Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-45
160 41. országos ülés január 21-én, szombaton. 1888. csak 300,000 írttal van magasabban előirányozva mint az 1886-iki zárszámadások eredménye. Megjegyzem, hogy az 1887-iki kezelési eredmény 850,000 írttal magasabb összeg előirányzását tenné indokollá. Ennek daczára és daczára annak, hogy a kormány már maga 400,000 forinttal leszállította az előirányzati tételt a nmlt évihez képest, a képviselő ur itt törölni kivan további egy millió forintot. A dohánynál, a hol az 1886-iki zárszámadás eredménye 855,000 írttal volt magasabb, mint az 1888-iki előirányzat, törölni kivan még 800,000 forintot. Erre csak azt jegyzem meg, hogy magam is meg vagyok győződve, hogy nem a vételek eredményére, hanem a dohányeladásra kell a súlyt fektetni; de biztosíthatom a képviselő urat, hogy az 1887-iki kezelési eredmények szerint még nagyobb összeget lehetett volna előirányozni. Az állami jószágoknál le kívánja szállítani a költségvetési előirányzatot 200,000 forinttal, de itt feledi azt, hogy 4 millió forintnyi bérhátralékaink vannak, melyeknek behajtását ésliquidatióját épen a t. túloldalról szokták mindig szó beszéd tárgyává tenni és sokszor hangsúlyozni. (Közbeszólások a ba! és szélső baloldahn: De hasztalanul! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Tehát valahára ezeket is csak rendezni kell : És ha 4 millió forintnyi bérhátralékból 200,000 frtbevételre számítunk, ez talán még sem óriási nagy összeg, hogy abból az irrealitás vádját lehetne levon tű, (Élénk helyeslés jobbfelől) sőt azt mereni mondani, hogy a ki helyesen akarja kezelni a pénzügyi administratiót annak ily hátralékos követelésekkel szemben nem szabad ezen összegen alul maradni, hanem minden intézkedést meg kell tenni, hogy az állam jövedelme még ezen bevételeken túl is érvényesüljenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Felhozta még a t. képviselő ur, hogy a vasmfíveknél 56 ezer frt plust irányoztunk elő daczára annak, hogy a deficit egy milliót meg szokott haladni. Ez tökéletesen igaz, t. ház, de épen oly jól, mint én, méltóztatik tudni a t. képviselő ur, hogy e deficit nem tisztán üzleti deficit, hanem nagyobb részben onnan ered, hogy — már helyesen-e vagy nem, azt most nem vitatom — építkezésekre, felszerelésre fordíttatott, mely kiadások most már végüket érték. Azt is tudja a t. képviselő ur, hogy itt lényeges intézkedések tétettek, a kezelés sokkal olcsóbbá tétele és az üzem reductiója érdekében; azt is tudja, hogy ezek magánkézre való bocsátása iránt tárgyalások vannak folyamatban, a melyek politikailag talán magukban véve eléggé indokolttá tennék, hogy ne a legsötétebb színben igyekezzünk feltüntetni azok hozadékképességét. Végül azt is tudja az igen t. képviselő ur, hiszen maga hozta fel, hogy 127,400 frtnyi kiadás, mely eddig a vasművek rendes kezelésében szerepelt, az ő általa kifogásolt módon most a beruházások közé tétetett át, ugy, hogy ha ezt a 127,400 irtot számba veszi, arra az eredményre fog jutni a t. képviselő ur, hogy az ott létesített kezelési megtakarítások és reductiók folytán nem 56,000 frt plus, hanem tulaj donkép 74,000 frt minus van kezelési eredmény gyanánt előirányozva. De nem akarom a t. képviselő ur által felhozott számadatokat tovább fejtegetni. (Halljuk!) Az előadottakat is csak annak igazolására hoztam fel, hogy a képviselő ur hol az 1886-iki zárszámadást, hol több évi zárszámadást vesz alapul, hol figyelembe veszi az 1887-iki kezelési eredményeket,, hol figyelmen kivül hagyja, a szerint, a mint számadatainak látszólagos igazolása végett épen helyesnek találja. (Tetszés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Felemlítettem továbbá ezeket a számadatokat azért, hogy másrészt feltüntessem azt, hogy a t. képviselő ur azokat a számadatokat pedig, melyekben az általa annyiszor idézett 1886-iki zárszámadás a kormány előterjesztése mellett szólt, egészen figyelmen kivül hag3 r ja. így, teszem, a fogyasztási adók eredménye 1.222,000 írttal kisebb összeggel van előirányozva 18S8-ra, mint a mekkora volt az 1886-iki zárszámadás tényleges eredménye s itt a képviselő ur ismét a fogyasztási adó resti tutiókból reánk eső hányadot, mely a változott elszámolási mód folytán ezentúl szintén a fogyasztási adóknál fogja a jövedelmet emelni, számba sem veszi. A t. képviselő ur ezt fel sem említette, hanem talán ebből is az irrealitásra akar következtetést vonni. (Tetszés és derültség jobbfelöl) Hát én az igazság érdekében kérem a t. képviselő urat, hogy ha olyan kérlelhetetlenül kívánja a számokból a logicát levonni, ne méltóztassék ezt elmulasztani akkor se, mikor a számok nem mellette, hanem ellene szólanak. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Nem állhatom meg, hogy még két vádra, mely a t. ellenzék részéről felhozatott, némi észrevételt ne tegyek; nem állhatom meg azért, mert ez a két sötét színezés nem felel meg a helyzetnek, nincs igazolva azon zárszámadási eredmények által, melyekre annyi szeretettel méltóztatnak mindig hivatkozni. (Halljuk ! /Halljuk!) Az egyik az ,hogy az adó-executiók az elvaduläsig folytattatnak; a másik pedig, hogy aggasztó az a jelenség, hogy oly sok ingatlan kerül adóexecutiók utján az állam tulajdonába. Hogy először is az utóbbiról szóljak, igaz, hajói emlékezem, 2.700,000 frt értékű ingatlan van az államnak tulajdonában, melyhez executiók utján jutott; de erre nézve meg kell jegyeznem, hogy ezeknek az ingatlanoknak túlnyomó része Horvát-Szlavonországokra esik, a hol —- mint a képviselő ur is tudni íogja — épen 1887-ben vonatott gyökeres reform alá az adó-administratio,
