Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

252 49. országos ülés január 26-án, csütörtökön. 1888. képviselője, tett akkor, midőn gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk egy igen jelentékeny megtakarítást indítványozott. A. jelenet ugyanis az volt, hogy az államtitkár ur a pénzügyministerium megtakarítási terveit közölte a házzal és úgy emlékszem, hogy ezen oldalról hozzászólott egy képviselőtársunk (Egy hang a baloldalon: Szalay Imre!) és a közgazdasági előadók megszüntetéséből eredő megtakarításokra azt mondta, hogy az egész 300 írt. Az államtitkár ur pedig komoly, kenetes arezal azt válaszolta rá, hogy több 300 írtnál, de ha 300 frt volna is, egyik s másikat számításba véve igen jelentéken összeget tesz ki. És nézetem szerint e felfogás helyes is volt azon pillanatban, midőn a kormány pénzügyi rendszerének, egyik cardinalis pontjának, épen a takarékosság elvének szigorú követését hirdeté. De ugy látszik, hogy az államtitkár ur kétféle mértékkel szokott mérni, mert mig itt a 300 frtot komoly pénzügyi tényezőnek tekinti, másfelől a mikor Apponyi Albert gr. képviselőtársunk 2 millió frtnyi megtakarítást javasolt, az államtitkár ur gúnyolódva tekintett körül és azt kérdé, hogyha a pénzügyi helyzet csakugyan olyan rossz, hiszi-e Apponyi, bog}' két milliónyi megtakarítással az állam pénzügyeit rendezni lehet? Világos tehát, hogy a pénzügyi államtitkár ur kétféle mértékkel mér, mert ha a kormány javasol 1000 frtnyi megtakakarítást, azt mint fontos, jelentékeny megtakarítást állítja a közönség elé, a mely szükséges, hogy az ország pénzügye rendeztethessék ; de ha az ellenzék részéről két millió forintnyi megtakarítást ajánl valaki, akkor gányosanast mondja, hogy ezt rendezési ténynek nem tekintheti. (Ügy van! Ugy van a bal- és a szélsöbalőläalon.) De, t. ház, ha már takarékosságról beszélünk és azt hiszem, hogy elérkezett azon pillanat, mikor a kormány képviselőjének szájában is többnek kell lenni e szónak puszta phrasisnál, mert odajutottunk, hogy a takarékosságot csakugyan komolyan kell venni és én, ha a kormány politikájának megítéléséről van szó, egyik lényeges, mellőzhetlen eriteriumául annak, vájjon a kormány pénzügyi tervei keresztülvitelénél a takarékosságot, mint komoly tényezőt vonja-e combinatióba, azt tartom, hogy a költségvetés egyes tételeinél miképen alkalmazza ezen elvet. Van egy elkoptatott phrasis, melyet nemcsak a kormányférfiak használnak, de általában el van fogadva és ez az, hogy a Takarékosságnak nem szabad annyira mennie, hogy megakaszsza az állam természetszerű fejlődését és terjeszkedését és hogy lehetővé tegye bizonyos lényeges és organieus állami czélok megvalósítását. Helyes ez magában véve, de minden attól függ, hogy valaki miképen alkalmazza, hogy a kormány mit tart lényegesnek és mit tart az állam organieus czéljainak megvalósítására nélkülözhetlennek ? Ha én azt látom, hogy egy világosan felesleges s ennélfogva luxuriosusnak mondható intézkedés megmarad, nem fogja rossz néven venni senki tőlem, hogy ha én azt mondom, hogy a kormány a takarékosság elvét nem akarja komolyan alkalmazni, (ügy van! balfelöl.) Én, t. ház, összehasonlítottam a porosz költségvetést a mi költségvetésünkkel és néhány ministerium központi vezetésének költségeit kijegyeztem. Csak négy ministeriumnak összehasonlítását terjesztem a ház elé, hogy világos képet lehessen alkotni arról, hogy a takarékosság elve a gyakorlatban nálunk tulajdonképen hogyan áll. Poroszország, mint tudva van, a lakosság száma és a fejlődöttség tekintetében körülbelül mégegyszer olyan, mint Magyarország. Mindenesetre sokkal fejlettebb administratiója van és intézményei a fejlődésnek és tökélynek magasabb fokát érték el, miért is költségesebbek és a functio complikáltabb, mint nálunk, kik meglehetősen egyszerűbb viszonyok közt élünk. Mit látunk Poroszországban? Azt, hogy a központi igazgatásra bele véve a ministertől kezdve le az utolsó szolgáig, az egész személyzet, a belügyministeriumban 99 egyén van alkalmazva. Magyarországon 169 tehát 70-nel több. A pénzügyministerium központi vezetése lehetséges Poroszországban 160 egyénnel, e számban benn van minden hivatalszolga és kapus ; Magyarországon 255, tehát 95 egyénnel több kell. Az igazságügyministerium Poroszországban 84 egyén által láttatik el, Magyarországon 116, tehát 32-vel több kell. Poroszországban két ministerium: a „Ministerium für Landwirthschaft, Domänen und Forstwesen* és a „Ministerium für Handel und Gewerbe" központi igazgatását 90 ember látja el. Nálunk egy ministerium van ezekre, t. i. a foldmivelés-, ipar-és kereskedelemügyi s igy igen természetes, hogy a mi Poroszországban két példányban van meg, az nálunk egyben szerepel. E ministerium teendőinek ellátására 130, tehát 40-nel több egyén szükséges. Méltóztatnak tehát ezekből látni, hogy ami takarékosságunk hogy néz ki. Már most az a kérdés, hogy mi ennek az oka? Kétségtelen, hogy a szervezésben rejlik a hiba. Mert vagy van ezeknek az uraknak a ministeriumban dolguk vagy nincs; ha van dolguk és csakugyan el vannak foglalva, a mint én hiszem, hogy igen : akkor organieus hibáknak kell lenni a szervezésben, ha egy kis államban a központi vezetésre több egyén szükséges, mint a nagy államban ; ha nincs dolguk, magától éltetik, hogy ezen állomások teljesen feleslegesek. Azonban akár van hiba a szervezésben, akár pedig feleslegesek ezen állomások, ezen adatok mindenesetre azt bizonyítják, hogy a takarékossági szempont még nem