Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-48

240 48. orszAgos ülés január 25-én, szerdán 1888 Szentiványi Kálmán képviselő ur, a ki a mai napra szintén jelentett be egy interpellatiót, ezt a jövő szombaton fogja előterjeszteni. Tors Kálmán jegyző: Papp El ek­Papp EleklT. ház! Ha valaki a tavaszi hó­napokban a Hortobágynak és az 0-Berettyó med­rének vidékét beutazz;!, meg fog győződni arról, hogy ott több mint százezer hold terület van víz által elborítva és a leghasznavehetöbb, legdúsabb talajú földek egy eontinuitásban egy egész tengett képeznek s önkéntelenül azon kérdést fogja fel­vetni, hogy minő indolens, egykedvű birtokos pol­gárok lakják e földet, kik ezen ázsiai állapotokat tűrik és mintegy elkárhoztató ítéletet fog mondani azon népes városok lakói felett, melyek itt e viz­tengerből kicsillämlanak. De, t. ház, ha valaki kissé foglalkozik az ottani vizi és vizlefolyási viszonyokkal, meg fog győződni arról, hogy azon területek, melyek min­den év tavaszán csaknem állandóan viz alatt van­nak, két, három, sőt négy szabályozó társulat által is mentesítve vannak a Kőrös, Tisza és Berettyó árjai ellen. Meg fog győződni továbbá arról, hogy azon vizek, melyek ott stagnálnak s a melyek ott, miként említem, igen nagy kiterjedésű terü­leteket hasznavehetetlenné tesznek, a felső vidék­ről mesterséges csatornák által vezettetnek le. Ugyanis, ha valaki a Hortobágy vidékét be­utazza, tapasztalni fogja, hogy Nádudvartól észak felé egész Böszörményig, keletnek Deb­reczen, Hadház, Vámospércs és Mikepércs, délre Tisza-Füred, Egyed, Csege és Polgárdi határáig egy nagy belviz terület van, mely több mint négyszázezer holdnyira tehető. Ezen belviz terü­leten az ottani birtokosok érdekelt társak és kü­lönösen Böszörmény, Balmaz-Ujváros és Deb­reczen által mintegy 300 klm.-nyire tehető csa­torna hálózat van kiépítve, a melylyel ezen felső vidéki érdekeltek elérik azt, hogy a Kösely és Hortobágy kikövezett holt medrén a saját talaj-, hó- és esővizüket a Hortobágy alsó vidékére vezetik le és azzal Nád - Udvart, Püspök­Ladányt, Karczagot, Kis-Uj szállást, Turkevét, Mezőtúrt elöntik* Ezen állapotok addig, mig a vízjogi törvény életbe nem lépett, az mondatott minden oldalról, hogy elháríthatatlan; azonban a vízjogi törvény életbelépte óta sem szűntek meg az érdekeltek folytonosan sürgetni, hogy ezen törvénytelen és minden hatósági engedély nélkül épült csatornák tömessenek be és azon ártéri birtokok, a melyek nem a saját vizük, hanem idegen, magasabb területről lefolyó bel­vizek által támadtatnak meg, szintén a vízjogi törvény értelmében, a vizek fokozatos elzárása által mentessenek meg. Daczára azonban, hogy erre a vidékre ál­landóan van kinevezve egy kormánybiztos, mind e mai napig semmi oly lépés nem történt, a mely csak megnyugtatólag hatna a birtokos lakosságra, hogy a legközelebbi tavaszszal, a midőn az óriási havazások folytán előre lát­hatólag nagy mennyiségű csapadékok, hó- és esővizek fognak előállni, ezeknek levezetésére bármi is történt volna. Ennélfogva én a jelen alkalommal az iránt vagyok bátor felszólalni, és megkérni a t. mi­nister urat, méltóztassék a veszélynek megfele­lőleg sürgősen intézkedni az iránt, hogy e csa­tornák betömessenek. Nincs ok reá, hogy e csatornákat részletesen felsoroljam s elegendő annyit megjegyeznem, hogy magában Debreczen város határában két csatorna van, a melyek 89 kilométert tesznek. Az egyik az úgynevezett „Toezó"-csatom a, a másik az úgynevezett „Ballagi" csatorna, mely utóbbi a hadházi határtól, tehát északtól délnek egészen. keresztül metszi a debreczeni határt és Mike­Pércsen és Vámos-Pércsen keresztül, Sáránd és Szováth érintésével lejön a Kőselybe és onnan a Hortobágyba. A Toczó-csatorna hasonlag Böször­ménynél kezdődik és mintegy 30 kilométernyire folyik le a Hatvan-utcza és a városi kertek mel­lett, ott magába veszi Debreczen városának talaj­vizeit és ezeket hozva le magával, egyesül az imént említett csatornával és igy jő le a Kőselybe és onnan a Hortobágyba. Azt liiszem s bizonyosan meg van mindenki róla győződve, ki a vízjogi törvényeket kissé olvasgatta, hogy az árvédelmi intézkedéseknek és az árvédelmi vizsgálatoknak kiegészítő részét képezi a vízjogi törvény azon intézkedése, a mely rendeli, hogy minden oly vizeknek fokozatos le­bocsátása iránt intézkedni kell, mely vizek nem az illető ártéren képződtek, hanem idegen terület­ről, mint belvizek jőnek le. Ennélfogva én azon nagy érdek megóvása tekintetében, a melyet interpellatióm felölel, a következő kérdéseket vagyok bátor a t. minister úrhoz intézni: (Olvassa.) „Interpellatio a közmunka- és közlekedésügyi minister úrhoz. Minden kétséget kizáró tény, hogy azon több százezernyi hold sík terület, mely Nád­udvarhelytől északra Büd-Szt.-Mihályig s keletre Debreczen, Hadház, Vámos Pércs, Szováth, nyu­gatra Egyek, Csege, Polgárig terjed ; egyrészről az egri káptalan, másrészről Böszörmény, Balmaz­Ujváros, Szoboszló és Debreczen városa által mintegy 300 kilométerre terjedő vízlevezető csa­tornákkal annyira be van hálózva, hogy ezeknek felhasználásával a körvonalzott területről az ott összegyűlendő hó-, eső- és talajvizek a Hortobágy alsó vidékére biztosan le vezettetnek. Egész határozottan megállapítható tehát, hogy a Hortobágy alsó vidékére, tudniillik Nád­udvar, P.-Ladány, Karczag, Kisújszállás, Turkeve és Mezőtúr határaira s az ott elterülő lapos, de

Next

/
Thumbnails
Contents