Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

Jgg **• »FSz4g©s ülés január 20-án, pénteken. 1888. mel tapasztaltam — összes elvtársaim helyeslése mellett. Kifejtettem, hogy most azon nagy alternatíva előtt állunk, hogy a kormány, mely csodálkozásunkra bár, (Mozgás jobbfelöl) de újra többséget nyert a nemzet részéről, vagy meg tudja oldani azt a feladatot s meg tud felelni azon hivatásnak, a melyet a választások ismét ráruháztak és akkor mi leszünk az elsők, a kik ennek örülni fogunk ; helyes intézkedéseket javasol ez irányban és akkor mi leszünk az elsők, a kik azokat támogatni fogjuk: vagy nem tud megfelelni e követelménynek, ezen az ország helyzete által elengedhctlenné vált kívánalomnak és akkor felteszszük a többségnek hazafiságáról, hogy ennek a szükséges feladatnak megoldását egy kormány fenmaradásánál nagyobbra fogja becsülni. (Helyeslés balfelől.) T. ház! Ez alternatívával, melynek teljes loyalitása iránt, gondolom, nem lehet kétséges e szellemben, mely mindenesetre igen távol áll a factiosus oppositio szellemétől, e szellemben kezdtük meg országgyűlési működésünket. E szellemijén nyilatkoztunk ugy az általunk beadott felirati javaslatban, mint azon indokolásokban, melyekkel azt a ház vitája közben kisértük. És e szellemmel fogtunk hozzá a kormány pénzügyi előterjesztésének megítéléséhez. Es a ministerelnök ur nagyon csalódik, midőn azt hiszi, hogy azon alapelv, melyet mi felállítottunk, hogy új teherviseléshez csak azon feltétel alatt vagyunk hajlandók hozzájárulni, ha azok által a czél eléretik, mert hisz csak a czél elérése által igazolható bármely alakban javasolt teheremelés az ország mai közgazdasági helyzetében; mondom, a t. ministerelnök ur nagyon csalatkozik — mert a túlságos scepticismus néha ép ugy szokott tévedni, mint a túlságos jóhiszeműség — midőn azt tételezte fel és azt súgta szomszédjainak, mint azt tegnap nekünk elmondta, hogy ez csupán formula minden ezután következő adójavaslat elvetésére. E föltevés igazolását és próbáját nem találhatja abban, hogy eddigi adójavaslatai ellen szavaztunk, mert ez csupán azt bizonyítja, hogy pénzügyi politikája összeségében, azon képben, melyet ő elénk tárt, oly .hiányokat találtunk, hogy a mi őszinte és tárgyilagos ^érvekre fektetett meggyőződésünk »z, hogy az általa követett utón ama nagy probléma, a pénzügyek rendezése sikerülni nem fog. Es akkor, ha igy vagyunk meggyőződve, akkor az a kisebbségi kötelesség, melyből kiindultunk és mely abból áll, hogy minden illusio szétoszlatására, az igazság felderítésére a magunkét teljes erővel megtegyük, e kisebbségi kötelesség tőlünk azt kívánta és azt kívánja most, hogy a mily szívesen támogattuk volna a kormány javaslatait, ha azokban a probléma megoldására alkalmas eszközöket találtunk volna, ép oly határozott frontot csináljunk a kormány pénzügyi politikája ellen, midőn arra alkalmas alkatelemeket nem találunk. Nem akarok igazságtalan lenni és megmondom, mik azok, melyekben a mostani aera bizonyos tekintetben előnyére különbözik a múlt aerától. Az első az, hogy a t. ministerelnök ur a pénzügyek vezetését saját kezében megtartotta és hogy ezt azzal az indokolással tette,melyet nagy^ váradi beszédében találunk. A t. ministerelnök ur ugyanis Nagyváradon azt mondta: saját kezében tartja meg a pénzügyek vezetését többek közt azért is, mert érezvén, hogy a fennálló bajok keletkezéseért részben ő a felelős, kötelességének tartja azok orvoslásának terhét elvállalni. T. ház! Ez tagadhatatlanul a legférfiasabb nyilatkozat, melyet évek óta a kormány padjairól hallottunk. És e nyilatkozatot ajánlom a túloldal azon férfiainak figyelmébe, kik párt-neophitai túlbuzgóságukban a helyzetet hymnusok elzengésére tartják alkalmasnak. (Tetszés balfelől.) Másik kedvező jelenség, melyet már Horánszky t. barátom is elismert, hogy a t. ministerelnök ur mint pénzügyminister a költségvetés benyújtásakor tartott exposéjában legalább kísérletet tett arra, hogy egy több évre terjedő organicus tervvel lépjen a ház elé, avval nyugtassa meg az országot; szóval megpróbálja, hogy legyen pénzügyi politikája. Ezzel az exposéval megnyertük a bírálat oly alapját, mely ellen a t. kormány sem tehet kifogást. És én csak egyet csodálok, t. ház, t. i. azt, hogy a ministerelnök ur, midőn tegnap előre hirdetett pénzügyi beszédét elmondotta és Horánszky Nándor t. barátomnak számadásaival és egyéb fejtegetéseivel foglalkozott: csupán arra szorítkozott, hogy a költségvetésnek realitása ellen támasztott kételyeket igyekezzék eloszlatni; azzal szemben, a mi ennél is fontosabb, a Horánszky Nándor t. barátom által pénzügyi politikájának realitása és czélhoz vezetősége ellen felhozott igen nyomós érvekkel egyáltalában nem foglalkozott. így tehát én a kormánynak pénzügyi politikájára nézve ugyanazon helyzetben vagyok ma, melyben voltam tegnap, mielőtt a t. ministerelnök ur pénzügyi beszédjét elmondotta. Megjegyzem, hogy azon controversiába, mely az idei budget realitására nézve a ministerelnök ur és Láng Lajos közt egyfelől és Horánszky Nándor közt másfelől folyt, ennem elesrvedem. Nem azért, mintha az nem érdemelne meg nagyobb megvilágítást, hanem azért, mert ezt bizom előbb nevezett t. barátomra, a kinek a vita szabályai szerint zárszava van s a ki e téren competensebb nyilatkozni. Én csak azokat az aggályokat akarom újból összegezni, melyeket mi. a kormány pénzügyi politikájának elégtelenségére nézve táplálunk (Halljuk!) Arra nézve, hogy mi nevezhető a pénzügyek