Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-38
n ». •rwáüM Blá* Január 31-én, szerdán. I88S. S végre kérdem: 5. Ha a kormánynak a béke fentartására irányzott legőszintébb törekvései sikertelenek maradnának s háborúra kerül a dolog: számíthat e biztosan a nemzet és a monarchia azon szövetségre, mely évek óta külpolitikánk alapja gyanánt jeleztetik és a melyhez legújabban Olaszország is járult ? Kérem, méltóztassék interpellatiómat a ministerelelnök úrral közölni. (Élénk helyeslés a sgélső hátoldalon.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik id. Perczel Miklós képviselő ur interpellatiója. Perczel Miklós: T. ház! Midőn ugyanegy tárgyban két interpellatio intéztetik a kormányhoz, a második interpellatio rendesen feleslegesnek látszik. Osztom ugyan Helfy Ignácz előttem szólt képviselőtársam nézeteit általában, de eltérek azoktól sokban, különösen a teendőkre és a politikai irányra nézve. De van még egy más okom is, mely engem arra késztet, hogy interpellatiómat megtegyem. (Halljuk!) Az ujabban keringő hirek nagyon valószinŰVé, sőt talán bizonyossá teszik, hogy Európa velünk együtt ismét ép oly oktalanul, mint gyáván készül meghátrálni az orosz politika elől. (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék tehát megengedni, hogy interpellatiómat felolvassam és azt tehetségem szerint indokoljam. (Halljuk! Olvassa.) Interpellatio az összes ministeriumhoz. Van-e szándékában a kormánynak részletesebben nyilatkozni azon hármas szövetség czéljai és terjedelme felett, mely a delegatió ülései alkalmával a közös külügyi minister által jeleztetett. Továbbá tekintettel arra, hogy Oroszország lázas sietséggel szaporítja haderejét határaink mentében. Miután saját külügyi politikánk és államunk magatartása erre egyáltalában indokot nem szolgáltatott; Tekintettel, hogy ezen haderő felhalmozás oly mérveket öltött, minőket csak egy nagyszabású hadi actióra készülő hatalom tehet; Tekintettel, hogy ezen fegyverkezésnek irányzása és czéljai felett kétkedni nem lehet: — Tisztelettel kérdem, nem gondolja-e a kormány bekövetkezettnek az időt odahatni, hogy külügyi közegeink határozott tiltakozás mellett eathegoriee felhívják Oroszországot, (Élénk derültség) hogy hadi készülődéseit necsak szüntesse meg, hanem hadait határainkon szállítsa le oly arányokra, minőket saját biztonságunk érdekében követelnünk kell. (Derültség.) Végre, miután a keleti kérdésnek mikénti megoldása reánk nézve bír legnagyobb fontossággal. Nem gondolja-e a kormány idején levőnek oly külpolitikát kezdeményezni, mely Oroszország békezavaró fondorkodásának véget vessen és nagyhatalmunk egész súlyával odahatni, hogy a bolgár kérdésnek és evvel a keleti kérdésnek a népek jogai alapján leendő megoldását semmi illetéktelen beavatkozás meg ne zavarja. T. ház! Valóban igen csodálkozom azon, hogy ily nagyon fontos és véghetetlen komoly kérdésben a háznak azon oldalán (a jobboldalra mutat) derültséggel találkozom. (Félkiáltások jóbbfelől: Nemcsak itt, de a túloldalon is.) De ezzel nem akarok foglalkozni most, hanem áttérek interpellatióm indokolására. (Halljuk!) T. ház! Pénzügyeink ziláltsága az utóbbi időkben annyira igénybe vette minden gondolatunkat és tevékenységünket, hogy csak igen mérsékelt figyelmet szentelhettünk minden más egyébnek, legkevesebbet külügyi politikánknak. Pedig ennek eddigi következményei is elég súlyosan nehezednek vállainkra s ennek tulajdoníthatjuk, hogy most már, tegyük bár a legbölcsebbet, ha külügyi politikánk nem módosul, nem javul, még pénzügyeinket sem fogjuk gyökeresen orvosolhatni. És e javulástól ma messzebbre állunk, mint valaha. A sohasem szünetelő orosz fondorkodás oly állapotokat teremtett a keleten, melyeknek mikénti megoldásától függött eddig is nemcsak Európának békéje, de a magunk biztonsága is. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső baloldalon.) Most pedig, midőn terjeszkedési politikájának alapja a keleten megingattatott, senki által meg nem támadott biztonságának hazug ürügye alatt határainkon növeli haderejét oly mértékben, mely figyelmünket bizonyosan megérdemli és azokat bizonyosan ránk is fogja zúdítani, mihelyt a siker reményében teheti. A jelenben a legnagyobb aggasztó bizonytalanság és fegyveres béke, a jövőben alig kikerülhető lótküzdelem, tehát a legnagyobb veszély, ez rövid synopsisa a külügyi helyzetnek, melynek még most is a keleti kérdés képezi sarkpontját. Igaz, van még más megoldatlan kérdés is Európában. De ha sikerül a keleti kérdést helyesen megoldani, ha azt megoldjuk Oroszországgal szemben, sőt annak ellenében is, a többi kérdések megoldása aránylag könnyű lesz. Épen azért nem érhetjük be külügyi kormányunknak határozatlan nyilatkozatával és igy nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is szorgalmazni, hogy külügyi kormányunk határozottan és leplezetlenül terjeszsze elénk politikájának irányát és czélját. Tegye ezt minden diplomatiai tartózkodás nélkül bátran, az egész világ előtt. Kedvezőbb körülmények között a nemzet bizonyosan a legnagyobb megelégedéssel fogadná a béke fentartására irányuló biztosításokat. Hiszen a népek vajmi ritkán óhajtják a háborút. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Megtanulhatták a történelemből, hogy mily
