Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

J | g 43. országos ülés jai önökre nézve óvatosabbnak lenni jövőre minden oly agitatióval szemben, mely az első pillanatra ugy tűnik föl, mintha az képes lenne a kormányt megbuktatni, mert azon ádáz küzdelem közepette, melyet az ellenzéki pártok világszerte a hatalomért folytatnak, (Közbekiáltások a bal- és szélső baloldalról: A hatalom ellen!) megtörténhetik, hogy az oly felszólalás, mint a minő gróf Apponyi Albertnek a főrendiház reformjának kérdésében mondott, történelmileg nevezetessé vált felszólalása, észre sem vétetik és hogy önök nem lesznek képesek az oly felszólalásnak jelentőségét sem kellőleg mérlegelni, mint a minő volt a mérsékelt ellenzék egy másik kitűnőségének, Beőthy Ákos képviselő urnak, az idei felirati vita alkalmával mondott beszéde, melyben (Halljuk! a baloldalon) egész határozottsággal és kereken kimondotta, hogy mit beszélünk mi liberalismusról, hisz ez a kérdés nincs napirenden; átalakítottuk 48-ban intézményeinket a rendi alapról a népképviseleti alapra s ezzel a liberalismus feladata meg lett oldva. Nagyon szép, ámbár téves dolog ez és a kik ezt nyíltan helyeslik, azon bizonyítványt állítják ki maguknak a gondolkozó emberek előtt, hogy ép ugy nem viselik komolyan a szivükön a liberalismust, mint Beőthy Ákos képviselő ur, a kinek különben tanulmánykedvelő buzgalmát és hazafiságát kétségbe nem vonom. (Tetszés jobbfelöl. Ellenmondás és zaj a baloldalon.) Hát nem tudják önök azt, hogy a democratiának, a liberalismusnak egy-egy nagy vívmányát Európaszer te vagy nagy rázkódtatás, vagy pedig a nemes elhatározás hozta létre, hogy a lelkesedés emelte azt fel szárnyain és hogy a nagy lelkesedés közepette eszébe sem juthat senkinek, hogy a lelkesedés elenyésztével lehet valaki, a ki előállva a háttérből, solidaritásban a középkori hatalom maradványaival nyíltan vagy pedig álczázva, lépésről lépésre visszakaparítani fog majd igyekezni mindazt a néptől, a mi a lelkesedés napjaiban lett a liberalismus és democratiának átengedve? (Zaj a szélső baloldalon. Tetszés a jobboldalon) .'És hogy majd lesznek, a kik lesve a közgazdasági válságokat, az itt-ott beálló köznyomor zsibbasztó hatását, képesek lesznek a dolgokat oda terelni, hogy a liberalismus és a democratia hivei észre sem ve szik, hogy lassan-lassan visszaszerezték tőlük azon vívmányok jó nagyrészét, a melyeket kénytelenek voltak évtizedekkel ezelőtt a, középkori hatalommaradványok nekik átengedni. (Ugy van! jóbbfelöl.) Már most Tisza Kálmán, Magyarország ministerelnöke birja az én bizalmamat. (Közbekiáltások a bal- és szélső baloldalról: Mióta?) Azóta, a mióta önökelhagyták az 1848-iki dmocratia szellemét : a mióta nem mehetek önökkel és a mióta szövetkeztek a feudalismussal és ultramontanismussal. (Élénk hosszas helyeslés jóbbfelöl. Nagy zaj balfelöl.) irl9én,esütőrtőkön.I8S8. En, t. ház, nem törekedtem soha azon gyakorlati czélokra, a mit az emberek gyakorlati czéloknak neveznek, a mi lehet, hogy hiba volt tőlem, hanem éltem az eszméknek, nevezzék bár ezt rajongásnak. (Helyeslés jóbbfelöl.) De ha az eszméknek éltem és ezeknek áldoztam életemet: akkor meg fogják engedni, hogy volt jogom önöket ott hagyni, midőn önök a főrendiház reformjának kérdésében azon retrográd álláspontot foglalták el, a melyet érvényesíteni is törekedtek. (Ugy van! jobbfelöl.) Igenis, Tisza Kálmán azért birja azon nagy és hazafias pártnak, mely a „szabadelvű párt" elnevezés alatt ismeretes, e pártnak tántoríthatlan bizalmát, mert ő azon válságos időkben résen állott és nem osztotta azon felfogást, melyet Beőthy Ákos t. képviselő ur olykép formulázott, hogy 1848-ban megteremtettük a népképviseletet, most hagyjuk ott, ne is gondoljunk rá, hadd essék azután ismét az egész újabb fejlődés martalékául a középkor hatalmi maradványának; mert Tisza Kálmán ép úgy meg tudta óvni a magyar állam és társadalomnak egységes jellegét, a mint meg tudta óvni a liberalismus és democratia azon vívmányait, melyeket 1848. kijelölt; (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl) mert fentartotta a sajtó és gyülekezési szabadságot. (Zaj és mozgás balfelöl.) A t. ministerelnök ur az által, hogy kormányzása alatt, a kormány a népnevelés és a közoktatás fejlesztésére a lehető legnagyobb buzgalmat fejtette ki és a tisztviselők minősítéséről szóló törvényt megalkotta: higyjék meg, sokkal nagyobb szolgálatot tett a valódi liberalismusnak és a müveit democratiának, mintha az önök buzdítására egy millió olyan embernek adott volna szavazati jogot, kik arra ma még kellő érettséggel nem birnak. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) Ezért viseltetem én a kormány iránt bizalommal és ezért szavazom meg az általa beterjesztett költségvetési előirányzatot, (Hosszas, élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk.' (Halljuk!) Személyesmegtámadtatásczímén kérek szót — (Halljuk!) szót kérek pedig azért,|mert az előttem szólott t. képviselő ur közéletünk egy oly mozzanatára czélzott, a múlt országgyűlés egy olyan mozzanatára, mely nemcsak egész közéletünkben kiváló fontosságú helyet igényel, (Ugy van! baloldalon) de melyet én magam is csekély politikai működésem egyik legfontosabb tényének tekintek és melynek jelzését meg fogja nekem bocsátani a t. ház, hogy — ennyi becsvágygyal birok — elhomályosítani vagy eltorzítani épen azért egy napig sem engedhetem. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselőur ugyanis a főrendiház reformjának tárgyalása alatt elmondott beszédemből kettőt idézett, vagyis nem idézett, de két tenden-