Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

46. ersíílgoä ülés január 23-án, hétfőn. ISSS. 181 szokás, erre mód van és e tekintetben ezt a mesterséges eszközt használni nem lehet. Ha tehát ez nem, mi lehet a czél? Mert ha azt a theoriát elfogadják, hogy a költségvetés az országnak készül ^s nem a kormánynak: akkor mindenesetre akár a kiadások leszállítása, akár a jövedelmek szaporítása tekintetében sokkal praetieusabb érvényes! tését kísérelhetik meg akkor, ha belemennek a részletes tárgyalásba, mint ha megtagadják. Mert tegyük az esetet, hogy többségre jutnak egy szavazás alkalmával; ebben az esetben egy kész költségvetés felett rendelkeznek, melyet természetesen haladéktalanul érvényesíthetnek. De ez inkább iheoretieus dolog.Tehát a költségvetésben magában kell keresni az okokat, melyek miatt nem szavazzák meg; a költségvetésben, mondom és a pénzügyi politikában. A költségvetéssel szemben Horánszky t. képviselő ur először az 1886 iki zárszámadásokat hozta fel. E tekintetben azon tüzetes fejtegetés, melyet Láng Lajos és Wekerle Sándor t. képviselőtársaim előadtak, engem röviden csak a következő észrevételekre kényszerít. (Halljuk/) Összesen túlkiadás az egész költségvetésben 2.882,000 frt, t-zt a t. ellenzék oly túlzásnak, oly rossz kezelésnek tünteti fel, hogy már e miatt is érdemes a kormánynyal szemben a költségvetést megtagadni. Ebből a 2 882,000 forintból az egyik tételt képezi a törvényhozás által a költségvetés megállapítása után hozott azon intézkedés, hogy a rendőrségnek laktanya építtessék a fővárosban,a másik a törvényhozás által a költségvetés elfogadása után megszavazott azon törvényből foly, mely a közösügyi póthitelrc vonatkozik, harmadik a vasúti kamatbiztosításból folyik. Ez összesen 2.850,000 forintot tesz. Fennmarad tehát túlkiadás czímén 32,000 forint. — E tételek- a kormánytól nem függtek. Vájjon ez pazarlás, vájjon oly rossz kezelés-e, hogy ezzel szemben megkell tagadni a költségvetést a kormánynak ? Azt hiszem, ezt igazságosan nem lehet állítani. A másik ok magának a deficitnek összege. E tekintetben azon stereotyp összeállítás, mely egyik és másik részről követtetik, annyira ismeretes, hogy azzal tüzetesen nem is foglalkozom. De Horánszky t. képviselőtársam azt mondja, hogy az 1886-iki deficit az államjószágok eladásából befolyt összeggel együtt 46 millió, az 1888 iki deficit 36 millió, tehát az ő számítása szerint is 10 milliónyi javulás van az előirányzatban — ezt magam is hangsúlyozom, mert félrevezetni nem akarok senkit, tehát ha a törlesztést és az államjószágokból befolyó jövedelmeket a passivák közé fölvenni nem lehet, valamint nem mondom az összes beruházásokat — de legalább azon beruházásokat, melyek haszonhaj tóvásárlás és befektetéseket és igy új szerzeményeket képeznek. Tehát a beruházások körül csak ezeket, veszem fel és ha másrészt nem lehet az adósságtörlesztést, mely a terheket csökkenti, számításba nem venni. Ha csak ezt vesszük számításba úgy az 1886 iki zárszámadásnál, mint az 1888-iki előirányzatnál, akkor 1886-ban a deficit lesz 23 millió, 1888-ban 16.300,000 frt mutatkozik tisztán a beruházásoknál, ezek alatt az új vasútépítést és vasutvásáriást értem. Ezenfelül a törlesztési kölcsönök által fedezett törlesztésen felül az 1886-iki zárszámadás szerint 8 millió lett, az 1888-iki előirányzat szerint 6.800,000 forint lesz törlesztve, mely oly részletben fizettetik, melynek fedezete ezen kölcsönben nem találtatik. Tehát azt hiszem, ez is az activák közé sorolható vagy legalább a deficit ellentétele képen felállítható. Tehát merem állítani, hogy sem a zárszámadásiéin az előirányzat e tekintetben valami sötét, visszataszító képet nem mutat. De menjünk bele — habár csak 3 tétel tekintetében a költségvetés magyarázatába. T. képviselőtársam a kiadások megszorítását felosztotta 3 részre. Elismert komoly megtakarításokra 800 ezer forintot vett fel; üzemek megszorítására 1.640,000 frtot; beruházásokra 4.500,000 frtot Ha ugy állította volna fel Horánszky t. képviselőtársam e kérdést, hogy ő közgazdasági szempontból nem tartja helyesnek az üzem megszorítását, vagy ha ő azt a tételt állította volna fel, hogy sem 88-ban, sem 89-ben 13.700,000 forint beruházással ki nem jövünk, hanem több kell: akkor a költségvetésnek e czímén való megtámadását érteném; de ha abból a szempontból tekintem ezt, hogy ez nem megtakarítás, akkor valóban nem értem, mert a költségvetés mérlegének szempontjából — és itt erről van szó— minden oly tétel, a mely ugy töröltetik, hogy az az év folyamán elő nem fordul, az csakugyan megtakarításnak mondható. Meglehet magyarázni és ki lehet fejteni — és ez kötelesség is — hogy melyik milyen természetű, de pénzügyi szempontból és a mérleg szempontjából határozott megtakarítás. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt tehát kénytelen lesz t. képviselőtársam is elismerni. A bevételeknél a t. képviselő ur a tényleges eredményeket nem veszi tekintetbe, hanem azt mondja, hogy ezek nem egészen tekintetbe vehetők. Erre vonatkozólag a t. államtitkár ur igen tüzetesen kimutatta az adatokat, nem foglalkozom tehát azokkal, de szerencsémre még felhagyott egy kérdést, melyet Horánszky Nándor t. képviselő ur szintén bevont a vitába és ez az, hogy az előírás alapján lehet ugyan bizonyos irányban az összegeket felvenni, de leütésekre van szükség, hogy a költségvetés megbizha|ó legyen és kifogásolta, hogy ez nem történt. Ép azon példákkal élek, a melyeket ő hozott fel, hogy bebizonyítsam, hogy e leütés megtörtént. A kereseti adó ezmién például 1888. terhére elő van irányozva 19.120,000 forint,