Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

43. országos ülésjannárl9-i pragmatiea, a mit magam is sajnálok, mert 20 évvel ezelőtt én is azok közzé tartoztam, kik e házban azt először megpendítették, el kell ismerni, hogy büntető törvénykönyv alkottatott a jelen kormány alatt, oly büntető törvénykönyv, melyben intézkedések vannak a hivatalos hatalommal való visszaélés ellen és ezen intézkedések a hivatalos hatalommali visszaélések megtorlása erőteljesebb fogantyút adnak kezébe hazánkban a birói hatalomnak, mint ez némely hires külföldi jogállamban történik. Egyébiránt a kormánynak omnipotentiájáról beszélni bajos, ha csak nem oly szóvirággal, mint itt történik, midőn azt mondják, hogy ez mind igaz, de a magyar nép geniusa mást kivan. Jöjjünk egyszer tisztába ezen népgénius sokat emiitett fogalmával. (Halljuk!) Azt hiszem ugyan, t. ház, egy ily dologba belevonni a nemzet geniusát kissé határos a szelídebb blasphemiával. De ha közelebbről tekintjük a helyzetet, azt találjuk, hogy nemcsak egyesek ezrenként, nem csak kis, de nagy községek és pedig igen gazdag községek irányadó elemei évenként azon törik fejüket, hogy hogyan hozzanak létre oly küldöttséget, mely a kormánytól kieszközölné egy, vagy más törvényben gyökerező kötelezettségük elengedését és mégis önök csodálkoznak azon, ha a kormány nem tartja czélszerűnek még szűkebbre vonni azon jogkört, melyet az alkotmány kezeibe adott a kormányzatnak. Hiszen a nemzet nagy része, egyesek, mint községek — habár ezt népgyűléseken nem vallják be — a kormánytól várják boldogulásukat. Ezen vonását a népgéniusnak önök nem számítják oda érveléseikhez, pedig az állaniférfiunak feladata ezen vonást is mindenesetre figyelembe venni és nem inaugurálni oly alkotmány-politikát, melynek a közügyek, az államnak összes polgárai kárát vallják. (Helyeslés a jobboldalon.) Említik aztán önök uraim a decentralisatiót. Ugyancsak a függetlenségi párt szellemes vezérszónoka, HelfyIgnácz képviselő ur feljajdul, hogy ezen kormány miért nem mozdítja elő a decentralisatiót. Érti pedig alatta a selfgovernementet, a helyhatósági önkormányzatot. Ismét apellálok a pihenés óráira, melyekben a képviselő ur valószinűleg el nem mulasztja tanulmányozni, hogy Európaszerte hol van alkotmányos monarchia, az egyetlen egy Angliát kivéve, melynek viszonyai reánk, talán még sem egészen alkalmazhatók, a melyben az önkormányzat nagyobb mértékben meg lenne tényleg, jogilag és a gyakorlatban is, mint hazánkban ? Nem szólok Bajorországról, Poroszországról, Dániáról, Hollandiáról, de vájjon Belgiumban vagy Spanyolországban nagyobb mérve az önkormányzatnak van-e? Azt hiszem, hiába tennék ezt önök külön tanulmány tárgyává, nem fogják azon eredKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. la, csütörtökön 1888 Jjg ményt kihozni, mely Helfy t. képviselő ur álláspontját igazolhatná. De ne beszéljünk a külföldről, hanem térjünk vissza a népnek önök által sokat emlegetett geniusához. Azt tapasztaljuk, hogy évről-évre nemcsak nagy községek folyamodnak, hogy visszaalakulhassanak kis községekké, hanem hogy rendezett tanácsú városok folyamodnak, sőt volt eset rá, hogy törvényhatósági joggal felruházott város is folyamodott ezért és pedig nemcsak szegény viskók complexuma, hanem vagyonos, gazdag községek, melyekben a virilisták sok ezer forintot fizetnek és melyekben a községi vagyon maga is óriási és csaknem felér egy némely kis fejedelem családi birtokával. Midőn azt vesszük észre, hogy rendezett tanácsú városok is évről évre visszaszervezkednek, vagy legalább kérik ezt administrativ úton eszközölni, akkor miért akarják ezen önkormányzatot még jobban kiterjeszteni? Hát ha meglenne azon életerő, az a kellő elem, az a kellő életerő, akkor a leggazdagabb községek nem akarnának visszaszervezkedni. Ne kívánjanak ilyesmit uraim. Ha majd egyszer önök kormányra jutnak ég oly politikát fognak inaugurálni, az ellen az akkori ellenzék, mint minden ellenzék minden kormánynyal szemben, azt a vádat fogja emelni, hogy centralisálnak; de ne kívánják a mostani kormánytól azt, hogy az önkormányzatnak mérveit még jobban kiterjeszteni akarja az ily életviszonyok, a társadalom, a népélet ily sajátszerű nyilvánulása! közt, mert akkor az a decentralisatio nagyobb mérve nem decentralisatio lesz, hanem az államszervezetnek, az államhatalomnak valóságos desorganisatiója. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz, t képviselő úr azután felhozza, hogy ime a kormány elpártol a democratiától, mert nem követte el azt, hogy igyekezett volna törvényhozásilag kitágítani a szavazati jogot. Gyanúsan hangzik, uraim, hogy épen először ebben a conjuncturában említi a szellemes vezérszónok a democratiát, t. i. egy tömeguralmi momentumban. Megvallom, nekem, ki magam is tanulmányozom a democratia természetét, kissé gyanúsnak tetszik, hogy ép oly hangon s oly conjuncturák közt beszél ő a democratiáról, mint a hogy a democratiának nem felvilágosodott barátai, hanem legelkeseredettebb ellenségei szoktak beszélni. Azt hiszik önök uraim, hogy a XIX. század második felében az a criteriuma első sorban az állam democraticus, vagy nem democraticus irányának, hogy a szavazat-jog az általános szavazati jogra, vagy a censusra van alapítva? Ez is mindenesetre figyelembe veendő, de a cultura mégis, hála Istennek, magasabbra haladt már ezen álláspontnál és azt hiszem, hogy az európai cultura magaslatán nem fognak ily felfogással találkozni; mert a modern democratia lényege nem az, hogy a brutális tömeg 15