Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

43. országos Ülés jannfir 19-én, csütörtökön. 1888. 119 beleszólása a legfőbb kegyúron, ő Felségén az apostoli királyon kivül. Mintán pedig ő Felsége a ministert bizta meg az ellenőrzéssel, a parlament­nek nincsen s nem lehet beleszóllása. A minister ur mai enuntiatiói között figyel­memet legjobban kötötte le azon mondása, mely­lyel a többségre apellált. Én látom többségét, ér­zem annak nehezedő súlyát a többi pártokra, hanem jó volna talán azokra az eszközök és módokra is gondolni, a melyek segítségével jutott a kormány ily többségre. Nem akarva részletekbe bocsát­kozni, egyszerűen ajánlom szíves figyelmükbe a verbói és nyitrai választások megszivlelését. Vér­bőn tűzzel és Üzbéghen vérrel kellett áldozni egy pár választó polgárnak, mert nem voltak a jelen­legi kormánynak hívei. Hát ily többséget megsze­rezni nem nehéz dolog, annál kevésbé virtus ! Kü­lönben miután ez ügyekre vonatkozólag a tárgya­lás még nincsen befejezve és nem akarok a birok­nak praejudicálni, egyszerűen sajnálkozásomat fejezem ki, hogy történtek ilyen esetek. T. ház! Én respectálva a földmíves népnek érdekeit, óhajtanám azt, hogy fekvő birtoka biz­tosittassék, a mire nézve volna is elég mód, ha a kormány komolyan szívén viselné a nép javát. Hogy csak egyet említsek, ott van az otthonmen­tesítő törvény, mely megvédelmezné a népet attól, hogy a végrehajtó az utolsó földbirtokra rátehesse kezét, akár a kincstár, akár hitelező követelése czímén. Felhívom tehát a kormány figyelmét arra, tenne már valamit ő is a nép érdekében, mert né­pünk manap egészen el van hagyatva, pusztul ; mindene ki van merítve és, ha kölcsönhöz jut­hat is, csak drága pénzt kap. Egészen más viszo­nyok vannak e tekintetben például Austriában, különösen Németországban, hogy csak egyre hi­vatkozzam, a németországi Raifeisen-féle kölcsön­egyletek, melyek ugy alakulnak, hogy 2— 3 köz­ség megszerzi a szükséges tőkét és legfölebb egy hivatalnokot fizet, osztalékot nem ad, hanem olcsó kölcsönt és igy segítve van a népen. Magyar­országon ennyire nem emelkedtek még az irányadó emberek és nem iparkodnak befektetni tőkéjüket oly intézetekbe, melyekben kevés az osztalék, hanem inkább olyanokba, melyek több kamatot hozeak. A népnek jólétére kellene irányozni fi­gyelmünket és törekvésünket, meg kellene akadá­lyozni azon vándorlást, mely manap a földbirtokot éri, a mint ezt a statisticai adatok is igazolják. Elegendő, azt hiszem, ha a'10 évi ^statisticai ada­tokra hivatkozom, melyekből kitűnik, hogy 1875­ben volt nálunk 193,568 birtokátruházás 166 mil­lió forint értékben, 1884-ben már 268,825 átru­házás 213 millió forint értékben. Ezen számok legjobban igazolják t. ház, hogy mennyire kellene a kormánypártnak, melynek módjában van, a nép­nek jólétét szivén viselnie. Miután pedig ugy tudom, mert látom, hogy komoly szándékok nem vezérlik a túloldalt, hogy a nép javát szivén viselje; miután tudom, hogy a t. ministerelnök ur — nem akarok triviális hason­lattal élni — a kakuk-órát öt évre felhúzta és ez most már öt esztendőn át és pedig jótállás mellett bizalmat fog ketyegni, nem lehet bizalmam a t. túl­oldal iránt s azért a költségvetést általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélső bal egyes padjain.) Elnök: Az idő előre haladván, a tárgyalás folytatása a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztatik. Az ülést bezárom. (Ás ülés végződik d. u, 1 óra 55 perczkor,)

Next

/
Thumbnails
Contents