Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

48. országos ülés január 26-án, csütörtökön. 1888. 253 jutott uralomra a kormány pénzügyi politikájában. (Ugy van! balfelől.) Ezen állás is azok közé tartozik, a melyek tökéletesen feleslegesek. Méltóztassanak elhinni, hogy ehhez hasonló állást Európa egyetlen államában sem lehet találni, pedig rendkívül gazdag államok vannak Európában, a melyek ezen luxust nem engedték meg maguknak. De, t. ház, mi vagyunk-e oly gazdagok, hogy felesleges^ állomásokat rendszeresítsünk és fentartsunk ? És lehetséges-e az, hogy a ministereínök ur elhitesse velünk, hogy komolyan akar takarékoskodni, ha ez állomásokat meghagyja ? Remélem, hogy a ministereínök ur hozzá fog* járulni indítványomhoz; mert ha nem teszi, akkor állíthat magáról mindenfélét, állíthatja magáról azt, hogy gyöngéd, szánakozó, lágy szive van, hogy nem tudja azt elviselni, hogy Magyarországon valakinek ne legyen hivatala, (Derültség) különösen, ha pártjának valamely befolyásos tagja ajánlja, ezt mondom, állíthatja magáról, de azt, hogy takarékos, nem. T. ház! Ez az, a mit a főispáni titkárokra nézve elmondani akartam, de mielőtt felszólalásomat befejezném, lehetetlen, hogy néhány szóval ne érintsem azt a beszédet, a melyet szomszédságunkban (A szélső halra mutat) egy képviselőtársunk tartott, mely egyike volt a legjelesebb beszédeknek, a melyeket itt e házban az administratióról hallottam s melyben nemcsak szakismeret, nemcsak helyes gyakorlati felfogás, hanem egyszersmind magasabb szempontok is nyilvánultak s azért ámbár sajnálom, hogy nem jutott azon conclusióra, melyre mi: kénytelen vagyok mégis elismerni, hogy örvendetes jelenség oly erő, ki oly szakismeretet és képzettséget hozott nemcsak pártjába, mert annak csak szerencsét lehet kívánni ily aquisitióhoz, hanem kétségtelen, hogy az a tapintat és hang, a melylyel nézeteit előadta, arra a meggyőződésre juttathat bennünket, hogy nyereség ő az egész házra nézve. (Helyeslés.) E kérdéseket igy kell tárgyalni, mint ő tárgyalta; nézeteink eltérők a végkövetkeztetés pontján, de a mit közigazgatásunk állapotának kritikájaként elmondott, az azt hiszem, visszhangra fog találni az egész országban; lehetetlen, hogy viszhangra ne találjon itt e házban is mindazok kebelében, a kik Magyarországon a jognak és törvénynek uralmát, Magyarország nemzeti érdekeinek megvalósítását és Magyarországon egy igaz, nemzeti állam megteremtését óhajtják. (Helyeslés.) A fődolog az, hogy egyetértsünk a kritikában, egyetértsünk arra nézve, hogy mi a mai tényleges állapot. Nagyon helyesen jutott azon végeredményre, hogy bármely szempontból tekintse a ma fennálló rendszert valaki, tekintse akár az önkormányzat szempontjából, tekintse akár — a mit különben nem ellentétkép hozok fel, mert nem ellentét, de csak alkalmazkodom azon mííkifejezésekhez, a melyek nálunk dívnak — az állami közigazgatás szempontjából, mindenki kénytelen elítélni, mert egyiknek sem felel meg. Mindegyiknek csak árnyoldtilai vannak benne, de a magasabb állami és nemzeti szempontok megvalósítása tekintetében béna és tehetetlen. (Helyeslés halfelöl.) T. ház ! A következtetés, a mit a képviselő ur mindezekből kivont, nem esett össze azokkal a következtetésekkel, melyeket mi hangoztatunk. Említettem, hogy fődolog az, hogy a praemissákra nézve egyetértsünk, hogy a bajokat mindnyájan érezzük. Majd a nagyobb gyakorlat az állami élet feladatainak megvalósításában meg fogja nekünk is jelölni az eszközöket, melyek egyedül vihetnek eredményhez. Mert, t. ház, ha mi átvettük Európától a vasutakat, ha átvettük a távírót, mint oly eszközöket, melyeket kipróbáltak Európában és nem tartottuk szükségesnek azokat a mi viszonyaink szempontjából revisio alá venni és módosítani és ha igaz, hogy mozdony és sínek nélkül vasúti közlekedés csakugyan lehetetlen; ha igaz, hogy sodrony nélkül lehetetlen a villamos folyam tovább vezetése: akkor, be fogjuk látni mi is — és Magyarországon mindenki — hogy ha biztos hatást akarunk elérni, melyet közösen proclamálunk mindnyájan és mely abban áll, hogy Magyarországon nemzeti és állami szellemű közigazgatás szükséges: akkor, méltóztassanak meggyőződve lenni, azt más eszközökkel nem fogjak elérni, mint azokkal, melyeket már Európában kipróbáltak. (Ugy van! halfelöl.)Ennélfogva, t. ház, nemcsak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy örvendetes, hogy itt a képviselőházban oly jelenségeket tapasztalunk, mint ma tapasztaltunk. Osztatlan elismeréssel találkozott az a felszólalás a kritika szempontjából, de ha végkövetkeztetésben nem is értünk egyet: én legalább e felfogásban kezdetét látom egy új korszaknak: annak, a melyben általánossá fog válni az a meggyőződés, hogy valamint a múltban, ugy a jelenben és a jövőben is lehetetlen nekünk nemzeti és állami czéljainkat más intézményekkel megvalósítani, mint azokkal, a melyekkel az Európa államaiban tényleg sikerült. Különben ajánlom elfogadásra indítványo mat, mely igy szól: „Határozza el a képviselőház, hogy a költségvetés rendes kiadásai XV. fejezet 5, czíme alatt a főispáni titkárok fizetése és lakpénze czímén felvett 30,700 forint összeg töröltessék." (Élénk helyeslés a haloldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! Igen szívesen hozzájárulok az előttem szólt t. képviselőtársam azon indítványához, hogy a főispáni titkárok czímén a költségvetésbe felvett összeg töröltessék. De engedje meg a t. ház, hogy e czímnél, mely administrativ intézményeinknek a főispáni