Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

45. orsságos ülés január 23-án, hétfőn. 1888. 188 nézte meg a jelentést, mert ennyit sem töröltünk, mert abban a 126 ezer forintban a közügyi bizottság által törölt összeg a jelentékeny főösszeg. Nem mi töröltük, ne tulajdonítsa tehát nekünk; mi kerek számban 40,000 forintot töröltünk. De nem a nagy összegekkei szemben való törlések nagysága határozza meg valamely bizottság vagy egyes ember lelkiismeretes eljárását, hanem az, hogy törölt-e olyat, a mi helyes és viszont törletlenül hagyott-e olyat, a mi törlendő lett volna, (ügy van f jőbbfelől.) Mert lehet 100 forintból is törölni 80 forintot, sokszor pedig 345 millióból sem lehet törülni 100 forintot. (Helyeslés a jobboldalon.) O például hozta fel, hogy lehet törölni a jutalmazásoknál ég segélyeknél. Itt törölt is a kormány 160 ezer forintot. Ezzel azonban nem érte be a képviselő ur, hanem azt kérdi, hogy miért a jutalmazás a tisztviselőnek, a kinek megvan a rendes fizetése? Ez azt mutatja, hogy nem tudja a képviselő ur, mire szokták fordítani a jutalmazást. Mert különben, ha tudja vala, hogy ha egy szegény alsóbbrendű tisztviselőnek meghal a felesége, vagy beteg a gyermeke, vagy fürdőre kell mennie, vagy pedig külön hivatalos megbízatásban részesül, organicus munkát végez hivatalon kivül, vagy beteg, orvosi segélyre, fürdőre van szüksége s ilyenkor részesül segélyben, ha tudja vala, hogy igy áll a dolog, hogy ezt indokoltnak, szükségesnek ne tartaná, azt humanisticus gondolkozásmódjáról nem teszem fel. Csak be kell hatolni azokba a dolgokba s akkor meggyőződik arról, hogy mit lehet törölni és mit nem. Aztán azt mondja, hogy micsoda dolog az, hogy mi a földmivelésügyi ministerium palotája adósságának törlesztésére egy ministeri tanácsos lakpénzét akarjuk fordítani. Bocsánatot kérek, a ministeri tanácsosi állás megszavazása most nem ide tartozik, majd annak idején az illetők megteszik kötelességöket; azonban ez magával a kölcsönnel és annak fedezésével semmiféle összefüggésben nincs. Magának a ministeriumnak megtakarított hivatalos lakbérével fedeztetik az a kölcsöntörlesztés, nem pedig egy ministeri tanácsosnak állásából folyó lakpénzével. Es végül t. képviselőtársam azt mondja, hogy milyen rettenetes állapotban vagyunk, mert nálunk a földadó 5 frt 60 kr. fejenként, Austriában 4 frt 20 kr, a többi államokban mindenütt jóval kevesebb, csak Spanyolországban nagyobb. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam abba az ártatlan tévedésbe esett, bog}- a földadót összetévesztette az összes egyenes adókkal, a mi csekélység ugyan, de mégis azt hiszem, hogy nagy különbség van köztük. (Derültség jobbfélöl.) Mert ha a földadót számítja fejenként, akkor természetes, hogy Magyarországnak itt is jelentékeny és lehet mondani első szerep jut, a mennyiben az fejenként 2 frt 23 kr., Austriában 1 frt 35 kr., a többi országokban kevesebb. Ez tény. De hát ez egyfelől foly a mi vagyoni viszonyinkbóí, amennyiben földbirtokban van nálunk a vagyon legnagyobb része, másfelől a földbirtok s pénzügyi előhaladásunk természetéből, melynek némely aránytalanságain épen olyan javaslatok által lehet segíteni, a milyet a törvényhozás most legutóbb is megszavazott s mint a melyekre vonatkozólag a kormány további előterjesztéseket helyez kilátásba. De azt hiszem, megsérteném a t. házat és megsérteném a t. képviselő urat, ha én most tévedéseinek forrásaival foglalkoznám és egytől-egyig hamis adatainak czáfolatába bocsátkoznám. Ha azt magyarázgatnám, hogy mi különbság van a földadó és az egyenes adók közt, olyan szerepet vindicálnék magamnak, mint a minő a felnőttek oktatása, melylyel különben is a legnagyobb sikerrel e házon kivül Irányi Dániel képviselő ur foglalkozik, ki a felnőttek oktatása egyletének elnöke. Van azután három stereotyp-állítás, a melyet Horánszky Nándor képviselő ur után mindenki ismételt és variált az ellenzék pénzügyi szónokai közül. Nagyon szeretném, ha azon számoknál maradnának meg, melyeket Horánszky Nándor képviselő ur adott elő, mert habár azoknak egyike vagy másika nem alapos is, azok bizonyos számításon alapulnak. De t. képviselőtársaim az ellenzéken, az ő állításának végeredményeit oly szépen kerekítik ki, hogy respectabílis summák jönnek létre, a melyeket folytonosan ismételnek. Beőthy Ákos t. képviselőtársam például azt mondja, hogy az adókat emeltük 50 millióval, az államjószágokból elköltöttünk 50 milliót, milyen gazdálkodás tehát ez? Bocsánatot kérek, még Horánszky Nándor képviselőtársam sem emelte ily nagyra az adókat, mert számításában az adóemelésre összesen 42 milliót tett fel. Ehhez hozzá kell adni, eltekintve a dohányjövedék emelésére vonatkozó intézkedéstől, mely nem emelés s csak a csempészet megakadályozása, a most megszavazott adóemelést, 5.800,000 forinttal, ugy, hogy az összes adóemelés Horánszky számítása szerint 47.800,000 forint. Már tavaly voltam bátor kimutatni s most nem sorolom elő a számokat, hogy az adóemelés 3Í millió forintnál többre nem tehető. Ez lenne az új adóemeléssel 36.800,000 forint. Nagyon messze van az 50 milliótól! A mi pedig az állami jószágok eladását illeti, egy táblás kimutatás fek szik előttem, mely szerint 1867-től 1886-ik év végéig összesen 47 millióért adatott el állami jószág. Ezen összegből 5 millió forint a 153 milliós kölesönnek törlesztésére fordíttatott, mégpedig akkor, a mikor az államjószágok e czél fedezésére le voltak kötve. 1875-ben összesen 38 millió forint érték adatott el az államjószágokból.