Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

Jgg **• »FSz4g©s ülés január 20-án, pénteken. 1888. mel tapasztaltam — összes elvtársaim helyeslése mellett. Kifejtettem, hogy most azon nagy alternatíva előtt állunk, hogy a kormány, mely csodálkozá­sunkra bár, (Mozgás jobbfelöl) de újra többséget nyert a nemzet részéről, vagy meg tudja oldani azt a feladatot s meg tud felelni azon hivatásnak, a melyet a választások ismét ráruháztak és ak­kor mi leszünk az elsők, a kik ennek örülni fo­gunk ; helyes intézkedéseket javasol ez irányban és akkor mi leszünk az elsők, a kik azokat tá­mogatni fogjuk: vagy nem tud megfelelni e kö­vetelménynek, ezen az ország helyzete által el­engedhctlenné vált kívánalomnak és akkor fel­teszszük a többségnek hazafiságáról, hogy ennek a szükséges feladatnak megoldását egy kormány fenmaradásánál nagyobbra fogja becsülni. (He­lyeslés balfelől.) T. ház! Ez alternatívával, melynek teljes loyalitása iránt, gondolom, nem lehet két­séges e szellemben, mely mindenesetre igen távol áll a factiosus oppositio szellemétől, e szellemben kezdtük meg országgyűlési működésünket. E szel­lemijén nyilatkoztunk ugy az általunk beadott felirati javaslatban, mint azon indokolásokban, melyekkel azt a ház vitája közben kisértük. És e szellemmel fogtunk hozzá a kormány pénzügyi elő­terjesztésének megítéléséhez. Es a ministerelnök ur nagyon csalódik, midőn azt hiszi, hogy azon alapelv, melyet mi felállítottunk, hogy új teher­viseléshez csak azon feltétel alatt vagyunk haj­landók hozzájárulni, ha azok által a czél eléretik, mert hisz csak a czél elérése által igazolható bár­mely alakban javasolt teheremelés az ország mai közgazdasági helyzetében; mondom, a t. minister­elnök ur nagyon csalatkozik — mert a túlságos scepticismus néha ép ugy szokott tévedni, mint a túlságos jóhiszeműség — midőn azt tételezte fel és azt súgta szomszédjainak, mint azt tegnap ne­künk elmondta, hogy ez csupán formula minden ezután következő adójavaslat elvetésére. E föl­tevés igazolását és próbáját nem találhatja abban, hogy eddigi adójavaslatai ellen szavaztunk, mert ez csupán azt bizonyítja, hogy pénzügyi politikája összeségében, azon képben, melyet ő elénk tárt, oly .hiányokat találtunk, hogy a mi őszinte és tár­gyilagos ^érvekre fektetett meggyőződésünk »z, hogy az általa követett utón ama nagy probléma, a pénzügyek rendezése sikerülni nem fog. Es ak­kor, ha igy vagyunk meggyőződve, akkor az a kisebbségi kötelesség, melyből kiindultunk és mely abból áll, hogy minden illusio szétoszlatá­sára, az igazság felderítésére a magunkét teljes erővel megtegyük, e kisebbségi kötelesség tőlünk azt kívánta és azt kívánja most, hogy a mily szí­vesen támogattuk volna a kormány javaslatait, ha azokban a probléma megoldására alkalmas eszkö­zöket találtunk volna, ép oly határozott frontot csináljunk a kormány pénzügyi politikája ellen, midőn arra alkalmas alkatelemeket nem találunk. Nem akarok igazságtalan lenni és megmon­dom, mik azok, melyekben a mostani aera bizo­nyos tekintetben előnyére különbözik a múlt aerá­tól. Az első az, hogy a t. ministerelnök ur a pénz­ügyek vezetését saját kezében megtartotta és hogy ezt azzal az indokolással tette,melyet nagy^ váradi beszédében találunk. A t. ministerelnök ur ugyanis Nagyváradon azt mondta: saját kezében tartja meg a pénzügyek vezetését többek közt azért is, mert érezvén, hogy a fennálló bajok ke­letkezéseért részben ő a felelős, kötelességének tartja azok orvoslásának terhét elvállalni. T. ház! Ez tagadhatatlanul a legférfiasabb nyilatkozat, melyet évek óta a kormány padjairól hallottunk. És e nyilatkozatot ajánlom a túloldal azon férfiainak figyelmébe, kik párt-neophitai túl­buzgóságukban a helyzetet hymnusok elzengésére tartják alkalmasnak. (Tetszés balfelől.) Másik ked­vező jelenség, melyet már Horánszky t. barátom is elismert, hogy a t. ministerelnök ur mint pénz­ügyminister a költségvetés benyújtásakor tartott exposéjában legalább kísérletet tett arra, hogy egy több évre terjedő organicus tervvel lépjen a ház elé, avval nyugtassa meg az országot; szóval megpróbálja, hogy legyen pénzügyi politikája. Ezzel az exposéval megnyertük a bírálat oly alapját, mely ellen a t. kormány sem tehet kifogást. És én csak egyet csodálok, t. ház, t. i. azt, hogy a ministerelnök ur, midőn tegnap előre hirdetett pénzügyi beszédét elmondotta és Horánszky Nán­dor t. barátomnak számadásaival és egyéb fejte­getéseivel foglalkozott: csupán arra szorítkozott, hogy a költségvetésnek realitása ellen támasztott kételyeket igyekezzék eloszlatni; azzal szemben, a mi ennél is fontosabb, a Horánszky Nándor t. barátom által pénzügyi politikájának realitása és czélhoz vezetősége ellen felhozott igen nyomós érvekkel egyáltalában nem foglalkozott. így tehát én a kormánynak pénzügyi politikájára nézve ugyanazon helyzetben vagyok ma, melyben voltam tegnap, mielőtt a t. ministerelnök ur pénzügyi be­szédjét elmondotta. Megjegyzem, hogy azon contro­versiába, mely az idei budget realitására nézve a ministerelnök ur és Láng Lajos közt egyfelől és Horánszky Nándor közt másfelől folyt, ennem elesrvedem. Nem azért, mintha az nem érdemelne meg na­gyobb megvilágítást, hanem azért, mert ezt bizom előbb nevezett t. barátomra, a kinek a vita szabá­lyai szerint zárszava van s a ki e téren competen­sebb nyilatkozni. Én csak azokat az aggályokat akarom újból összegezni, melyeket mi. a kormány pénzügyi politikájának elégtelenségére nézve táp­lálunk (Halljuk!) Arra nézve, hogy mi nevezhető a pénzügyek

Next

/
Thumbnails
Contents