Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

46. országos filé-, jannár 23-án, hétfőn. 1888. 185 az a párt, mondom, a rendszerváltoztatás, az organisatorius reformok és más ily általános kifejezések nebulosus felhőjéből leszállt és némileg a gyakorlati élet terére lépett. Örömemre tette, annyival inkább, mert legalább egyenlő téren mozogva, mindketten a földön, sokkal könnyebben, határozottabban szembeszállíthatjuk egymással az eltéréseket és felvethetjük a kérdést, vájjon ez alapon érdemes-e a kormánynak bizalmatlanságot szavazni és érdemes-e a t. képviselőtársam által felállított programmot elfogadni? A kibontakozásra nézve csak Beőthy Ákos t. képviselőtársam tesz kivételt. O tudniillik annyi követelménynyel lép fel a pénzügyi rendezéssel szemben, hogy azok megvalósítása sehol és semmi körülmények között a pénzügyi rendezéssel összefüggésbe nem volt hozható és igy e követelmények meg sem valósíthatók. Én most nem beszélek arról, hogy háború vagy nem háború esetén egyaránt megköveteli-e, hanem beszélek arról, a mi lüár gyakorlatibb kérdés: megköveteli, hogy a valutát rendezzük, hogy a külföldi péuzpiacz alól emancipálódjunk és pláne követeli, hogy az általa, t\ régi és igen tekintélyes Deák-párti képviselő által igen furcsán hangoztatott Austriának fizetett tributumot meg kell változtatni. Bocsánatot kérek, de vájjon e kérdések összefüggésbe hozhatók-e a pénzügyi rendezéssel? De ő ennél még nagyobb hibát is követett el, még pedig saját elvbarátaival szemben is. Azt mondta, tudniillik, hiába folyamodunk a fogyasztási adóhoz, mert akkora a depressio és ugy hátra van a nemzet fogyasztási képessége, hogy azok már nem fognak jövedelmezni. Gróf Apponyi pedig azt mondja: nem irányzunk eleget elő a szeszadónál, tehát ő nagyobb fogyasztásra számít mint maga a kormány. Erre persze gróf Apponyi azt fogja mondani, ne tessék azt emlegetni, hogy „X" eztmondja, J" meg amazt. Deitt nem „X

íf-ről meg „Y

u-ról van szó, hanem gr. Apponyi-ról meg Beőthy Ákosról. De menjünk át arra, a mit gr. Apponyi ez alapon felállít. Követelt új rendszert, de midőn gyakorlati példákkal állt elő, egyebet mondott. Mert ő elfogadta azt, hogy az eddig megszavazott új adókból és a szeszből való jövedelem 16 milliót tesz ki. Igen ám, de azt mondja, hogy nem töröltek eleget a kiadásokból és hogy a jövedelmek fokozásából az ingó tőke után befolyhat valami. Igaz ugyan, hogy ha az ő álláspontjára állunk, talán mondhatjuk, hogy lehet a kiadásokból valamit törölni s ő teszi ezt egy millióra. És lehet, hogy különösen administrativ rendszabályokkal, de ha kell, törvényhozási utón is fokozottabb jövedelmezőséget lehet az ingó tőke után előidézni. 0 még számít ebből nem tudom mennyire, de azt, a mire újjal mutatott, alig lehet többre, mint talán fél vagy 1 millióra tenni. KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 93. n. KÖTET. Hát vájjon ily összegekkel, ily terhekkel szemben képezhet-e ez elvi differentiára, a kormány megbuktatására, új pártalakulás és az országnak bizonyos válságba tolására indokot 1 Képzelhető-e, hogy valaki azt mondja: igaz, hogy önök oly reformokra törekszenek, melyeket én is osztok, melyeket én is igénybe kívánok venni, oly rendszert követnek, mely mellett helyes kezeléssel 26 milliót ki lehet hozni; de elfelejtettek még egy milliót. Vájjon olynemü követelések e ezek s a pénzügyeknek oly lényeges változtatását igénylik-e, hogy ezek miatt politikai válságba és mindenféle experimentatiókba belemenjünk ? Addig könnyű volt az álláspontjuk, a mig általános nagy dolgokról beszéltek, rendszerváltoztatásról és mindenféle reformokról; de ha akkor, midőn a gyakorlati térre átléptek, csak ennyit tudnak mondani — méltóztassanak a közvélemény ítélete alá bocsátani — lehet-e követelni a többségtől, a párttól, a kormánytól, hogy e miatt, noha nincs kizárva az eszközök jó, óvatos felhasználása mellett a hiányzó egy milliónak bejövetele, a 27-ik millió miatt, abdicáljon ? Ez épen olyan, mintha valaki azt mondja az építés alkalmával: nekem ez a ház nem kell, le kell rombolni s újra kell építeni, mert egy nyilassal több van rajta s egy ajtóval többre volna szükség. Ez nem elég ok arra, hogy e miatt a költségvetés megtagadtassák, a kormány bukjék és a párt abdicáljon; ezért én újólag is ajánlom általánosságban elfogadásra a költségvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Győrffy Gyula képviselő ur kívánja félremagyarázott szavainak értelmét helyreállítani. (Halljuk!) Györffy Gyula: T. ház! Soha sem volt eszem ágában sern igénytelen szavaimnak annyi súlyt és fontosságot tulajdonítani, hogy azoknak esetleg félremagyarázatát helyreigazítani szükségesnek tartanám. Azonban most, mind a t. képviselőház, mind az önmagamnak tartozó kötelesség követeli, hogy szavaimnak bizonyos modorú félremagyarázatára reflectáljak. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) A t. előadó ur szíves volt pénzügyi nagy számaimra reflectálni és mindjárt 126,000 frtra hivatkozott. Hogy ez magában véve nem nagy szám: evidens dolog, t. ház. A t. előadó ur szíveskedett tudomásomat rectificálni, amennyiben kijelentette,hogy én azt sem tudom a költségvetésből, hogy a 400,000 frt segélyekre megy, tudniillik oly hivatalnok, a ki beteg vagy a kinek családtagja meghalt, bizonyos segélyt kap. Ha a t. előadó ur jóhiszemű akar lenni, akkor nekem azt a leezkét nem adja, kivált akkor, a mikor én jutalmakról beszéltem és mindjárt hozzá is tettem, hogy a segélyekről nem akarok szólani.