Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-38

SS. országos tlléi január II-én szerdán 1888, J<y csekély a népek érdekében viselt háborúk száma és hogy bizony a „plectuntur Achivi" ma is ép oly igaz, mint volt kétezer évvel ezelőtt. Óhajtjuk a békét, de csak a teljes és valóságos békét és nem az olyat, a mely a háborúnál alig csekélyebb, mindenesetre tartósabb és már is alig elviselhető áldozatokat követel tőlünk (Helyeslés balfelöl) és a mely bénítólag és károsan hat érdekeinkre és iparunkra a közel kibontakozás reménye nélkül. (ügy van! balfelöl.) És ha a nagyon is fenyegető jelenségekkel szemben elhitetjük is, hogy az alapos remény, a melynek külügyi kormányunk annyiszor adott kifejezést, valósul és ha el fogjuk is kerülhetni a háborút, még a reménynek szikrája is eloszlik arra nézve, hogy a jelenlegi aggasztó állapotból egyhamar kimeneküljünk. Lehetetlen tehát nem kétkednünk egy oly külpolitika helyessége felett, a mely a nemzet által hozott nagy áldozatok daczára csupán ily eredményt képes felmutatni. Önként felmerül a kérdés, vájjon külügyi kormányzatunk helyesen választotta-e meg eszközeit. Vájjon azon tényezők, a melyekre eddig hivatkozott és ujabban hivatkozik, ma is nyújtanak elegendő biztosítékot nemcsak a háború elkerülésére, hanem a mostani émelygő és felemésztő állapotok megszüntetésére? A diplomatia szereti kényesnek tartam a szövetségek kérdését. Elismerem én is, hogy a nemzetközi viszonyokat nem lehet mindig a magánélet alapján megbírálni. De ha már kénytelenek vagyunk a diplomatia kétes moráljával megelégedni és ha nem kifogásoljuk is, hogy külügyi kormányzatunk nem mindig válogatós a szövetségesek dolgában ; azt mégis feltétlenül meg kell követelnünk, hogy csak oly szövetséget kössön, a mely az állam érdekének és biztonságának minden tekintetben megfelel. (Helyeslés balfelöl.) Már pedig lehet-e azt tagadni, hogy az eddigi szövetségek sem ezen, sem más feltételeknek meg nem felelnek. Nem csoda tehát, hogy ha most, midőn ujabban egy látszólag kedvezőbb szövetségi combinatio áll előttünk, azt is csak feltételes bizalommal fogadhatjuk. Hiszen voltak szövetségi combinatiók máskor is. Évekig hirdették, hogy a három császári szövetség a békének legbiztosabb záloga, pedig fennállásának idejére esik két nagyobb és egy kisebb háború. Minket is ezen szövetség sodort egy dicstelen háborúba, melyből bizony vajmi kevés hasznunk volt, alig egyéb. mint az a tanulság, a melyet hadvezérletünk és külügyi administratiónk gyarlósága nyújtott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A nemzet a mily melegen üdvözölte a német szövetséget (Halljuk ! Halljuk '.) ép oly bizalmatlansággal, sőt ellenszenvvel fogadta a hármas szövetséget és méltán ; mert merheti-e valaki állítani azt, hogy a hármasszövetség egyik, még pedig leghatalmasabb tagjának,Oroszországnak akár általános, akár keleti politikája azonos a mienkkel ? Lehet-e annak érdekeit KÉPYH. NAPLÓ. 1887 — 92. H. KÖTET. a mieinkkel összeegyeztetni', van-e akár nemzetközi, akár saját állami politikánknak egyetlen egy pontja, mely nemcsak hogy nem közös Oroszországéval, de mely egyenesen ellentétben nem állana Oroszország érdekeivel? Nem ide tartozik Oroszország állami intézményeinek bírálása. Oroszországban a legmerevebb absolitismus uralkodik, mely valaha létezett; mi közönyösen nézhetjük az absolitismus harczát a nihilismussal, mi nem rokonszenvezünk egyikkel sem; egyiránt kárhozatosaknak tartjuk ez elveket, ocsmányoknak mindkettőnek fegyvereit. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De sohasem lehet előttünk bizonyos egy oly államnak politikája, mely mögött egy ember akaratától, szeszélyétől függő, most már közel száz millióra menő, feltétlenül engedelmes, nyers tömeg áll; kivált most, midőn látjuk, hogy a tökély legmagasabb fokára fejlesztett autocratia hü szolgájával, egy buta, de vakbuzgó papsággal és egy tetszetős, de hazug . . . (Zaj.) Elnök; (Csenget. Nagy zaj. Közbekiáltások balfelöl: A muszka papokról beszél. Igaza van!) Rám nem tartozik, hogy a képviselőnek igaza van-e, vagy nem, de én a magyar parlamentben köteles vagyok arra ügyelni, hogy egy velünk békében élő nemzet clerusa és annak tendentiája iránt oly túlerős kifejezések ne használtassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Perczel Miklós: Bocsánatot kérek, kifejezésemet más szavakkal helyettesítem, avval, hogy egy véghetetlenül tudatlan és egy tetszetős, de — ismét nem akarok erősebb kifejezéssel élni, megértjük igy is — de, hibás nemzetiségi eszme segítségével ezen engedelmesség már a fanatismus legnagyobb fokára emelkedett. Ezen politika végezélja felett ugyancsak senki sem kételkedik, mert ha diplomatiája mindig a legtekervényesebb utakat követte is, tetteiben mindig következetes volt. Hagyományos terjeszkedési politikája soha sem szünetelt, soha sem tért el a másfél század előtt kitűzött iránytól, a mely már oly közel hozta hozzánk véghetetlenül felszaporodott hatalmát, honnan, ha a 12-ik órában eleje nem vétetik, akkor fogja reánk mérhetni megsemmisítő csapását, mikor neki tetszik. Es ez már be is következett volna, ha nincs ott az a kis nemzet, mely szabadsága, önállósága védelmére szállt szembe az északi óriással (Helyeslés a baloldalon) és a mi tán még nehezebb, ellenállott a hitegetés, vesztegetés, csábítás minden nemének és hazatiasságának, önzetlenségének oly jelét adta, mint kevés nemzet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Jó főispán volt ez ! Derültség.) Ha Oroszország állandóan megveti lábát a keleten, ha sikerül akár egyenes, akár kerülő utakon a Balkán-félsziget-népeit hü szövetségeseivé tenni, hatalma oly óriási lesz, hogy egész Európa i