Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

254 49. orsiágos ülés január 26 án, csütörtökön. 1888. intézménynyel mintegy koronáját képezi, administratiónk tárgyában némely észrevételt tegyek. (Halljuk! HaŰjuli!) Azok, a kik e háznak a múlt ülésszakban tagjai voltak, bizonyára emlékeznek arra, hogy az ellenzék szónokai mily szigorú, de helyes kritikával mérlegelték az intézmény azon részét, mint a főispáni intézményt is, melyek aztán törvénynyé alakulva, oly károsaknak, oly vészeseknek bizonyultak. A képviselőház a főispáni intézménynyel egy Európában páratlan rendszert teremtett, ennek párját csak a tengeren túl Afrikában vagy Ázsiában kell keresni. Ez a csoda-intézmény nem illik sem a centrálisaim rendszerébe, sem az önkormányzati rendszerbe, de az európai administrativ rendszereket tekintve, én nem találok rendszert, melybe beleilleszthető volna. Egyedül a magyar administrativ rendszerbe illik bele, melynek mivoltát volt alkalma a háznak ma igen jellemzően és szépen megbírálva hallani. De, t. ház, ez intézmény életbe lépvén, ma már jelenségeivel találkozunk és ma már constatálható, hogy a rossz pénzügyek a rossz administratióval együtt két oly veszedelmes irányú pusztítás az országban, mely különösen figyelemre méltó. Akkor, t. ház, midőn jelenségeiben már a gyümölcsöket is látjuk, kettős kötelességünk felszólalni és azt a legnagyobb figyelemre méltatni, ha van még idő rá, a bajokon segíteni. Nagyon helyesen mondta azt egy volt pénzügyrainister valaha, hogy jó pénzügy jó administratio nélkül nem lehet. A t. pénzügyminister ur ezt nem mondhatja, mert neki volt alkalma jó administratiót teremteni, kezében van most a hatalom, teremtsen hát jó pénzügyet. Hiszen majd megmutathatja. T. ház, azt mondtam, hogy a főispáni intézményt ma már jelenségeiben és eredményeiben lehet vizsgálnunk. Én rámutathatok, t. ház, egyes tünetekre, melyek imitt-amott jelentkeznek. Például, egész községek föllázadnak — Temes megyében történt — mintha Hóra és Kloska idejében élnénk; oly dolgok történtek, melyek csak e lázadás történetében vannak följegyezve. A vizsgálat folyamán bámulatos jelenségek merültek fel, hogy mikép történhettek meg ilyen dolgok, milyennek jó administratio mellett nem lett volna szabad bekövetkeznie. Vagy például az országnak majdnem egy negyedrészében fel van függesztve a rendes törvénykezési menet s a rablók és gyilkosok miatt statarialis bíróságokat kellett alkalmazni. Hát, t. képviselőház, ha mi Európán ik bármely országáról ilyen híreket hallanánk, vagy olvasnánk, csak Boszniát és Hercegovinát említem, ha olyan hirek jutnának hozzánk, hogy a rendes törvényes eljárás fel van függesztve, mint pl. a dunántúli megyékben, hol a régi Sobri-világ féle dolgok és rablások, uton-utfélen támadások napirenden vannak, mit szólnánk hozzá? Ezen jelenségek nem olyanok, mint mikor az égen egyszerre támad egy nagy vihar s lesz belőle mennydörgés és jégeső, hauem ezek lassan fejlődnek és hatalmasodnak el. Azt kérdi és kutatja az ember, hol ennek az oka? Hát én felemlítettem Boszniát és Hercegovinát, a melynek administratiójára nagyon szép dicshymnusokat zengenek és reá mutatnak arra, hogy ime Boszniában és Hercegovinában a közbiztonság megingatásának a régi időben előfordult jelenségei ma már nem ismétlődnek, ilyesmiről legalább onnan hirek többé nem jönnek. Hanem igenis Magyarországon, még pedig azt lehet mondani, az országnak egyik legcivisáltabb vidékén ezek a szomorú jelenségek megdöbbentő mértékben és alakban jelentkeznek. Ha tehát keressük, hogy hol ennek az oka, nem találhatjuk ezt másutt, mint a mi administratiónkban, annak hibáiban és rendszerében, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert én azt kérdem, t. ház, ha ez az administratio pontos, figyelő és a társadalom s a nép rétegeiben gondozza azon érdekeket, melyek az administratio vezetőinek gondozására vannak bizva, nem lettek volna-e mindezen jelenségek kezdő okai kikutathatok, észrevehetők és még csirájukban elfojthatok, kipusztíthatok? És ha már ezek a jelenségek felmerülnek, nem volt-e a baj nagyobb fontosságú, hogy sem egyszerűen elég legyen azt mondani: kihirdetjük a statáriumot és ezzel vége mindennek ? Láttuk-e a kormány részéről azokat az intézkedéseket, melyekkel a későbbi időkre praeveniálhatott volna? Láttuk e, hogy az ottani administratio felelősségre vonatott volna, vagy láttuk-e az ország előtt annak igazolását, hogy ott hanyagság, vagy mulasztás csakugyan nem történt? Semmit sem láttunk. A dolgok mennek tovább, a mint mentek eddig; a főispán, alispán, szolgabíró, községi biró végzi a maga dolgát ugy, mint eddig. A közbiztonságnak ezen rémületes megzavarásáért talán még egy sort sem kellett védelmükre irniok. De hisz ez nagyon természetes, mert a főispáni intézmény nincs felelősségre alapítva és így az egész vonalon marad mindaz a régiben, az individualitás érvényesítésével és a közügy rovására. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mihelyt az intézményeknek egy pontjából a felelősség szege kivétetett, a mint történt a főispánoknál, akkor az az intézmény — neveztessék bár centralisáltnak vagy önkormányzatinak — nem vezethet más következményekre, mint a milyeneket Magyarországon tapasztalunk. Látjuk a durva önkényt érvényesülni, látjuk a tisztviselői eljárást minden felelősség nélkül alkalmaztatni és látjuk azt a véle-