Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-44

44. országos ülés január 20-án, pénteken. 1888. ] g^ ugyan gyenge anyagból hordatott össze, de némi felépítményt mégis megbirt volna, nemcsak nem épített, de az alapot is annyira megkoboztatni engedé, mikép az ma már alig használható, (ügy van 1 szélső balfélöl.) Kérdem, várhatja-e a jelen kormány ily körülmények között részünkről a bizalomnak azon nyilvánítását, mely a költségvetés megszavazásával jár? Én bár elismerem, hogy a pénzügyi előterjesztésben kecsegtető kép festetett elénk, mégis a múltban tett Ígéretek valótlanságán okulva, az előttünk fekvő költségvetést még általánosságban sem szavazom meg, de csatlakozom Helfy képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés sgélso balfelöl.) Láng Lajos: T. ház! Midőn a költségvetési vitában szót emelek, teszem ezt főleg s csaknem kizárólag azért, hogy a kérdés pénzügyi részéhez szóljak, habár teljesen elismerem is annak jogosultságát, hogy a budgetvita alkalmával minden nagyfontosságú kérdés, mely az államéletet foglalkoztatja, felvethető; teszem továbbá azért, mert azt hiszem, hogy jelenleg még a politikai kérdések közt is elsőrangú és főfontosságú a pénzügyi kér dés. (Halljuk! Halljuk!) Kern Ígérhetem azonban, hogy az ilyen számszerű kérdéseknél valami élvezetes és mulatságos leszek s igy igyekezni fogok a számok nagy tömkelegében azokra szorítkozni, a melyek előadásomra világot vethetnek. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a pénzügyi kérdésekkel foglalkozom, lehetetlen, hogy mindenekelőtt azon kérdésre ne igyekezzem felelni, a melyet az ellenzék részéről a legtöbbször hallottunk, ezen vita alkalmával és a melyet a legalaposabban és a legrészletesebben Horánszky Nándor t. barátom fejtett ki, hogy tudniillik a budget ugy, a mint az ma, van előirányozva, az abban előforduló tetemes megtakarítások és jövedelmi emelések daczára is, nem olyan, a mely megtartható és igy az az irrealitás vádjával sújtható, mert számítása szerint legalább 7 — 8 millióval fog a végeredmény az előirányzattól eltérni. Midőn t. barátom ezen állítását tette, ezt főkép az 1886-iki zárszámadásokra való hivatkozással igyekezett támogatni és bizonyítani. Nagyon természetes tehát, hogy a midőn én a t. házat az ellenkezőről akarom meggyőzni, kénytelen vagyok őt ugyanezen az úton követni és az 1886-ik évi zárszámadásokból vonni következtetést arra, hogy a jelenlegi költségvetés mennyiben lesz betartható Előre is megjegyzem, t ház —hiszen azokra nézve, kik velem együtt a pénzügyi bizottságban a tárgyalásokban részt vettek, nem lehet titok — hogy a költségvetésnek egyik vagy másik részét magam is olyannak tartom, a mely iránt kételyeket lehet táplálni. De midőn ezt leplezetlenülés egész őszintén magam is bevallom, épen azért több jogot és bátorsá,got vélek magamnak vindicálhatni arra vonatkozólag, hogy Horánszky t. barátom azon állítását, melyet igen nagy túlzásnak tartok, a valóságra devalváljam. T. barátom abból érvel, hogy az 1886. évi zárszámadási eredmények mintegy 13 millióval hazudtolták meg az előirányzatot. Nézzük meg,, hogy miből állott e 13 milliónyi eltérés és mennyiben valósziníí az, hogy a mostani előirányzatnál hasonló eltérés fogna mutatkozni. E 13 milliónyi rosszabbra fordulás, a mely az 1886-iki költségvetésnél előfordult, a következő főbb tételekre oszlik. Mindenekelőtt volt 1 és fél millió a rendes kiadásoknál, melyek végelemzésben annyival mutatkoztak nagyobbaknak, mint előirányozva voltak; volt körülbelül 6 milliónyi eltérés a bevételeknél s a többi mutatkozott azután a beruházásoknál, illetőleg az átmeneti bevételeknél, a hol jövedelmek elmaradása volt. Végzem a kevésbé fontosakkal rövidebben, hogy áttérhessek a legfontosabbakra. A mi az elsőt illeti, hogy a rendes kiadásoknál akkor is mutatkozott 1 és fél milliónyi eltérés, megjegyzem, hogy ha egy, összesen 300 milliónyi költségvetésnél a rendes kiadások 1 és fél milliónyi eltérést, rosszabra fordulást mutatnak, ebből a költségvetés irrealitására következtetni még sem lehet. Hiszen azon országban, a hol a legszigorúbb pénzügyi kezelés van és a melyet e tekintetben mintául szoktak felhozni: Olaszországban, a hol a költségvetésnek kétszeres megállapítása dívik: először a financiális év kezdetén, másodszor deczemberben, a financiális év közepén, hat hónappal a financiális év vége felé, midőn a költségeket a másodszori megállapítás alá veszik, fenhagynak 4 millió lírányi hitelt a ministereknek arra vonatkozólag, hogy esetleg mutatkozó túlkiadásokat abból fedezhessenek. Tehát midőn oiy országban, melynek szigorát a pénzügyi kezelés tekintetében senki sem vonja kétségbe, a kettős megállapítás mellett nagyon valószínűnek tartják, hogy legalább is 3—4 milliónyi eltérés mutatkozhatik akkor: azt hiszem, hogy a kiadások előirányzatát azért, mert tényleg másfél milliónyi eltérés volt, igazságosan és méltányosan nem lehet irreálisnak mondani. (Helyeslés jobbfelöl.) De nem lehet ezt mondani, t. ház, különösen akkor, ha t. barátom figyelmére méltatja, hogy pénzügyi kezelésünk mily változáson ment át az utóbbi időben. Azt hiszem, hogy az, ki elfogulatlanul ítéli meg a helyzetet, egyet kénytelen elismerni: azt, hogy azok a különböző túlkiadások, melyek régebben előfordultak, nemcsak a törvényhozást, de a kormányt is nagyobb szigorra vezették a túlkiadások tekintetében. (Helyeslés.) Hiszen nem titok, az 1887-iki eredmények nagyjában a