Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-48
48. országos ülés január 25-én, szerdán, 18SS, 333 a delegatio határozatának registrálására ítélt testület. (Helyeslés balfelől.) A magyar honvédség minden költségeinek megállapítása, igy tehát a fegyverkezés új költségeinek megállapítása is, ép ugy a mint a honvédség összes administrativ költségeinek megállapítása a magyar parlament hatáskörébe tartozik. (Ugy van! balfelől.) Es a magyar parlamentnek ezen hatáskört és jogot nemcsak közjogi, de épen ugy politikai kényszer nélkül kell gyakorolnia és az ügyek vezetése a kormányzat részéről nem helyes, hogyha e tekintetben katonai és politikai szempontok által a magyar parlament kényszerhelyzetbe hozatik. Ezért mondta, szerintem igen helyesen, Bolgár t. képviselőtársam, hogy valamint a monarchia két államának mindazon ügyeiben, melyek a két állam törvényhozása által egyértelműleg döntendők el, legalább a szentesítésnek egy időben való megtörténte által mindig gond fordittatik arra, hogy egyik törvényhozás ne legyen kényszerhelyzetben arra nézve, hogy csak registrálja a másik törvényhozásnak határozatát; ugy itt e téren is akkor, midőn a delegatio és az országgyűlés határozatának össze kell vágniok, nem helyes az az eljárás, a mely a delegatiók által fait aecomplikat statuáltat és azután az országgyűlésnek nem maradt más hátra, mint vagy egyszerűen registrálja a delegatiók határozatát, vagy azon extrémé eszközhöz nyúl. melyre czélzás történt, mely az ügyek menetét megállítja. Az az eljárás a helyes, melyre Bolgár t. képviselőtársam rámutatott, hogy az országgyűlésnek és a delegatiónak határozatát e tekintetben, ha csak a költségek egy része egyidejű kérésének alakjában is, egyidejűleg kelleit volna provocálni és a delegatio határozatainak végrehajtását addig felfüggeszteni, míg a magyar országgyűlés a honvédségre nézve jogát ugyanazon értelemben szabadon gyakorolja. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez az, t. ház, a mire nézve nekünk óvással és jogfentartással kell élnünk és valóban a legszelídebb alakban tesszük azt, midőn felszólalásaink keretében nyilvánuló óvásra szorítkozunk Mi a törvény azon rendeletének, mely szerint a hadsereg és a honvédség felfegyverzésének egyenlőnek kell lenni — a mi katonailag majdnem latus per se — visszautasítjuk annak azon consequentiáját, mintha a delegatio a hadsereg felfegyverzése felett a költségek tekintetében határozván,, ezzel a magyar országgyűlés kezeit megkötötte volna és a magyar országgyűlésnek a maga elhatározásaiban szabad keze nem volna. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ezen értelemben szólalt fel t. barátom s teljesen csatlakozom az ő szavaihoz s ez értelemben a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Azok után, a mik a vita keretében, különösen a közjogi kérdést illetőleg felmerültek, én egy kéréssel bátorkodom a t. honvédelmi minister úrhoz fordulni, mielőtt szólnék. Nevezetesen, miután Pulszky Ágost képviselő ur, a ki egyedül szólt ez ügyben a túloldalról, oly térre vitte a vitát és oly törvénymagyarázatot adott, mely felfogásom szerint, ha azt a t. többség osztaná, nemcsak a többséget, de az egész nemzetet úgyszólván a mocsárba vezetné, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert a felségjog örve alatt a nemzetgyűlést jogaitól megfosztani lenne hivatva azon álláspont, ezért felkérem a t. minister urat, hogy az ellenzéknek módjában legyen ismerni a kormány nézetét ezen alkotmányjogilag rendkívül fontos ügyben, méltóztassék a t. minister ur vagy államtitkárja ez iránt nyilatkozni. Én részemről a t. ház kegyes engedelmével fentartom a jogot, hogy azután szóljak, nehogy a vita bezárassék és a kormány nézete felől tájékozva ne legyünk. A t. minister ur nyilatkozatától leszünk kénytelenek függővé tenni azt, hogy egyáltalán elfo<radjuk-e e törvényjavaslatot, vagy nem. B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Bálijuk!) Minthogy egyenes kérdés intéztetett hozzám, hogy mondjam el nézetemet a szóban levő kérdés közjogi oldalára nézve: véleményem az, hogy valamint egyáltalán nem jutott eszébe senkinek kétségbe vonni azt, hogy a magyar törvényhozás kizárólag intézkedik a honvédségről és a honvédséget érintő minden ügyről, nagyon természetes, hogy T a honvédség felfegyverzése a képviselőházban megbeszélendő s a képviselőháznak, illetőleg a törvényhozásnak, midőn arról van szó, hog\ T a költséget megszavazza, vagy meg ne szavazza, jogában áll meggyőződni arról, vájjon a hadügyi kormányzat, illetőleg a honvédelmi minister minden tekintetben helyesen járt-e el, vagy sem. (Halljuk! Halljuk!) A törvényhozás, meggyőződésem szerint, politikai testület lévén, műszaki kérdések abban alig oldhatók meg; hanem mint politikai testületnek igenis jogában, sőt kötelességében áll ellenőrizni az intéző köröket abban, vájjon megtörtént-e minden, a minek meg kellett történni s meggyőződést szerezzen magának az iránt, hogy az, a mi ajánltátik, csakugyan a legjobb és hogy annál jobb nincs. (Helyeslés jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy ha a törvényhozás, mint politikai testület, ezt a jogot gy r akorolja, akkor helyesen járt el és meggyőződésem szerint a t. ház talán pártkülönbség nélkül osztja ezt a nézetemet, (Élénk helyeslés jobbfelöl) mert technikai kérdéseket itt a házban azt hiszem, megoldani nem fogunk soha és csakis arról lehet szó, hogy a parlament meggyőződjék aziránt, vájjon megtörtént-e mindaz, a minek megtörténni kellett és hogy az, a mire a költségek kérettek, minden tekintetben
