Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-43
118 48. országos ülés január 19-én, csütörtökön. 1888 nemcsak hogy nincs a gazdák érdekei iránt tekintettel, de sőt, hogy a magyar gazdák érdekei ellen dolgozik. így tehát nem látom a garantiát sem arra nézve, hogy a pénzügyminister ur csakugyan szakember, másrészt pedig mivel ilyen szegénységi bizonyítványt állított ki számára a gazdaegyesület, ezen költségvetést el nem fogadhatom. Ezek előrebocsátása után kell hogy reflectáljak Asbóth képviselő urnak egyik más mondására. Első sorban arra, hogy ő az ellenzéket azsal vádolja, hogy az művészi számokkal élt akkor, mikor a költségvetést bonczolta. Én ez ellen tiltakozom azon reális alapon, hogy a mennyiben a t. ellenzék, akár a 48-as függetlenségi pártnak, akár pedig a mérsékelt ellenzéknek nincs olyan pénzügyi capacitäsa, aki dupla krétával szokott számolni, hanem igenis a túloldalon többen vannak olyanok, a kik dupla krétával szoktak írni. Egyszerűen kijelentem, nehogy valaki gyanúsítással vádoljon, hogy az ellenzéki pártoknak nincs meg a maga zsidaja. A mi Asbóth képviselő urnak azon állítását illeti, hogy a zsidó nem venné meg a birtokot, ha annak nem volna kellő értéke és a mit a pénzügyminister ur mai felszólalásában azzal egészített ki, hogy a földbirtoknak már is nagy ára van, én ezt bátorkodom kétségbe vonni, illetve tagadni. És pedig azért, mert jóllehet beismerem, hogy igaza van, ha állítja, hogy a zsidó szívesen belefekteti pénzét a földbirtokba, mert a földbirtok neki kellő perczenteket biztosít, de miért nem biztosít akkor ugyanoly perczentet a keresztény földbirtokosnak ? Mert a zsidó egészen más utón jut a földbirtokhoz, mint a keresztény és mert máskép gazdálkodik mint a keresztény. Ezen tárgy illustrálására igen alkalmas adatot szolgáltatott nekem egy oly egyén, ki magát antisemitának nem vallhatta, tudniillik Polák Lipót nyitra-ghymesi lakos, a nagyméltóságú m. kir. pénzügyministerhez nyomtatott kérvényt nyújtott be, melyben panaszt emel, hogy az ingatlanok elárverezésének lebonyolítását egy teljesen szervezett banda tartja kezében — igy indokolja kérvényét és működésének szálai összefutnak háromnégy tagja kezében, kik a bandának hathatósan közreműködő fejei. Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy magán-ügyeket ily módon ne hozzon a ház elé. (Helyedós jobbfelöl.) KomlÓSsy Ferencz: Ez nem magán-ügy. Elnök: Megtörtént, hogy ily kérdések itt felvettettek éskiderült.hogyegyszó sem igazbelőle. (Derültség.) Sokat levon a parlament tekintélyéből az, ha oly embereket, kik magukat nem védhetik, konokul megtámadnak, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék ettől tartózkodni, azért is, mert magukra a képviselő urakra is bajt vonhat ez maga után. (Helyeslés jobbfelöl.) Komlóssy Ferencz; Köszönettel veszem az elnök ur figyelmeztetését, de constatálom, hogy e kérvény ki van osztva a t. ház tagjai közt és igy talán csak felhasználhatom, különben miért küldték hozzám. T. ház! Ezen adatok, melyeket Polák Lipót felhoz, illustrálják azt, hogy manap a földbirtok milyen helyzetben van nálunk s ennek folytán mennyit szenved a kincstár s mennyit szenvednek a hitelezők. Az ő telekkönyvi kivonati számai szerint 1800 frtos földbirtok 40 frton kelt el, 1200 frtos 85 frton, 700 frtos 70 frton. Ezzel eléggé illustrálom azt, hogy a t. pénzügyminister ur téved, midőn azt mondja, hogy a földnek megvan ma is az az ára, melynek azelőtt örvendett. És ezt azért hoztam fel, hogy a t. pénzügyminister úr figyelmét felhiyjam az árverések körül mutatkozó visszaélésekre, mert azt látom, hogy a mostani árverési eljárás oka annak, hogy népünk rohamosan pusztul, szegényedik. Más országokban gondoskodva van a földbirtok kellő védelméről, Magyarországon pedig a földmives néppel legkevesebbet törődik a kormány. Ennek következményét beláthatja minden jó hazafi, különösen kinek tudomása van azon napról-napra következő kivándorlókról, kikről nem rég emlékeztek meg a lapok és midőn olvastuk, hogy körülbelől 200 magyar kivándorló elvesztette nem régiben életét. Én azt hiszem, a pénzügyminister, a ki minduntalan szeret hivatkozni a magyar faj iránti szeretetre, megszívlelhetné ezt és a nép jóléteért többet tehetne, különben fajszeretete is csak phrazis. Helfy Ignácz képviselő ur beszédére vonatkozólag kijelentem, hogy a vallási ügyeket nem akarom felszínre hozni és mintegy vallási vitát provocálni, sőt ellenkezőleg arra kérem a t. képviselő urat, hogy jövőben az általános költségvetésivitánál, de máskor is tartózkodjék ily kényes természetű kérdéseket felvetni. (Mozgás a szélső baloldalon.) A mi a polgári házasságot illeti, megjegyzem, hogy bizony abból senki sem kér. Abban teljesen igaza volt a ministerelnök urnak, hogy önök sem voltak barátai a polgári házasságnak. A polgári házasság nem kell sem az aristocratiának, sem a földmívesnek, sem a népnek, kellene legfeljebb egy pár tönkrement gentrynek. Helfy ur felszólalásának egyik pontja közelről érdekel engemet, tudniillik az az enuntiatiója, mely szerint tiltakozik az ellen, hogy a cultusminister kezeljen 30 —40, vagy még több milliónyi alapítványi vagyont a törvényhozás beleegyezése nélkül. Igen röviden csak azt jegyzem meg, hogy ezek az alapítványok, miután nekünk autonómiánk nincsen, oly természetűek, hogy senkinek se lehet
