Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-49
246 49. országos ülés január 28-án, csütörtökön. 1S88. biróság behozatala nagy és sikeres eredményeket nem fog felmutatni. Nem pedig azért, mert a közigazgatási biróság csupán abban az esetben működhetik sikerrel, hogy ha az elébe terjesztett contentiosus ügyben, vagy controvers kérdésben megmondhatja, hogy fenforog-e törvénysértés vagy nem? Ma, midőn a közigazgatási életviszonyok legnagyobb része és mint érintettem, talán épen az a rész, mely a brutális sértéseknek leginkább ki van téve, szabályozás nélkül áll: a czélszerűség szempontja, t. ház, annak a közigazgatási tisztviselőnek mindig meg fogja adni a kibúvó ajtót, a melyen törvénytelen eljárásának büntetése elől megmenekülhet. Ha azt akarjuk, hogy a közigazgatási biróság s általában a controvers ügyeknek birói úton való orvoslása sikeres legyen, a birói szervezést meg kell előznie annak, hogy a közigazgatási életviszonyok az egész országban praecise szabályoztassanak, hogy a közigazgatási tisztviselőknek többé a czélszerűség szempontja ne lehessen azon kibúvó ajtó, a melylyel törvénytelen tetteiket fedezni képesek legyenek. De mint említettem, t. ház, azon feladatokat, a melyek a szervezés kérdésétől függetlenül állanak, kimeríteni nem szándékozom és hiszem, hogy más t. képviselőtársaim az általam felsorolt feladatokhoz újakat hozzácsatolni úgy is fognának; csupán újólag hangsúlyozom, hogy ne higyjük, miszerint a szervezés kérdésének sikeres megoldása a legfőbb és kizárólagos panacaea leend a közigazgatás bajainak orvoslására, vagy, hogy az fog lenni az az Ariadné fonala, a mely bennünket a közigazgatás labyrinthjából kivezetni képes f leend. Áttérve felszólalásom második tárgyára, (Halljuk! Halljuk!) t. i. arra, hogy mik az újabb közigazgatási törvények életbelépte óta előálló eredmények és mik az ezekből levonható következmények: mindenekelőtt azt jelentem ki, hogy az új törvények a közigazgatás terén lényegesebb változtatásokat nem eredményeztek. Maga az uj törvény intentiója sem volt az, hogy a közigazgatást átalakítsa, hanem hogy régi formájában megtartsa. Igenis van változtatás a politikai czélzatosság, (ügy van! ügy van ! a baloldalon) az önkormányzat jogkörének csonkítása tekintetében: de a közigazgatás javítása tekintetében eredmények fenn nem forognak. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Ha tehát, t. ház, kóros jelenségek léteztek, ha hiba és baj volt a közigazgatás terén: akkor azok ma ugyanazon terjedelemben léteznek, mint régebben. Hogy általánosságban és teljes rövidségben reájuk utaljak: én ott is látok bajokat — ég e különbséget meg kívánom tenni — a hol a közigazgatás a legjobb intentiók mellett kezeltetik. A bajok a jobb intentiók mellett is főbb vonásokban a következők. Közigazgatásunk az egész országban nem egyöntetű. Elismerem, egyik helyen lehet jó, de a másikon rossz és roszszabb; (ügy van! ügy van! a baloldalon) a másik, hogy közigazgatásunk bizonytalan. A polgár, a ki jogigényeit a közigazgatás terén érvényesíteni akarja, folyton kétségben és bizonytalanságban van, hogy teljesen jogos igényeitközigazgatási utón birja-e érvényesíteni.(ügy van! ügy van! a baloldalon.) A harmadik a közigazgatási ügymenet hosszadalmassága. Egymás fölé és egymás mellé helyezett forumok zavaros competentiája, az ügyek kézről kézre való tévelygése által az ügyek legvitalisabb érdekei elvesznek addig, mig kivitelre kerülnek. (ügy van! bálfelől) Negyedik baja a közigazgatásnak a hatálytalanság. A legbecsesebb állami érdekek, melyeket a törvény megteremt, a végrehajtás alkalmával csaknem egészen megsemmisülnek. Ha tehát e bajok, az egyöntetűség hiánya, a bizonytalanság, a hosszadalmasság és a hatálytalanság a legjobb intentiók mellett is fenforognak: akkor ott, hol ily nemes intentiók nincsenek^ hol a bajokhoz hozzájárul a pártoskodás, az önkénykedés, a közigazgatás épenséggel meg van mételyezve. (Élénk helyeslés balfelöl) És ha közigazgatásunk általában véve bizonytalan, e helyeken egyúttal undorító is. (ügy van! balfélöl.) És ha keressük e bajok okait és pártállásra valú tekintet nélkül vizsgáljuk, mikép volnának azok helyesen orvosolhatók: akkor lehetetlenség csak azon kérdésekre utalnunk, melyek a szervezet kérdésétől függetlenül állanak, hanem azt kell mondanunk, hogy a baj okai magában a szervezetben is gyökereznek, (ügy van! balfelöl.) Az a néhány ok, melyet részemről ez alkalommal említeni kívánok, a következő. Az egyik, hogy közigazgatási apparátusunkban egész scálája van megteremtve a felügyelő és ellenőrző hatóságoknak. Rendelkezik és felügyel nálunk a minister, rendelkezik és felügyel a főispán, ugyanezt teszi az alispán, rendelkezik és felügyel a szolgabíró, ugyanezt teszi a segédszolgabiró. De midőn az állami akaratnak az életben való keresztülviteléről van szó: ott, t. képviselőház, midőn a végrehajtásra kerül a sor, ott gyenge kezek állanak az állam rendelkezésére. Ugy, hogy én azt mondom, hogy a legnagyobb könnyelműség kell ahhoz, azt hinni, hogy a mai szervezet mellett a helyes állami érdekek keresztülvitele az országban biztosítva van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kell tehát, hogy felügyelő és nógató hatóságok kevesbittessenek és korlátoztassanak, nem szabad folyton újakat és újakat teremteni, a mint pedig az a mai főispáni titkárok állásában is terveztetik, hanem az ellenőrző közegek megszorítása mellett kell a végrehajtó közegeket erősíteni s oda a gátra, a tevékenység színhelyére kell alkalmas erőket állítani, kik a legna-
