Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

182 4fí. •rftz&goi ülés január 23<«n, hétfőn. 1883. fel van véve 18.400,000 forint, tehát 720,000 írt 1 leüttetett. Azt hiszem, ez egészen reális eljárás. A házadó czímén elő van írva és az adómentesség megszűnése következtében bevételként vehető 10.269,000 frt, elő van irányozva 10 millió forint, tehát 269 ezer forint leüttetett. Ezek bizonyítják, hogy a kötelességszerű tartozások fejében nem az egészet vette fel az előirányzat, hanem egy bizonyos mennyiség abból leüttetett. A t. képviselő ur állításának bebizonyítására egy próbát is állított fel és ez nagyon érdekes. A próba ebből áll: az 1886-iki eredményt az 1886-iki előirányzattal összehasonlítva, 1886-ban a tényleges eredmény az előirányzattal szemben 15 millióval kedvezőtlenebb s azt mondja, hogy 1888-ban ezen eredmény 8 millióval lesz kedvezőtlenebb, tehát ő maga a helyzetet a költségvetés realitása szempontjából 7 millióval javultnak mondja. Ez az ellenzék részéről egy évi haladás tekintetében nem megvetendő concessio, a melyet mindeneset e köszönettel kell fogadni; de t. képviselőtársam számára — és azt hiszem, hogy ezt nem kifogásolja — én is állítok fel egy próbát és ezzel végzem erre vonatkozó megjegyzéseimet. (Halljuk !) En összeállítottam egész hitelesen, rendelkezésére áll a t. ház bármely tagjának, de untatni a t. házat számokkal nem akarom — az 1886-iki zárszámadás kiadási részét az utalványozások alapján, a mire szükség volt. Ezzel szemben összehasonlítom azon alapon, tehát például a fogyasztási adó-restitutiónak megfelelőleg beosztva az 1888-iki előirányzatot, hogy észre vegyük, vájjon betartható-e igy nagyban és általában. Az 1886-iki utalványozás az állam összes szükségleteire ezen alapon számítva 344

V' millióra megy; ha itt az 1888-iki előirányzat teszen 345 millió forintot, tehát 601,000 forinttal többet, mint a mennyi tényleg utalványoztatott 1886-ban. De természetes, ellenvetés ezzel szemben az, hogy igen, de nagy kiadások jönnek időközben, még pedig két czímén, t. i. közösügyi kiadások és államadóságok ezímen. Ezen két czímén 8.455,000 forint több kiadás van a 1886 ikivel szemben; azonban a beruházások az 1886-al szemben 9.140,000 frttal vannak megszorítva. Tehát a kiadások ezen növekedésével szemben oly tételek lettek sokkal nagyobb összegben megszorítva, a mely tételek határozottan fedezetet nyújtanak arra is és egyúttal oly apróbb kiadási tételek, a melyek az améletben sükség szerint előfordulnak. Azt hiszem tehát, t. áz, hogy ezen adatok eléggé bizonyítják úgy részleteikben mint általánosságban, hogy ezen költségvetés eléggé szilárd alapra van fektetve. Nem mondom, hogy minden tétel oly módon fog megtartatni mint a hogy előirányozva van, ez csaknem lehetetlen, bizonyítja ezt a külföldi tapasztalás is, mert ez esetben igen nagy bűnnek és visszaélésnek tüntethetné fel a 86-iki túlkiadások összegét. Azt mondják, hogy túlságos a 2 millió és néhány százezernyi túlkiadás. Ha ezen a ezímen külföldön meg lehetne tagadni a költségvetéseket és meg kellene buktatni a kormányokat, úgy ez idő szerint Európában minden kormányt meg kellene buktatni. E tekintetben nem hozok fel többet, mint a legszigorúbb háztartások példáját. P. o. a német birodalmi háztartásban, mely egyfelől nagyon kevés eshetőségeknek van kitéve, mert adózás tekintetében nincsen alávetve e viszonyoknak és másfelől ellenőrzés tekintetében mondhatni mintaszerű, mondom a német birodalmi háztartásban, az adatokat nem önkényt vettem, hanem a képviselőház könyvtárában található zárszámadásokat 1881/2ről, túlkiadás volt 20 millió márka. Még takarékosabb, még szigorúbb háztartás a porosz. A porosz zárszámadások 82- 83-ról 29 és V* miliónyi előirányzaton kívüli túlkiadást tüntetnek ki. A francziaháztartás 1882-ben 42 és V* millió, 1883ban 62 és 7« millió, 1884-ben 90 millió, 1885-ben 92 milliófranktúlkiadásttüntetnekfel. Tehát méltóztatnak látni, hogy nem oly borzasztó rossz kezelés és páratlan gazdálkodás az, melyet a kormany folytat akkor, midőn 2 millió 800,000 frtnyi túlkiadás mutatkozik az emiitett tételeken felül a zárszámadásokban a 344 milliós háztartásban. Orbán Balázs t. képviselőtársam — ne méltóztassanak megijedni, nem fogok az ő millióival dobálózni — azt mondta, hogy ő felosztotta a szerepeket, az utána következő szónokok fogják majd az éíczeit elmondani. És csakugyan látszott, hogy ki volt csinálva a dolog, mert az be is következett. Mindjárt felállott Meszlényi Lajos képviselő úr és mondott nekünk egy beszédet, mely igen érdemes dallamokban volt előadva, a sértésnek és gyanúsításnak nagyon finom és csakis a megütközés határáig elmenő, de egészben íoyalis körvonalak közt maradó élezek tárházát tárta fel előttünk s igy a közönségnek csemegével szolgált, mert hogy költségvetési beszédnek nem tartható, azt ő maga is el fogja ismerni; csemege volt az, olyan csemege a parlamenti beszédek közt, milyen a csemegék közt a ropogós pattogatott kukoricza. (Derültség jobhfélöl.) Ehhez izlés és közönség kell, nekem ehhez sem Ízlésem, sem közönségem, tehát nem fogom e téren követni. (Tetszés jobifelől.) De már numerusokkal az ő költői kedélye nem foglalkozott, hanem azt Győrffy Gyula képviselő úrra bizta. És ennek Győrffy Gyula képviselő ur derekasan meg is felelt. O már a pénzügyi bizottsággal is foglalkozott és azt mondotta, hogy nagy hajlamunk van a coímcumra, 345 millióból nem tudtunk többet törülni, mint 126 ezer forintot. Bocsánatot kérek, igen nagy érdemet tulajdonít a bizottságnak a képviselő úr, felületesen