Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-48

222 4S. országos ülés január 25-én, szerdán. 1888. szóló törvény. Hiszen ime, a fogyasztási adókról is az foglaltatik a törvényben, hogy azok is Austriával egyenlő törvények alapján fognak kezeltetni és szedetni. És vájjon a fogyasztási adókat nem terjeszti a kormány a képviselőház elé még akkor is, ha már Austriában mint gyakran történik, oly törvény fogadtatott el, a mely csak később hozatik ide mi elénk, azért, hogy itt egy törvény letárgyaltatott, a magyar parlamentnek azt a jogát, hogy azt megvitassa, hogy rajta a szükséges változtatásokat megtegye, soha senki kétségbe nem vonta (ügy van! a szélső baloldalon) és a mely pillanatban ez kétségbe vonatnék, nem kételkedem, a túloldalon ülők szivében is azonnal megdobbanna egy érzés, hogy Magyarországot jogidtól tovább kifosztatni ne engedjük és ezt ők is visszautasítanák. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) De hát vegyük a dolgot technikailag is. (Halljuk!) Miből áll a fegyver? Nemcsak a csőből és az ágyból áll, hanem a fegyverhez külön szuronyok is vannak alkalmazva és ha én katonai szempontból akarom vitatni a kérdést, hát akkor annak, a ki ismeri Magyarország népének különös és sajátos katonai tulajdonságait, ismeri azon különös és sajátos vérmérsékletet, a melylyeí mi birnnk úgy a közéletben, mint a karczban, igen jól kell tudnia azt is, hogy a fegyver, a mely egy nemzet hadserege számára megválasztatik, kell, hogy azon nemzet geniusával, jellegével, sajátságaival is megegyezzék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyik szurony nem épen olyan, mint a másik, nem ugy felel meg a katona természetének, mint a másik, tekintsük bár azt, hogy rohamra vezényeltetik, vagy hogy védelemre szorul, nem egyformán felel meg. És ha mi akarjuk, hogy a honvédségnek ugyanazon kaliberű fegyver mellett is megváltoztatott jellegű szuronya legyen azért, hogy megfeleljen a magyar ember tacticai képességeinek, erre teljesen jogunk van. És katonai szempontból sem járnánk el helytelenül; mert igenis szükséges, hogy a töltények egyezők legyenek, hogy azok ki ne cseréltessenek és ebből bajok a csatatéren ne származhassanak, de arra nehezen fordul elő eset, hogy a szuronyok kicseréltessenek, mert a mely hadsereg szuronyaitól megválik, az vert hadsereg, a melyre többé nem lehet számítani, (ügy van! ügy van! a szélső balodalon.) T. ház! (Halljuk!) Én ezeknek előadása után igen kérem a t. házat, ne méltóztassék az ezen oldalon ülők szavazatát ugy tekinteni, mintha mi beleegyeznénk a magyar parlamentnek azon közjogi megcsorbításába, hogy mi a magyar honvédség fegyvereinek megállapítása felett nem vitatkozhatnánk és nem határozhatnánk. Mert legyenek önök meggyőződve, nem szükséges, hogy épen akkor, midőn criticus helyzet előtt állhatunk, a nemzetet ilyen csekélységekkel provocálják és olyan eljárással, a melynek igen könnyen eleje volna vehető, ha ugy azon kormányférfiainkban, a kik itt ülnek, mint azokban, a kik a közös hadügyministeriumban foglalnak helyet, meg volna az a tapintat, (Helyeslés a szélső baloldalon) hogy legyenek a magyar nemzet alkotmányos érzületére, közjogi féltékenységére kellő figyelemmel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mikor annyit kér és követel tőlünk a kormány, egy kis tapintatot elvárhatunk tőle. Ez az, a mit én a minister urnak meg kívántam mondani, különben elfogadom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés n szélső baloldalon.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) A felmerült közjogi kérdésnek fontossága miatt legyen szabad annak tisztázásához nekem is egynehány szóval hozzájárulnom. (Halljuk!) Pulszky Ágost t. képviselő ur egészen más térre vitte át a kérdést, mint a melyre azt Bolgár Ferencz t. barátom állította. Bolgár Ferencz t. barátom nem a korona és a parlament jogkörének határairól vitatkozott; erre nézve ő csak azt. mondta, hogy a törvényben e tekintetben hézag van, hogy a törvény a fölfegyverkezés kérdése feletti döntést határozottan sem a felségjogok, sem a törvényhozási elintézésnek fentartott jogok közé nem sorolja. Itt tehát fennáll egy kérdés, a melynek incidentaliter ilyen mellékes alkalomból való eldöntését, azt hiszem, senki sem tartja helyesnek, (ügy van! Ugy van! bálfelől.) T. barátom csak erre utalt. Egyébiránt gyakorlatilag a hézag nem oly nagy, mint pillanatnyira látszik; mert a képviselő ur és mindenki, a ki az alkotmányos életet ismerj, meg fogja engedni, hogy a költségek megszavazása vagy meg nem szavazása jogát tényleg mégis az arra hivatott testületek gyakorolják, legyen bár új fegyver behozataláról vagy be nem hozataláról szó. És akkor, mielőtt a költségek megszavaztatnak, a kérdésnek technikai oldala is tekintetbe vehető. Ez talán kötelesség is. Hiszen, ha nem igy volna, akkor a hadügyminister ur nem fárasztotta volna magát azzal, hogy az utolsó előtti, valamint az utolsó delegatióban órák hosszáig terjedő előadásokat tartott arra vonatkozólag, hogy az általa ajánlott fegyverrendszer jó. (Igaz! Igaz! balfelöl.) De erről most nincs szó, hanem egészen más valamiről. Más miért óvatosnak kell lennünk, midőn a viszonyoknak engedve, a törvényjavaslatot különben szó nélkül megszavazzuk. Az országgyűlés és a delegatio hatáskörének meghatározásáról van szó. Az országgyűlésnek nem szabad olyan kényszerhelyzetbe jutni, hogy a honvédség költségeinek megszavazásánál egyéb ne legyen, mint