Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

49. országos ülés jaun.'.r 'M-ÚLU, csütörtökön li>S8. 245 vényhozás utján, azon része pedig, mely az állandóság ismérveivel nem bir, törvényes rendeletek utján szabályoztassék és rendeztessék. És ha az életviszonyok minden része szabályozva íeend: akkor kívánatosnak tartom, hogy ezen szabályok időről időre hivatalos utón összegyűjtessenek, liogy a jogszabályokat magukban foglaló ezen gyűjtemény a polgárok kezébe adassék •és ez által megszabadítsuk a polgárokat azon bizonytalanságtól, hogy jogigényeiket érvényesíteni nem képesek és megszabadítsuk a tisztviselőket attól a csábtól, hogy eljárásukban ne a törvény és az igazság uralmát, hanem az egyéni felfogást, szeszélyt és önkénykedést alkalmazzák. {Helyeslés a szélső baloldalon.) A második feladat az én szerény véleményem szerint a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetének az egész országban egyöntetű szabályozása. Ha azt tekintjük, hogy a közigazgatási ügyek az egész országban milyen divergens módon intéztetnek el; hogy ugyanazon ügyben az ország különböző részeiben a legkülönbözőbb felfogást láthatjuk:akkor ezen állapot egyik okozójának bizonynyara azt kell tekintenünk, hogy a közigazgatást ellátó tisztviselők értelmi és erkölcsi qualificatiój a é% niveauja az ország különböző részeiben a legkülönbözőbb és ha különböző, akkor ennek okául, véleményem szerint nem a qualificationalis törvény leányát lehet tekinteni, mert formai qualifieatiót meg lehet követelni és ezt meg is kapjuk, de valóságos qualifieatiót mindaddig nem fogunk kapni, mig az illető állás méltóságához és fontosságához annak javadalmazását hozzá nem mérjük. Mert a mily mérvben marad a javadalmazás az állás méltóságán alul, ugyanazon mérvben fog alul maradni az illető tisztviselő erkölcsi és értelmi képessége is. Én tehát, t. ház, midőn a közigazgatás jóvátételének feladatairól beszélek, akkor részemről az ország közigazgatási tisztviselőinek javadalmazását egyenlővé, egyöntetűvé, tehát országos törvény által szabályozottá kivánom tenni. A harmadik íeiadat, mely meggyőződésem szerint a közigazgatás szervezetétől szintén egészen külön álló kérdést és feladatot képez: a területi rendezés. A törvényhatóság területének rendezése és arányosítása; a törvényhatósági területeken belül a kisebb közigazgatási kerületeknek szabályozása és végre az administrativ székhelyeknek az igazságszolgáltatás és az administratio más ágainak székhelyeivel leendő egyesítése, szóval a területi rendezés. És habár elismerem, hogy a területi rendezés nemcsak a jó közigazgatás szempontjából oldandó meg, hanem ahhoz a magyar államiság szempontjából más feladatok is fűződnek: mindazonáltal, midőn a jó közigazgatás feltételeit felsoroljuk, a területi rendezést ezen feltételek közül kihagynunk nem lehet. Nem lehet pedig két szempontból: a közigazgatás és az önkormányzat szempontjából. A közigazgatás szempontjából azért nem, mert a territoriális administratiónak alapjellemvonása és követelménye, hogy a központból kiadott rendelkezés megtol dassék azon intézkedésekkel, megtoldassék azon szabványokkal, melyek azon rendelkezésnek az illető territóriumon való helyes keresztülvitelét biztosítják. De e szabályok és intézkedések helyessége és egyöntetűsége csakis ott lehetséges, a hol azon közigazgatási területen egyenlő viszonyok, egyenlő culturalis és gazdasági körülmények forognak fenn, a melyek tehát az illető központi rendelkezésnek sikeres keresztülvitelét biztosíthatják. A közigazgatás érdekén kivül, t. ház, még az önkormányzat érdeke is, véleményem szerint, szükségessé teszi a területi rendezést. Ha az önkormányzatot azon értelemben fogjuk is fel, melyet a centralisták contemplálnak, tudniillik, hogy a helyhatósági ügyek elvégzésére képesíttessék az önkormányzati testület: helyesen működőnek az önkormányzatot csakis ott lehet képzelni, a hol az önkormányzati test sem nem oly nagy, hogy elemei egymást nem ismerhetik és az önkormányzat érdekeit át nem tekinti)étik, nem oly nagy, hogy a közérdekekért az önkormányzati test elemei lelkesülni nem tudhatnak és sem nem oly kicsiny, hogy először is a közigazgatás ellátására szükséges elemek kellő számmal ott fel nem találhatók; nem oly kicsiny, hogy annak családiassága mellett egyesek hatalmaskodása és önkénykedése ellenében az önkormányzati elemek kellően reagálni és azokat ellensúlyozni nem képesek. (Helyeslés a széls'ő baloldalon.) A nagy dimensiójú törvényhatóság ép olyan, mint a kicsiny e a törvényhatóságokban sem a jó és biztos közigazgatásnak, sem az önkormányzatnak érdekeit nem biztosítják. És végre, t. ház, mint ismét a szervezet kérdésétől teljesen különálló feladatot említem, de melyre bővebben kiterjeszkedni nem kívánok, a közigazgatási jogsérelmeknek birói úton leendő orvoslását, (Helyeslés szélső balfelől.) Hogy ennek részletei és berendezése milyenek legyenek, arra egyáltalában kiterjeszkedni nem kívánok. Nem pedig azért, mert azt hiszem, hogy azon Ígéret, mely a kormány részéről tétetett, ma is fennáll és bennünket azon helyzetbe fog hozni, hogy törvényhozási alkotással állván szemben, a kérdés részleteit az alkalommal megvitathatjuk. Csak egy megjegyzést bátorkodom ez alkalommal e kérdésre vonatkozólag tenni. E megjegyzés pedig az, t. ház, hogy ne ringassuk magunkat azon tévedésben, hogy a közigazgatási bíróságnak behozatala a mai bizonytalanságot a közigazgatás terén nagy mértékben meg fogja szüntetni, hogy ez azon legelső lépés, melyen közigazgatásunk jóvátételét kezdeni kell. A mai körülmények közt a közigazgatást