Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

156 44. országos ülés jauaórÜO-án, pénteken. 1888. szép hazánk már földrajzi fekvésénél is, csakis nagy erő kifejtésével biztosíthatja jövőjét. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) És ha mégis mindezeknek tudatában a korona alatti függetlenség kivívásához való reményünk nemesak nem csökkent, de a meggyőződésig fokozódott : ezt abból Ítélhetik meg leginkább a túlsó oldalon, hogy nem kételkedünk az ő hazafiságokban és mert közelinek látjuk azon időt, melyben a sok kárba veszett munka után meg fognak győződni önök is a felől, mikép a lajtántúliak barátság köpenyük alá takart igaztalan kapzsi önzésükkel szemben hazánk a 67-iki alapon tovább nem lévén fentartható, azt elvetik. És hisszük, hogy ekkor hazafiúi lelkök egész erejével csatlakoznak majd azon zászló hordozóihoz, mely alatt a magyar minden körülmények között ki fogja küzdeni önállóságát. De reményt nyújt még azon hitünk is, hogy annak oka, hogy megtízszerezve nem vagyunk még e párton, már elenyészett, mert komoly magunktartása bizalmat kelthet. De szükséges is, hogy azok, kik a 48 as szabadság, egyenlőség és testvériség lobogóját lengetjük, ezek szelleme által legyünk áthatva; azaz a szabadság szelleme ne váljék leikeinkbe szabatossággá, az egyenlőségé uralkodási vágygyá, a testvériségé gyűlöletté. De kell még, hogy a törvény tiszteletét tőlünk tanulják meg polgártársaink és hogy minden cselekedetünk az erény és tiszta erkölcsöktől nyerjen fén)t. Mert ez birand másokra vonzó hatással. Igen csalódnék az, ki az egymás iránti tiszteletre intő szavaimnak oly magyarázatot adna, mintha én hízelegni, vagy a 48-as állásból valamit feladni óhajtanék, nem: én határozott akarattal törekedem a korona alatti függetlenségre és mert hosszat megfontolás után ragadtam e lobogót kezeimbe, nincs a földön hatalom, mely attól eltéríteni képes volna, miután immár meggyőződésemmé vált, hogy hazám más alapon meg nem menthető, legalább virágzóvá nem tehető. De igenis óhajtom, hogy legyünk a dolognak ellenei, a személynek azonban barátai, ha önök a túloldalon megvárják tőlünk, hogy higyjük mikép önöket is tiszta hazaszeretet és a legszentebb meggyőződés vezetik, akkor nagy számuk, mely biztosítja akaratuk keresztülvitelét, ne tegye önöket elhízottakká és megvetőleg ne kicsinyeljék a mi pártunkat csekély száma miatt, mert uraim, mi a nemzet történelmi és magasztos múltjának alapján állunk, melyből még el nem alkudtunk semmit, mert mi a nemzetnek nem látszólagos, de valódi szabadságáért fogunk küzdeni utolsó leheletünkig : (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) De én hiszem, hogy önök is óhajtják a nemzet szabadságát, sőt tán azon hitben is vannak, hogy ma is szabad e nemzet, de hogy mennyire távol állok azon felfogástól, mely ezt a túloldallal elhiteti, bizonyítsa ezen kijelentésem: Én szerintem szabad akkor lesz e nemzet, ha szabadon tesz és nem instálja Bécset, ha a király mellett csak magyar szív dobog, ha a király trónján csak magyar szín lobog. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Ki kell még jelentenem, hogy én az; itt e házban polgártársaink megvesztegethetőségökre mondott fájdalmas feljajdulást nem osztom, mert tudomásom szerint vesztegetni csak ott lehet, hol a képviselő jelöltet nem a kerület választói szemelték ki, ilyenkor pedig a megvesztegethetőséget nem lehet ugy minősíteni, mint a megromlott erkölcsök zálogát; mert arra, hogy a választó teljes odaadással támogassa jelöltjét, nem elégséges az, hogy egy ez ideig nem ismert egyén politikai hitvallását meghallgassa, de kell, hogy jelöltjének necsak jelenét, hanem politikai múltját, egész életét, lényét is ismerje; ilyenek mellé állván, nem hiszem, hogy megvesztegethető legyen. Megvesztegethetők igenis ott, hol az illetők mint idegenek magokat jelölik és mert a jelöltek egyike sem ébreszti a választókban az annyira szükséges bizalmat, szokták azon káros szójátékot használni: a ki fizet, az lesz követ. De számba kell még azt is venni, hogy rendesen a választók előtt ismerős, sőt nyelvükön értő emberekkel osztogattatják a pénzt, ki őket annak elfogadására minden furfang felhasználásával birja. Ily körülmények közt nem róhatók pedig a választók oly szigorral meg, mint inkább elitélhetők azok, kik készek vesztegetni. És én határozottan merem állítani, ha hogy a képviselő jelöltek választását mindenkor a kerület választóinak zömére biznók, nem lenne okunk őket a megvesztegethetőséggel vádolni. Én tehát igen kérem a ház mélyen tisztelt tagjait, ne méltóztassanak a választók felett oly ítéletet mondani, mely csak is a mi bűnünk közvetkezményekép érheti őket. Mert én nekem elegendő okom van a választók önzetlenségüknek magasztalására, tiszta hazafiságok elismerésére. Tisztelt képviselőház! Ha fentebb mondottak után sem vagyok képes legjobb akaratom mellett is a jelen kormány munkáját helyeselni: oka, mert nemcsak pénzügyünk van a legrosszabb helyzetben, nemcsak kereskedelmünk pang, mi különösen a földmives osztály megélhetését teszi az amúgy is szerfelett nehéz terhek viselése mellett lehetetlenné, de e mellett vezetése alatt a lajtántúliak játékszerükké válunk. A hazafiság megtagadása nélkül is ki kell tehát a jelen kormánynyal szemben mondanom, hogy nemcsak igéretét nem teljesítette, de még legcsekélyebb várakozásunkat sem elégítette ki, sőt azon alapra, melyet a nemzet egy önzetlen nagy fia lerakott — mely szerintünk