Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

190 4fi országos ülés január 23-án, liétfőn. 18S8. eredménye kinek adott igazat: nekem-e vagy öncknek ? Én tehát, t. képviselőház, semmi körülmények között sem térhetek el azon álláspontomtól, melyet a dolgoknak beható megvizsgálása után elfoglaltam, hogy tudniillik ezen költségvetés reálisnak ma sem tekintheti). (Helyeslés balfelöl) De mielőtt a bevételek néhány tételére áttérnék, mert itt frappáns eltérések vannak: szükségesnek tartom, hogy a megtakarítások tekintetében néhány észrevételt tegyek; különösen a t. államtitkár ur beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Kimutattam első beszédemben, hogy a költségvetésben valódi és komoly megtakarítás van. Nagyon bőven számítottam 7.800,000 forintra; mert ha valaki megvizsgálja a költségvetést és annak egyes tételeit, idáig sem fog jutni. De nem változtatom meg álláspontomat ma sem. Azonban ha önök 7.800,000 forinttal oly rendkívüli fenhéjázással és dicsekvéssel állanak elé, akkor hogyan lehet a mi megtakarítási javaslatainkat kicsinyleni ? Ha a t. államtitkár ur, mint organicus megtakarításokat sorolta fel a posta és távirdánál mutatkozó megtakarításokat, igaza volt. Elismerem, ez organicus megtakarítás, a melyre nézve önök egykor szintén azt mondották, hogy mit akarhatunk mi ennél megtakarítani; de jött egy férfiú, a ki a dolgokba belenézett és rövid idő alatt organicus reformot létesített. Hogy administratio tekintetében be fog-e válni, nem tudom, de hogy a pénzügyi eredmény megvan, azt nem tagadtuk soha. De előállott azután a gazdasági előadókkal, előállott az állami jószágoknál levő állások megszüntetésével melyek önként megszűnnek, mert hiszen állami jószágainkat ugy is eladjuk; (Derültség a baloldalon), előállott a vasművek restringálása nyomán bizonyos állások megszüntetésével, de hisz ezek önmaguktól szűnnek meg. Ez csakugyan kicsinyes dolog. (Derültség a baloldalon). Hiszen ha még ezután is megtartanák azokat a gazdasági hivatalnokokat s a vasmtíveknél azon orgánumokat, hát akkor ez csakugyan furcsa lenne és akkor talán mi egy kissé vastagabban discurálnánk ezekről a dolgokról. De hol vannak önök, midőn arról van szó, hogy azon a téren mutassanak fel organicus megtakarításokat, a hol szükséges és a hol lehet, a mikor például önök fentartják az illetékkiszabási hivatalt. (Egy hang jobbfelől: Meg fognak szűnni!) Engedelmet kérek, benne van a költségvetésben. De ez a mi álláspontunk — mert én két évvel ezelőtt figyelmeztettem a pénzügyi bizottságban i pénzügyminister urat, kinek akkor mosolyával találkoztam. (Egy hang balfelöl: Lenéző mosolyával!) Vagy például fentartják önök a cataster nyilvántartására vonatkozó orgánumokat, a melyeket annak idején elleneztem s a melyre csak ugy kitérőleg méltóztassék megengedni azon észrevételt tennem, hogy a magyar állam admiuistratiójának és ezen administratio szegénységének nem képzelhető nagyobb bizonyítéka, mint ha önök megnézik azt a 2 — 300 szakaszból álló rendeletet, mely a eatasteri nyilvántartásra vonatkozik, de azért a cataster nyilvántartva nincsen, de a melyre én, t. ház, legszerényebb és legszegényebb erőm mellett merek vállalkozni, hogy önöknek egy három szakaszból álló rövid törvényt és rendeletet készítsek s ha a cataster akkor nyilvántartva nem lesz, szívesen megadom magamat. Vagy például az állami számvevőségeknél — megjegyzem mellesleg itt is, hogy semmi állami functiót, illetőleg ilyennek ellátását figyelmen kivül hagyni nem akarok, mert azon organicus megtakarításokat nem ugy gondolom, hogy ezek az administratio rovására történjenek, hauem ugy, hogy az administratio szükségei teljesen kielégíttessenek, továbbá a közigazgatásnál azon szervezési kérdések megfontolását, hogy azon sok ágazat, melyek künn parallel futnak egymás mellett, az adófelügyelőségek, adóhivatalok, illetékkiszabási hivatalok, pénzügyi igazgatóságok, viz- és útügyek, tanfelügyelőségek sfcb., melyekre nézve az administratióban megtakarítások lehetségesek, akkor hol vannak önöknek nagy organisatorius tehetségeik? Igaz, hogy ezekhez iskolázott, fegyelmezett és nem corrumpált tisztikar lenne szükséges. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Ha tehát mikor mindezen téren nem történt semmi, el merem mondani azt, hogy önök az organicus megtakarítások terét még csak meg sem kezdték, annál kevésbbé mentek el azon pontig, meddig hogy elmennek, elvárhattuk volna önöktől. (II?lyeslés balfelöl.) Az államtitkár ur szólt az adóreformról. Azt monda, hogy minden pénzügyileg müveit embernek jelszava — a mit én is hangoztatok — de elementáris jelszava az, hogy az adókat egyenlőbbekké és igazságosabbakká kell tenni. Meglehet; , de aztán csodálatos, hogy önök még az elementáris tételek megvalósításába sem tudnak és mernek belekezdeni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy én az adóreformban nemcsak el nem fogadom, de meg sem engedem az egyenes adók emelését a mai gazdasági helyzetben; de hogy annak azután mégis csak puszta arányosítási jellege legyen és ne legyen az állam bevételének fokozati jellege is, azt már nem engedhetem meg. Meddig^ lehet azt a magyar állam érdekében elviselni, hogy a magyar állam évenkint 110—120 millió frtot fizessen ki oly czélokért, melyek az állam terheiben nem osztoznak? Ne méltóztassanak félreérteni, nem a coupon-adóról van szó, hanem arról, hogy ha egy államban oly pénzügyi politika követtetik, hogy a közgazdasági térről leszorul