Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

1 92 40. országos, ülés Január 23-án, hétfőn. 1888. szavaimat és az államtitkár úrét: igazat fognak adni annak, kinek igaza van és következtetést fognak vonni arra is, hogy ha egyebekben is oly solid az önök álláspontja, mint ebben, akkor az igazság mérlege, ha ugyan a főispáni informatiók szerint nem is, de kinek-kinek meggyőződése szerint az én részemen van. (Élénk tetszés balfelöl.) Itt van a vasutaknál 36.500,000 praeliminált bevétel. Ismerjük az 1887-iki eredményeket a heti kimutatások alapján, melyek azt mutatják, hogy 33.911,000 frt folyt be. Valami rectificatio utólag be fog ugyan következhetni, de bizony az nem lesz jelentékeny. Ha már most önök azt látják, hogy 1887-ben a bruttó bevétel 34 milliót tett: ugyan mi alapon előirányozhattak 36.500,000 frtot ? És ha a nettó, a tiszta eredményt vesszük — megjósolhatom, hivatkozni fogok annak idején rá — hogy az 1888-iki vasúti nettó eredmények rosszabbak lesznek, mint voltak 1886-ban, mert 1886-ban a minister ur rendkivüli megtakarításokat létesített a kiadásokban; a nyers bevétel pedig 34 milliót tett, vagy legalább ezt megközelítette, de a kiadás csak 19 millió néhány százezer frt volt. Ugy de itt mi lehetősébe sincs a már jelentékenyebb megtakarításnak. És már most ha 21.800,000 frtra előirányozzuk a kiadást és ha ez reális és levonjuk a 34 millióból: akkor ugyan, hogy miként fogja bevenni azt a 14.680,000 frt tiszta jövedelmet, azt én belátni nem tudom. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) A minister ur kétségkívül nagy megtakarításokat ért el a vasutaknál a kiadásokban, de azokban el is ment azon határig, meddig menni lehetett. De ugyan a bevételek fokozásában lehet-e odáig menni? Hiában itt azon jóakarat, a melyre Láng Lajos képviselőtársam hivatkozott és ez beszédének egyik hibás pontja, hogy ő mégis belenyugszik abba, hogy a minister csak reális előirányzatot terjesztett elő; mert a ki oly eredményeket producált, nem tehető fel, hogy jövőre is hasonló eredményeket ne producáljon. Igen ám, de nem a bevételeknél, mert itt az eredmény nem ő tőle függ. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ott van a posta és távírda. Csak még ezt az egyet említem fel, (Halljuk! a bal- és a szélső baloldalon) mert utóvégre is a pénzügyi helyzetet a mennyire lehet, tisztáznunk kell. (Halljuk!) A posta és távirdánál, mely 1886-ban még két külön ágazat volt, az összes bevétel a zárszámadások szerint kerek számban tett 11.200,000 frtot. Az 1887-ik év első háromnegyedében ezzel szemben constatálom, hogy ezen háromnegyedben a bevétel kitett 8.350,000 frtot. Ha ehhez hozzá adom azon összeget, mely 1887. utolsó negyedében befolyhatott, mely ugyan még ma előttünk nem ismeretes, de a melynek összegét oly magasra számítom, mint a minő az 1886. hasonló időszakában volt: akkor azt látjuk, hogy 11,400,000 frt azon összeg, mely 1887-ben a posta és távirdánál mint nyers bevétel befolyhatott. Ezzel szemben az előirányzat 12 millió és" 300,000 frt. Ez is oly összeg, a, melynél kétségtelenül lehet megtakarításokat tenni a kiadásokban, de a bevételeket fokozni itt sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy mi nyújtott tehát támpontot a minister urnak arra, hogy mégis 900,000 frttal nagyobb bevételt előirányozzon, mint a milyenre a zárszámadások följogosítják, azt méltóztassanak megmagyarázni egymásnak; de hogy mi az előirányzat realitásáról meggyőződve legyünk, azt talán még sem kívánhatják tőlünk. Ott vannak még a jogilletékek, fémbányászat. a kohászat stb. Ezeknél sem áll erősebb lábon az előirányzat. Én általában a magam részéről csak azon conclusióra jöhetek, hogy ha felteszünk is javulást és ezt oly összegre tesszük, mely ha eléretik, mindenesetre az önök érdemét fogja képezni, akkor méltóztassanak nekem legalább annyit megengedni, hogy a költségvetés oly reális, mint önök velem szemben állították, nem igazolt. Kénytelen vagyok tehát fentartani. (Helyeslés a baloldalon) T. képviselőház sietek beszédemet befejezni, (Halljuk!) de annak pénzügyi részére vonatkozólag még csak egy momentumot emelek ki, t. i. a kibontakozás momentumát — nem azért, hogy erre visszatérjek, hanem, hogy szemben a t. államtitkár úrral.helyzetünk tisztázása érdekében egykét kijelentést tegyek. Mi a fogyasztási adók megszavazásánál épúgy, mint első beszédemben, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy önök a kibontakozást nem ölelik fel egész terjedelmében. Önök partialis kibontakozásra törekednek, ezt hangsúlyozzuk és hogy ez igy van, arra nézve nekünk a t. államtitkár ur az ő felszólalása által teljes satisfactiót adott. Mert hivatkozva a t. ministerelnök ur nyilatkozatára, azt mondja: remélem, hogy ez által oly állapotokat teremtünk, mely kapcsolatosan a conversióval, módot nyújt a kibontakozásra, de hogy milyen lesz az a kibontakozás, melyet csak akkor fogunk megtudni, ha a kibontakozás problémáinak eddig ismert részei végrehajtva lesznek, t. i. 1890-ben. Erre nézve ismét világot vet a t. államtitkár ur egy másik nyilatkozata, mely nem kisebb fontosságú és a mely azt mondja, (Halljuk!) hogy ha ők ezt előbb megtennék, tudniillik a további kibontakozási részleteket megjelölnék, lehetetlenné válnék egyes források nagyobb mérvű, talán a közszolgáltatások emelésével járó kiaknázása, mely források tekintetében kell, hogy a most beterjesztett javaslatok után bizonyos megállapodásra jussanak. Ez azt teszi, t. ház, hogy 1890-ben ismét ujabb adóemeléshez, ujabb teheremélésekhez fogunk nyúlni, fogjuk folytatni azt,