Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-49
49. országos ülés jannár 2B.án, csütortökfin. 1888. 255 ményt meggyökereztetni, hogy Magyarországon az igazságot — közigazgatási szempontból értem — politikai mértékkel mérik, a ministeriumtól kezdve egészen a legutolsó községi biróig. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az ügyek, a melyek esetleg egj községben vagy egy szolgabíró előtt felmerülnek, fölmennek a ministeriumba. És jaj annak, kinek az ügye ide kerül. Első sorban politikailag meglatoltatik. (ügy van! a szélső baloldalon.) S az ügy gyorsan, gyorsabban vagy pedig kevésbbé gyorsan intéztetik el a szerint, a milyen politikai súlya van; vagy ha a ministerium nem tudja kikutatni a dolognak politikai értékét, ott van a főispán, kiadják neki véleményezés végett még oly kérdésekben is, a melyekhez absolute lehetetlen a főispánnak hozzászólania, vitás controvers kérdésekben, a melyeket szakszerűen kellene elintézni még ott is, a főispán controlleriáj"a alá vétetik és ott latoltatik meg a sub titulo véleményezés. És ez igy megy felülről lefelé, mint az különösen ma is oly igazságos kritikával sújtatott. T. ház! Ezeket e czímen elmondva, még egy megjegyzésem van, az, hogy sokkal komolyabb jelenleg Magyarországon az administrativpolitika folytán beállott erkölcsi romlottság, hogy sem a kormány azt közönyösen, sőt ha az ezen oldalon hozatik fel, semmibe se vegye. A mit mi itt mondunk, az a közönségnél észlelt és általánossá lett felfogásnak eredménye. Az lehet, hogy a kormány az ő egyéni, individuális érdeke érvényesítésére helyesen teszi, hiszen tudjuk, hogy az intézmények azok folytán idomultak és lettek azzá, a mik most; de mégis, összességükben az eredmény sokkal veszélyesebb, mintsem egy kormány érdekében feltarthatok volnának s e tekintetben ütött a 12-ik óra, mert az országnak összes erejére lehetne szükség. És én állítom, hogy annyira meg van mételyezve az adniinistrativ politika folytán az ország erkölcse, hogy tartok attól, hogy midőn majd szükség lesz a nemzet összes erejére, az összes erő akkor fog cserben hagyhatni, az úgynevezett és nagyon helyesen felemlített, itt többször kifejezett speculativ hazafiság mételyező befolyása folytán. Ezek előadása után kijelentem, hogy Grünwald Béla t. képviselő ur indítványát elfogadom. (Hdyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Grünwald Béla kép-viselő ur egyenesen reám hivatkozott beszéde kezdetén, valamint a közvetlenül előttem szólott képviselő uris azt említette, hogy azadministratio élén, mint belügyminister hosszas időn át én állottam: kötelességemnek tartom tehát a mondottakra pár rövid szóvid refiectálni. (Halljuk! Halljuk V) Nem szándékozom ez alkalommal sem az általános költségvetési vitára visszatérni, sem általában nagyobb adniinistrativ elveket vitatni, mert | csakugyan ezen tételnél ezeket a kérdéseket megoldani — azt hiszem mindenki belátja — nem lehet. (Ugy van! jóbbfelöl.) De igenis némelyekre, melyek felhozattak, refiectálni kötelességem még mielőtt magára a Grünwald képviselő ur által beadott törlési indítványra nézve nyilatkoznám. (Halljuk!) Legelőször is Grünwald képviselő ur szemrehányást téve a jelen nem lévő pénzügyi államtitkár urnak, azt mondta, hogy ő két mértékkel mér. Hát, t. képviselő ur, legyen szives megmérni, hogy mily viszonyok közt mondta ő azt, hogy a gróf Apponyi által proponált törlések, vagy azoknak összege, az általuk oly nagynak festett pénzügyi terheknek elenyésztetésére nem elég? (Halljuk!) Oly viszonyok közt mondotta, midőn azon t. oldalról ez hozatott fel: a kormány javaslatait nem fogadjuk el, mert nem elégségesek. Tehát csekélynek találták a törlést, mely számos milliókról szól; elvetették azon törvényjavaslatot, mely a pénzügyi helyzet rendezése czéljáhól még sokkal számosabb millióknak megszerzését czélozta ; és midőn ezeket, melyek együttvéve a legkisebb számítással is 25 milliót tesznek, mint elégteleneket elvetették, akkor nyilvánították a segítés eszközét, a mint Grünwald képviselő ur mondja, két millióban levőnek. Ebben az összefüggésben azután az, a mit államtitkár és képviselő ur akkor mondott, azt hiszem, tökéletesen kiállja a kritikát mindenkivel szemben, (ügy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) A másik, a mit meg kívántam jegyezni, a következő. Azt, vájjon a főispáni és a főispáni titkár állása szükséges-e vagy nem: akkor, midőn a törvény alkottatott, tüzetesen megvitattuk. Látom, hogy a t. képviselő urak a túlsó oldalon ma is azon megyőződésben vannak, hogy ez intézmény nem szükséges ; de én legalább a magam részéről épen ugy, mint akkor s ugyanazon indokoknál fogva, melyeket akkor felhoztam, azon meggyőződésben vagyok, hogy szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt tehát azt mondani, a mit Grünwald t. képviselő ur mondott, hogy ő nem hiszi a megtakarítások komoty szándékát, ha el nem töröltetik azon intézmény, melyet ő feleslegesnek tart, helyesen nem lehet. (Igaz jobbfelől) Mert ha valaki meghagyja a költségét egy intézménynek, melyet feleslegesnek tart, arról mondható, hogy a megtakarítást nem veszi komolyan; de ha meghagyunk egy intézményt, melyet mi szükségesnek tartunk, akkor rólunk nem mondhatja senki, hogy azért, mert nem vagyunk oly szerencsések vele egy nézetben lenni, nem akarjuk érvényesíteni a takarékosságot. (Élénk tetszés a jobboldalon. Derültség balfelöl.) Már engedelmet kérek, én azt gondolom senki sem követelheti, hogy az ő nézetét minden ember, mint csalhatatlant és egyedül helyest fogadja el; ha
