Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-46
180 46. orszíigos ülés január 21-án, hctföu. liSs. Ha a t. előadó ur megmaradt volna tiszteletre méltó helyzetében mint előadó és nemcsak a „segély" szót kapja ki, hanem felemlíti, hogy hozzá tettein a „jutalmak" szót is, nem szólaltam volna most fel. Különben a felett lehet vitatkozni és jogosult lehet mind az előadó ur nézete, mind az én nézetem a tekintetben, hogy helyes-e vagy sem a jutalmak osztogatása. Félremagyarázta szavaimat az előadó ur a tekintetben is, hogy midőn én fejenkint az adóterhet felhoztam, mintha én azzal határozott és komoly bizonyítékot akartam volna szolgáltatni a költségvetéssel szemben. Én, bocsánatot kérek, több izben és határozottan kijelentettem, hogy egy pillanatig sem állítom azt, hogy ezen összehasonlítások teljesen beválnának és teljes bizonyító erővel birnának és csak mint jellemző körülményre hivatkoztam e tényre. A harmadik, a miben a t. pénzügyi bizottság t. előadója, engem félre magyarázni szives volt, az a földmivelési tárczánál általam felhozott gazdasági főigazgató ministeri tanácsos urnak javadalmazása. Hogy a t. pénzügyi bizottságnak igen t. előadója e javadalmazást miitől akarja fedezni, jól tenné, ha megmagyarázná; mert én legalább nem vagyok képes megérteni, hogy ezt miből fogják fedezni, ha csak azon hivatalszolgák lakbérösszegeiből nem, melyeket az által, hogy a ministeriumot saját palotájába beköltöztetik, megkímélnek. Ezt fogják talán arra fordítani, méltóztassék azt az indokolást elolvasni, melyet önök készítettek s akkor ne méltóztassék engem rectificálni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ott az van, hogy ezen javadalmazást a szolgák lakbéréből nyerik meg, melyeket az állam által a földművelés,- ipar- és kereskedelmi ministerium számára épített palotában azoknak természetben lakást adván, megkimélnek. És végül szives volt a t. előadó ur az általam hangoztatott megtakarítási kérdést nevetséges szinben tüntetni fel és ezzel kapcsolatosan elutasította igen szerényen magától azt, mintha ő a felnőttek oktatására vállalkoznék. Hát én elis merem és teljesen méltánylom, hogy az előadó ur ezt a szerepet magától elutasította, mert az, a ki ilyen szerepre vállalkozik és ilyen előadói modorral foglalja el az előadói széket, annak magának is nagy szüksége volna még a nevelésre. (Élénk helyeslés szélső baloldalon. Zajos felkiáltások: 5 pereznyi szünetet kérünk.) Elnök: T. ház! Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Horánszky képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: T. ház! Nem lehet feladatom, hogy a vita folyamán felmerült eszmékkel és egynémely felszólalásra gondolva rögeszmékkel is foglalkozzam. (Hehjeslés és derültség a baloldalon.) Ha felszólalásom tárgyát magam szabhatnám meg, bizonyára bő alkalom volna adva nekem is arra, hogy a vita folyamán felmerült egynémely eszmével, különösen azokkal, melyek a liberalismns tekintetében felhozattak, foglalkozzam; bő alkalom volna arra, hogy megszellőztessem én is azon habitust, a mely annyi politikai és egyéni gyengeséget takar. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy kimutassam például, hogy Pulszky képviselő ur mily politikai pályát méltóztatott az utóbbi időben megfutni, hogy kimutathassam az ő működésében is a puritanismus és a szabadelvűség közötti különbséget, sőt tovább menve, hogy kimutathassam azt is, hogy az ő szempontjából az elméleti és gyakorlati szabadelvűség között milyen lényeges a különbség. Ezúttal csak egy megjegyzésre szorítkozom és ez az, hogy azon álláspont, melyet a t. képviselő ur és egynémelyek elfoglalnak a liberális irányt csak compromittálja, (Helyeslés a baloldalon) mert a szerintem is megbecsülendő liberalismusból legkevésbé folyhat az, hogy valaki álláspontját minduntalan változtassa (Helyeslés és derültség a baloldalon) és hogy ennek indokolására egy olyan jelszót használjon, a mely minden körülmények között a politikai soliditásnak volt nagy jelszava és igazi mintaképe. De nem megyek még arra a térre sem, a merre az előadó ur bennünket vezetni kívánt, midőn gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal — igaz — a lojalitás hangján, felemlítette hogy bizonyos kérdéseket megemlíteni is veszedelmes a parlamentben. Mert az lehet kényelmes állás pont, melyet a t túloldal elfoglal, hogy hallgassunk mindenről, hogy azután azt higyje mindenki, hogy az ő érdeke meg van oltalmazva, de hogy a törvényhozásnak első sorban kötelessége minden felmerülő jelenséget megvizsgálni és ha kell, a parlament elé hozni és pedig korántsem az osztály érdekek szempontjából, hanem tisztán a fenforgó bajok gyógyítása miatt, az bizonyos, mert ezek itt a házban okoznak legkevesebb izgalmat, a törvényhozásnak pedig kötelessége a mutatkozó bajokkal — ha ilyenek vannak — foglalkozni. Ne is féljen az én t. képviselőtársam, mert őt nem értheti senki félre, ha félreérteni nem akarja, (ügy van! balfelől.) Igaz, hogy az ő félreértésére megtörténik minden a sajtóban és a közvéleményben, (ügy van! balfelől). De bizonyára van Magyarország közvéleményének elég járandósága arra, hogy a tendentiosus törekvéseket, melyek épen nem válnak díszére azon nagy többségnek, (ügy van! ügy van! bálfelöl) a mely hogy prosperálhasson, még ezekből is élni kivan, magától elhárítsa. (Helyeslés balfelől.) Feladatom, t. ház, hogy a pénzügyi vita
