Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-48
48. ország-GS ülés január 25-éu, szerdán. !S8S. 219 Ebből azt lehetne következtetni, hogy általában egy új lőfegyverről van szó, de miután a törvényjavaslat 2. §-ában ki van mondva, hogy az alatt a Mannlicher-fegyver értetik, vagy mint hivatalosan nevezik „az 1886-iki minta, mert a szakasz igy hangzik: „Jelen törvény kihirdetése napján lép hatályba és kiterjed az új lőfegyverrel való kiképeztetés czéljából jelen törvény hatályba léptéig". Azt látjuk tehát, hogy a honvédség részére is a Mannlicher fegyvert akarják valamennyi behívásra is beszerezni. Én ezzel szemben a véderő bizottságban azt javasoltam, hogy hagyjuk ki az „az" szót és beszéljünk általában csak új fegyverről. A 2-dik szakaszban pedig, a hol a csapatokról van szó, melyek már el vannak látva Mannlicher fegyverekkel, ott nevezzük meg a fegyver nevét és akkor használható lesz a törvényjavaslat ugy a hadsereg mint a honvédségre nézve. Ily formában minden. fentartás nélkül elfogadnám az előttünk fekvő javaslatot. Most erre azt lehetne mondani s a véderő bizottságban kifejezést is nyert, hogy igy a törvényjavaslat mindenkorra érvényes volna és a képviselőház e tekintetben nem szívesen rendelkezik igy, hanem fentartja magának a jogot, hogy inkább esetről-esetre határozhasson. De ez a kifogás azért nem egészen helyén levő, mert egy új szakasznak, vagy egy pár sornak beszúrása által a fent jelzettem magyarázattal ennek elejét lehetett volna venni. Valóban nem hittem,hogy mindenki tisztában ne legyen azzal, hogy a haduri jogokat, tudniillik a hadsereg vezényletét, vezérletét és szervezetét kivéve, a honvédség ügyei felett más valaki is rendelkezhessék, mint a csak egyedüli illetékes magyar országgyűlés ; de a véderő-bizottságban mást hallottam, ugyanis azt, hogy a miután a delegatióban a hadsereg részére az ismétlő fegyverekre való költségek megszavaztattak, ennélfogva a magyar képviselőháznak nem marad más hátra, minthogy ezen költségeket szintén meg kell szavaznia. Hivatkozás történte tekintetben a honvédségrőlszóló 1868:XLI. törvényczikk 18. §- ára,melynek második kikezdésének utolsó mondata következőleg hangzik (olvassa): „Egyébiránt a katonai jelvények, rangjegyzetek, a felszerelés és felfegyverkezés, és valamint a szolgálatgyakorlat szabályai a honvédségnél és a sorhadnál egyenlők lesrnek." Ebből, t. képviselőház, kimagyarázni azt, hogy mert a delegatio megszavazta a közös hadseregre nézve a fegyverek költségeit, a magyar képviselőháznak is meg kell szavazni a költségeket ugyanazon fegyverre nézve a honvédségnél, ezt, t. ház, én nem tudom s hogy ezt valaki úgy magyarázhassa, ahhoz oly különös gondolatmenet kell, melyet az én szerény tehetségemmel követni — bevallom — nem tudok. Ne méltóztassanak félreérteni; még hogy ha a magyar országgyűlés elé a Mannlichernél egy jobb fegyverre vonatkozó törvényjavaslat terjesztetnék be, akkor még én, t. képviselőház, mindig megszavaznám inkább a Mannlicher-féle fegyver költségeit, mint a jobb fegyveréit, csak azért, hogy a véderőben ne létezzék kétféle lőfegyver. (Helyeslés.) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy én e kérdést egyoldalúlag akarom megítélni. Katonai szempontból szükséges, hogy a fegyver egy s ugyanaz legyen, de ebből még koránsem következik az, hogy a törvényhozás jogai ennek a követelményűek alá volnának rendelve. Az idézett törvényszakasz egyáltalában semmi közjogi intézkedést nem tartalmaz s azzal, hogy e szakaszra hivatkoztam, csak ki akartam mutatni annak hézagos voltát. De ha én, t. képviselőház, ennek a törvényszakasznak a fejtegetésébe bocsátkoznám katonai szempontból és szőrszálhasogató akarnék leírni, kimagyarázhatnám abból azt is, hogy a fegyvereknek nem egyenlőknek, csak hasonértékűeknek kell lenni. S mondhatnám, hogy ha a honvédségé egyenlő lesz a sorhadéval, miért ne legyen a sorhadé egyenlő a honvédségével? (Helyeslés balfelöl.) E törvényben tehát — az én nézetem szerint — a honvédségre nézve nem foglaltatnak kötelező határozatok. Én, t. ház, nem is tehetem azt fel, hogy í868-ban, midőn ezen törvényt meghozta a törvényhozás, egy oly jogot adott volna ki kezéből, minő a hadsereg felszerelésének és felfegyverzésének joga, melyet már 1867-ben tartózkodtak a felségjogok közé sorozni, noha az ország sem tartotta fenn magának. (Ugy van! Helyeslés balfelöl.) Igen valószínű t. ház, hogy e két fontos jogot kifelejtették a törvényjavaslatból. Én, t. ház, fentartom azt, a mit előbb mondottam, hogy katonai szempontból tévesnek tartom, ha a hadseregnél s a honvédségnél is különkülön fegyver használtatnék; de közjogi szempontból merem állítani, hogy a delegatio határozata az országgyűlés határozatát a fegyverkérdés s az azokra vonatkozó költségek tekintetében nem befolyásolhatja, (Ugy van! szélső bal felől) sőt beállhat az az eset, hogy az országgyűlés erre a fegyverzetre nem szavazza meg. A honvédség fegyverzetének költségeit tehát itt meg lehet vitatni és igy beállhat az eset, hogy az országgyűlés a kért költségeket nem szavazza meg. Ezért, t. ház, szükséges lett volna vagy két törvényjavaslatot beadni, egyet a honvédségre, egyet a hadseregre nézve, vagy pedig meg kellett volna adni azt a kis concessiót, amelyről a védero-bizottságban szóltam, hogy itt ne legyen határozottan bizonyos fegyverről szó, vagy végre a törvényi a vaslat, a mennyiben a honvédséget érinti, halasztatott volna el, már csak azért is, mert a honvédség csak két-három év múlva jön azon helyzetbe, hogy fegy vergyakorlatra behivassék. Téves volt a törvényjavaslatot ilyenformán 28*
