Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-47

47, országos ülés január 24-éu

3 kedden. läSS. 197 ket képez, tehát az adósságot tulajdonkép deficitnek declarálni nem lehet, mert hisz meg van az ellenértéke a leltárban. Engedelmet kérek, ezt a theoriát a világ egy államában sem fogadták el. (ügy van! a szélső baloldalon,) Hisz ily módon sokkal egyszerűbben járhatnának el a t. előadó ur s a többi képviselő urak és azt mondhatnák': Magyarországnak deficitje nincs, mert a mi ilyennek látszik, azt megtetszik találni a leltárban, ott van annak ellenértéke. Asbóth t. képviselő ur ezt egy példával illustrálta, azért, hogy a laieus sokkal jobban megérthesse. Azt mondta nekem: ha például Helfy képviselő ur eladja a maga birtokát, a mi nincs, azért, hogy egy régi amortisationalis adósságát törlessze, senki sem fogja ezt rossz gazdálkodásnak mondani. Ez igaz de a baj épen az, hogy Magyarország ugy jár el hogy elad otyas valamit, a mi nincs és azzal törleszt, elad papirt, a mely papir adósság és drágább adósság és azzal törleszti régi adósságát, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt örökké folytatni nem lehet. Igenis helyes eljárás egyszersmindenkorra felvenni egy kölcsönt azért, hogy talán több-kisebb adósságtól szabaduljon az ember; hanem felvenni kölcsönt azért, hogy a rendes háztartás hiányát fedezze, ezzel az eljárással sem magánember és még kevésbé állam nem boldogulhat. De csodálkozom azon, hogy épen a t. előadó ur adta ki e jelszót; hisz ő jól tudja, hogy az a 12.400,000 írt törlesztési adósság nem olyan természetű, mint most emlegetni méltóztatnak. Hisz -ebből az összes 12.400,000 frtból alig annak harmadrésze fordittatik valóságos másnemű adósságok törlesztésére, 8 millió frt a földtehermentesítésre fordittatik; méltóztassék megnézni a zárszámadásokat, ezt fogja látni a t. képviselő ur. Pedig a t, előadó ur bizonyosan könyv nélkül is tudja, hogy az egyenes adókból évenként levonatik az az összeg — kamatok és annuitások — és ráutaltatik azon alapra, melyből ezen annuitások fedeztetnek; ha tehát onnan fedeztetnek, akkor csak nem lehet megint ugyanazon czímen kölcsönt felvenni és újból azt mondani, hogy az ellenérték megvan. És hozzáteszem még azt is, hogy ez az ellenérték, a mi tényleg megvan a földben, nem az államé, az azon földbirtokosé, a ki ezen földtehermentesítést tényleg fizeti. Ne méltóztassanak tehát ilyen tanokkal előállni, mert ez ismét csak oda vezetne, hogy a közönség soha sem jutna ahhoz, a mi pedig kívánatos, hogy tisztán tudja megbírálni az állam pénzügyi helyzetét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Epén igy jártak el mások az állam javakkal. Azt mondják, ezt ismét nem lehet deficitnek venni, mert hisz ennek ellenértékét megtaláljuk. Engedelmet kérek, ha egy földbirtokos azért, hogy birtokát teher alól fölmentbe, egyik részét eladja, hát azt mondom, jól cselekszik; de ha a jövő esztendőben ismét elad egy darab jószágot, hogy a többi terhek egy részét fedezze, a harmadik esztendőben megint és igy folytatja éveken át, a vége az lesz, hogy nem lesz jószága, de nagy rakás adóssága. (Igás! Ugy van! a ssélső balon.) Ezek oly egyszerű calcuíusok, hogy azt hiszem, ezeket valami nagy pénzügyi tudománynyal bizonyítgatni nem szükséges. Volt egy második pont, melyre nézve a t. államtitkár ur zokon vette tőlem, hogy oly könynyedén csatlakoztam Horánszky t. képviselő ur előadásához és ez a bevételi rovatban mutatkozó irreális előirányzatra vonatkozik, A mi ezt illeti, én kijelentem, hogy semmiképen sem állítom azt categorice, hogy az előirányzat nem fog beteljesedni. Meglehet, hogy igen. Függ az nagyon soktól; függ attól, hogy a szigor milyen mérvét fogja a t. pénzügyministerium a végrehajtásban alkalmazni, hanem hogy aggodalmakat kell táplálni ezen előirányzat iránt, azt kétségbe nem vonhatja senki, ki csak egy pillantást vet az 1886-iki zárszámadásra,. Ott látjuk világosan, hogy a legfontosabb, legjövedelmezőbb adónemekben visszaesés volt. A földadó visszamaradt az előirányzathoz képest 1.886,000 frttal, a szeszadó jövedelem í,700,000 frttal stb. A mikor oly óriási visszaesést látunk az utolsó zárszámadásokban az előirányzathoz képest, akkor a t. képviselő ur nem veheti zokon senkitől, ha aggodalmának őszintén ad kifejezést az iránt, hogy vájjon a bevételi rovat helyesen van-e fölállítva vagy seni ? Ennél többet nem mondok. Meglehet, hogy teljesedésbe megy, de aggodalmat kell nyilvánítani. Azt fogják mondani, hogy nem vettem tekintetbe ezen hiány felállításánál az új adók jövedelmét. Megmondom azt is, miért nem tettem. Hiszen ma nem titok, hogy akkor, mikor a t. minister ur ezt a budgetet benyújtotta, különösen, mikor készítette és számításba vette ezeket az új adókat, ő nem tudta, megvallom nem is tudhatta, hogy időközben oly események fognak fölmerülni, melyek talán már eddig is igen nagy részét ennek a többletjövedelemnek fölemésztették vagy fölemésztik és nem vette tekintetbe másfelől azon kamattöbbletet, mely okvetlenül be fog állani azon pénzügyi műveletek folytán, melyeket a t. pénzügyminister ur kötni az év folyamán kényfelen lesz. Azt hiszem tehát, hogy c két dolog együttvéve mindenesetre fölemészti azt az 5.000,000 írtra számított jövedelmet. (Ugy van! bal felöl.) Ott volt végre a harmadik pont, a t. ministerelnök ur kibontakozási terve (Halljuk!) és megvallom, hogy ez a legfontosabb ; mert bármennyire kétségen kivül áll, hogy az eddigi pénzügyi gazdálkodás rossz, kähz és vészthozó volt a hazára: én ismerem nemzetüket, tudom, hogy megvan