Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

4S. orszilgosttlcs január 23-án, hétfőn. 1888. \Qt minden keresetképe? tőke és hogy az ipartól, mezőgazdaságtól és minden ágaktól elvándorol állampapírokba, melyek az államnak terheiben nem részesülnek, nem szelvény-adó alakjában, hanem a jövedelemnek kellő adóreform általi megadóztatásában. Én ezt sokáig fentartani lehetetlenségnek tartom. Nálunk a jövedelemképes vagyon oda menekszik, a hol adót nem kell fizetni. Itt például az államtitkár ur figyelmét felhívom egy körülményre. Vannak tapasztalataim, hogy nagy kölcsönök vétetnek fel jószágokra, hogy ezáltal az általános jövedelmi pótadók terheit csökkentsék. Ily adóreformokat értek én és ezeket képtelenségeknek és kiesinylésre méltónak tartja vagy hiszi az államtitkár ur. Ha mindig csak egy forráshoz nyulunk t. i. a létező igazságtalan adók felemelésével az állampolgárok vállaira új adót rakunk, az állam pénzügyeit rendezni nem fogjuk, mert ezek elvégre is kimerülnek. Kicsinyli ÍI t. államtitkár ur azon nézetemet is, midőn azt mondtam, hogy a ministerelnök ur az ország legtermészetesebb jövedelmeit és jövedelmi forrásait, fizemben a monarchia másik felével, eludvarolja. Hát mikor figyelmeztettük önöket, a mit most is hiszek és vallok, de önök is hisznek, hogy a fogyasztási adóknak kellő kihasználása a m d törvényes viszonyok mellett lehetetlenség, akkor önök szabadkoztak ellene, igaz, hogy a valódi ok az volt, hogy ez nehéz kérdés és nehéz kérdésekhez a ministerelnök ur nyúlni nem szokott és nem akar. Most, a mikor kezünk meg van kötve, íeglegkevésbbé van önöknek joguk előállani azzal, ezekre pedig ne hivatkozzunk, mert ezek le vannak kötve és ezeken segíteni nem lehet. Elég fájdalom, hogy ide jutottunk, de merem jó lélekkel állítani és igazat fog nekem ebben mindenki adni, hogy ha az 1878 iki kiegyezés alkalmával a minister ur csak ezen minimumot mentette volna meg a monarchia másik felével szemben az alkudozások terén, nem kellett volna oly drasticus eszközökkel előállani, mint a minőkkel előállottak és ha ennek segélyével kihasználta volna ezen adókat idejekorán, akkor elejét vehette volna, azon pénzügyi miseriáknak, melyek az országra bekövetkeztek. T. ház! A t. államtitkár ur beszédének még némely tételére terjeszkedem ki. Csak néhányat akarok felemlíteni azon bevételi tételekből, melyekre vonatkozóiagat. államtitkár ur előadásomat nem tartotta olyannak, melynek alapján ő az irrealitás vádját elfogadhatná. Előre bocsátom, hogy a t. államtitkár ur és Láng t képviselőtársam azt az eljárási módot követték — bár Láng képviselőtársam concessiót is tett — hogy felemlítették, miszerint itt meglehet fél millió vagy kétszázezer forint, emitt 1 millió, például az üzemeknél, másutt ismét 200,000 frt, például a lótenyésztésnél lehet különbség és mindegyik minden tétel után azt kérdezte, hogy ez alapon méltóztatik irreálisnak tartani a költségvetést? De ha ezeket összegezi t. képviselőtársam, mégis csak igen szép összeg jön ki belőle. Ez nem eljárási mód. Méltóztassanak a maga egészében megbírálni, a mit mondtam, az egyiknek hézagával kiegyenlíteni a másiknak előnyét és akkor azt fogják látni, hogy a mit a költségvetés irrealitásáról mondtam, a szó szoros értelmében alapos. (Ugy van! balfélől.) Itt van mindjárt az egyenes adó. Az államtitkár ur mily tactieával él? Azt mondja, én azon az alapon diffieultáltam az előirányzatot, hogy a 86-iki zárszámadások tényleges eredményeit vettem alapul és ugy adtam hozzá azon fejlődési különbözetet, mely a ház-, a szállítási-, a kereseti és az általános jövedelmi adónál mutatkozik, holott mint mondja 1884-ben 96, í885-ben pedig 98 millió folyt be. Én azt észrevettem, de a t. államtitkár ur nem akarta észrevenni, hogy miféle ingredientiák folytak be az 1885-iki eredményre. Az előző évben az általános jövedelmi pótadó későn vettetvén ki és igy az ennek czímén részben befolyt összeg 1885. javára esett. A katasteri tiszta jövedelem alapján kivetett adók, szintén 1885-re hatottak, holott a tiszta jövedelemből 3.800,000 frtleiratott. Ily idegen ingredentiákra vájjon lehet e előirányzatot építeni ? Nem is azt mondtam én, hogy ezt a 86-diki tényleges eredményekre alapítom, hanem a 86-iki közigazgatási előírás eredményeire és ez körülbelül 2 millió különbség, a mi szolgáljon a t. előadó urnak is némi válaszul. Ehhez hozzá kell adni azután az újabb fejleményeket és ezek összegéből kell levonni azon percenteket, melyek a több évi zárszámadások szerint vagy leírások, vagy elemi csapások, vagy fizetés elmaradások folytán be nem folyhatnak. Szóval a zárszámadási percentek leütésével ki fog jönni, hogy az egyenes adók czímén előirt összeg semmi körülmények közt nem volt reálisan ugy előirányozható, mint a hogy van . Szólt a t. ministerelnök ur az adóvégrehajtások elfajulásáról is, a mire én szolgáltattam okot. Hiába hirdetik önök, hogy ime az adó behajtás czímén felvett összeg kevesbbedik, tehát kevesebb a végrehajtás is. Megengedem, hogy kevesebb a végrehajtás, mert hisz az ország hozzá van szoktatva a pontos adófizetéshez. Ez helyes is azoknál, a kik tehetik. De hogy javulás mutatkoznék ott az adófizetők ama nagy rétegénél, kiknél az adófizetés nem könnyű : azt lehet a budai várpalota fokán állítani és azoknak állítani, a kiknek a helyzet szép festése érdekében van. (Tetszés balfélől.) De ha ott künn meghallják az én igénytelen