi bizottság pedig ezzeí együtt 77,600 írttal szállította alá, az egész összeget: 210,000 forintban állapította meg. A tavalyi összeg 287,600 frt volt, mit az eltávozott intendáns, ki az udvartartási összegből is megkapta a rendes 160,000 frt évi támogatást —mint ez a szinházi enquete tárgyalásain felmerült — még 200,000 frttal lépet túl, mi ha a szinházi zárszámadás szerint is tény, nagyon elszomorító tény, mert ennyit a párisi nagy operára sem költöttek egyetlen egy évben sem, tán soha! (Igán!) Nem szándékozom különben az operaház vezetésének alig múltját személyi eritica alá fogni,