Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-44
44. országos ülés január 20-án, pénteken. 1888. \ §7 rendezésének, én ugyanazt a nézetet vallom, melyat Beőthy Ákos és melyet, ha nem csalódom, tulaj donképen a ministerelnök ur is magáévá tett, hogy tudniillik a helyzet orvosolva akkor lesz, hogy ha az egész deficitet, rendest és rendkívülit kiküszöböltük háztartásunkból. Tehát a 40 millió ehronicus deficittel szembe kell azokat az eszközöket állítani, melyeket a t. kormány javaslatba hoz. Már most ebből a szempontoól és evvel a mértékkel mérve a t. kormány jelenlegi pénzügyi polititikáját, annak első hibája az, hogy még ha minden egyes ága beválnék is, az sokkal rövidebb, mint az a baj, melyet előtüntetni kell és ezen deficit nagyságát el nem éri; tehát már magában conceptiójában sem egyenértékű — pénzügyileg — azzal a bajjal, melyet eltávolítani kell. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) A másik baja a kormány pénzügyi politikájának aztán az, hogy nagyon valószínűtlen, hogy eonceptiójának minden ága beváljék. Nem szólok a szeszadóról, mert hiszen az erre vonatkozó javaslatot nem ismerjük, ennek folytán nincsenek adataink annak megítéléséhez, vájjon a hozandó törvénynek alapján akkora jövedelem, mint a minőt a kormány kilátásba helyez, be fog-e folyni, vagy sem ? De általánosságban szólva sem érthetek egyet az egyik kormánypárti szónokkal, a ki a szeszadó jövedelmét, illetőleg az ezen forrásból várt jövedelmet túlságos nagynak vette. Én azt hiszem, hogy azon jövedelmezőséggel, melyet a ministerelnök ur az exposé szerint ebből vár s a melyet Horánszky Nándor t. barátom 14 millióra, Láng Lajos képviselő ur meg ma 15 millióra tett, szerintem e forrás kellőleg kihasználva nincsen és ezzel az államkincstár rendezésének egyik igen szükséges eszköze nincs annyira igénybe véve, mint a mennyire_ azt kihasználni kell, ha a czélt el akarjuk érni. (Élénk helyeslés balfelöl.) A pénzügyminister eonceptiójának egy másik része az, hogy a dohánynál teendő administrativ intézkedésekből, a bélyeg- és illeték, törvény módosításából, a bor- és húsfogyasztási adóra és a dohánymonopoliuinra már megalkotott törvényből együttesen, ha exposéjának különböző passusait összegezzük, valamivel több, mint 11 milliónyi jövedelmi többletet vár. Megvallom, t. képviselőház, hogy épen a középosztálynak azon megrendített vagyoni helyzete mellett, (Ügy van! Ügy van l balfelől.) a melyet Láng Lajos t. képviselőtársunk is kiemelt, a jelenlegi administrativ tervezetnek gyarlósága mellett, (Igaz! ügy van ! balfelöl) melyet pedig a t. ministerelnök ur nebántsvirágnak tekint, (Derültség és tetszés lalfelöl) mindezen tényezők mellett kötve hiszem és kötve hiszi bárki, a ki mindezeket a tényezőket ismeri, hogy e forrásokból ily nagy jövedelem folyjon be. (Helyeslés balfelöl.) Tehát tisztán pénzügyileg véve is, a kormány pénzügyi politikájának KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. cardinalis hibája először az, hogy ha beválik is annak minden tényezője, még sem elegendő a bajnak megszüntetésére; másodszor, hogy annak egyes tényezői már természetüknél fogva kizárják a reményt arra, hogy azok beváljanak. (Élénk tetszés balfelől.) És hol van itt, t. képviselőház, a hiba? (Halljuk !) Megérintem ezt is, mert a t. túloldalról minduntalan találkozunk avval a felszólítással, hogy, ha a kormány által javaslatba hozott intézkedések minket ki nem elégítenek, tehát hozzunk mi javaslatba más intézkedéseket. (Halljuk! Halljuk!) Ha ebben a felszólításban csak az az eszme foglaltatik, hogy azt az irányt mutassuk meg, a melyben mi a gyökeres, helyes, kimerítő, czélhoz vezető intézkedéseket keressük, akkor ez a felhívás jogos; de ha tőlünk azt várják, hogy mi egy új budgetjavaslatot terjesszünk a ház elé, (Felkiáltások jobi>felöl: Nem várjuk!) hogy mi az utolsó részletekig kifejtsünk olyan javaslatokat, melyeknek nagy része a monarchia másik államával folytatandó alkudozások eredményétől függ: akkor t. képviselőház, az, a mit tőlünk kivannak, egy képtelenség. (Élénk helyeslés balfelől.) De abban az első értelemben, hogy tudniillik az irányt megjelöljük, melyben mi a kielégítő intézkedéseket keresni kívánjuk, ebben az első értelemben aZ cl kritika, melyet gyakorlunk, ennek a követelménynek megfelel, (ügy van! ügy van! balfelől!) Mi ugyanis kifogásoltuk a kormány idei költségvetésében és tervezeteiben azt, hogy a takarékosság elvét nem vitte el azon határig, a mely határig azt az államélet sérelme nélkül elvinni lehet. (lgaz! f ügy van! balfelől. Ellenmondások jobbról.) És pedig némely kiadást, t. képviselőház, mindjárt meg tudok jelölni, a mely felesleges. És miután az, a mi felesleges, a mai körülmények közt a könnyelműség jellegével bír, (Élénk helyeslés balfelől) én például az országház építésének folytatását az országnak a jelenlegi körülményei közt (ügy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl) megbocsáthatatlan könnyelműségnek tartom. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És hogy egy más tételt említsek, én ugyan a művészeteknek meleg barátja vagyok, de az ország mai körülményei között túlságosnak tartompéidául azt a színházi subventiót is, melyet a pénzügyi bizottság megállapított. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Az ország jelen helyzetében eltörlendőnek vélnék némely, az utóbbi évek alatt meghozott törvényeket, mint a milyen például a ministeri, államtitkári és főispáni pensiókról szóló törvény, (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) melynek, ha talán az idei budgetben nem nyilvánul is még eredménye, de a legvalószínűbb, hogy az a legközelebbi évek budgetj ét meg fogja terhelni, egészen eltekintve attól, hogy én ezeket a 18
