Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-48
48. országos ülés január 25-én, szerdán. 1888 225 tassék a javaslatot ugy, a mint az van, változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés johbfelöl) Thaly Kálmán: T. ház! A t. ház engedelméből fentartottam magamnak a jogot, hogy a t. minister ur beszéde után felszólalhassak, miután előbb a t. kormány nézetét ez ügyre vonatkozólag nem ismertette. Ennélfogva bátor leszek a t. ház kegyes engedelmével egy pár szerény észrevételt tenni a t. minister urnak most hallott beszédére. A t. minister ur megnyugtatólag nyilatkozott az iránt, hogy elismeri, miszerint a magyar parlamentnek teljes joga van a honvédség felszerelési, felfegyverzési és egyéb ily kérdéseiben határozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a nyilatkozat a kormány felfogására nézve annyival inkább megnyugtat, mert közte és az előtte szólt Pulszky igen t. képviselőtársam nyilatkozata közt lényeges különbséget látok. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nagyon óhajtottam volna, ha az igen t. minister ur nyilatkozott volna azon kérdésben is, melyet gróf Apponyi igen t. képviselőtársam élénken hangsúlyozott és praecisirozva magyarázott, midőn azt mondta, hogy vajha ne törekednék a kormány arra, hogy ily kérdéseknél a magyar parlamentet kényszerhelyzetbe hozza, midőn a delegatiók által bizonyos határozatokat hozatva, a háznak alig marad egyéb választása, fait-acconipliról lévén szó, mint hogy azokra a szentesítés bélyegét adja, legfölebb azon drasticus eszközzel élhetvén, hogy talán a költségeket tagadja meg; drasticus eszközhöz, a mint gróf Apponyi Albert t. képviselő ur beszédében érintette, csak a legvégsőbb esetben óhajt nyúlni; remélem azonban, hogy a t. minister ur, miután e kérdésre nézve oly nyilatkozatot tett, mely a mi felfogásunkhoz sokkal közelebb ál], mint Pulszky Ágoston képviselő úréhoz: felteszem alkotmányos érzékéről, melyet kétségbe nem vonok, hogy e tekintetben is hasonló nyilatkozatot kész lesz tenni, melyet talán csak feledékenységből nem tett. Miután tehát maga" a t. minister ur elismerte azt, hogy e parlamentben igenis teljes joggal hozzászólhatunk, bátor leszek egy pár észrevételt tenni nem a közjogi, hanem katonai oldal szempontjából. Azt mondta ugyanis a t. minister ur, hogy technicai kérdésekben nem tartaná czélszertínek, ha a ház határozna és ebben tökéletesen igaza van. Technicai kérdés parlamentben nem oldható meg. De tájékozhatja a parlament küldöttjeit, a delegatiót, a hadügyminister ur még technicai kérdésben is. El kell ismerni, hogy a hadügyminister ur ezt a Mannlicher-fegy vert illetőleg a delegatióban megkísértette. Azt kérdezem, hogy ha nem akarja kényszerhelyzetbe hozni a parlamentet, nem illeti-e meg az a jog a fegyverkérdés technicai oldalát illetőleg a parlamentet, a mely megilleti a delegatiót? Bizonyára megilleti. A véderőbizottság nem áll ugyan technicusokból, hanem mégis olyaKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. nokból, kiket a t. ház többsége alkalmasoknak hitt, hogy egyik vagy másik katonai kérdésben talán mégis jártasabbak voltak foglalkozásuknál fogva, mint mások; de azt gondolom, hogy ha a véderőbizottság szükségesnek látná azt, hogy szakértőkből álló enquéte hivassék össze a műszaki kérdés megoldására, akkor a kormány nagyon bölcsen és a ház megnyugtatására cselekednék, ha a képviselőháznak a minister ur által elismert jogának megfelelőleg, egy enquétet összehívna és ezáltal a nemzet nagyban megnyugtattatnék. (Helyeslés balfelöl.) Arra vonatkozólag, a mit Ugron Gábor t. képviselőuremlített,énisugy vagyokmeggyőződve, hogy a Mannlicher-féle fegyver az osztrákoknak nagyon alkalmas, de azt hiszem — a mennyire ismerem — hogy a magyar katonai geniusnak mindenben megfelelőnek nem állítható, különösen a szuronyokat illetőleg. A kaliber azonosságát szükségesnek tartom, azonban mindig állítom — hivatkozván a magyar nemzetnek harczmódjára, ősi időktől 1848-ig— hogy a magyarnak nem annyira szúró, mint vágó fegyverre van szüksége és igy a mostani Werndl-féle fegyver szuronyai sokkal alkalmasabbak, mint a Mannlicher-féle fegyver rövid szuronyai, a mennyire tudniillik tudom, mert biztos tudomásom erről nem lehet, minthogy csakis a delegatio tagjai látták a mintát. E tekintetben követett el a t. kormány mulasztást, hogy tudniillik nem készíttette kellőleg elő az ügyet; mert ha elismeri a minister ur, hogy nekünk jogunk van ehhez hozzászólani — a mint jogunk van — legalább is a véderőbizottságban ismertetni kellett volna e kérdést. A minister ur az imént azt mondotta, hogy miután beterjesztette a magyar fegyvergyár felállítására vonatkozó törvényjavaslatot, a mely csak az előbb osztatott ki közöttünk, majd annak tárgyalásakor fog nyilatkozni a fegyver minőségére nézve, de kéri most ezen törvényjavaslatnak elfogadását. Ez annyit tesz, hogy fogadjuk el most vakon a törvényjavaslatot a t. minister ur szép szeméért, — bocsánat e kifejezésért —• (Derültség bal felöl.) de hogy megelőzőleg fogadjunk el egy törvényjavaslatot, melyet nem ismerünk, azért, hogy majd a minister ur meg fogja magyarázni ama fegyver minőségét egy később tárgyalandó törvényjavaslat alkalmával, ez mégis csak nagyon különös. Bármennyire bizom én a t. minister urnak szakértelmében, technicai képzettségében, annyira vakon még sem fogadhatok el törvényjavaslatot annál kevésbbé sem, mert ellenzéki ember vagyok, mert azt hiszem, hogy^ a t. többség sem fogja anticipando azt elfogadni, mielőtt arról meggyőződött volna. Méltóztassék a t. minister ur e magyarázatot most a törvényjavaslat tárgyalása előtt megadni, nem pedig azután; mert tulajdonkép ez a dolog most ide tartozik. Több oldalról 29
