Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

Ü4 43. országos üli sjan mint ilyen, minden áron uralkodjék, hanem az, hogy az egyéni erő — eltekintve minden más körülménytől, ugy a születéstől, mint a vagyontól — az egyénnek értékét és erkölcsi erejét igyekezzék az állam, a társadalom lehetőleg érvényre emelni. (Helyeslés jobbfelöl.) És vájjon a másik nagy vonása a modern democratiának nem-e az, hogy nem osztályokra, közjogilag kiváltságolt és nem kiváltságot — a mint régente nevezték — rendekre legyen feltagolva egy-egy állampolgári társadalom, hanem az, hogy egységes legyen, a mint ezt a mi 1848 iki törvényhozásunk bevezetése maga is kitörölhetlen betűkkel feljegyezte';

1 (Helyeslés jobbfelöl.) És engedjék meg önök most a kérdést, vájjon nem vétettek-e önök a modern demoeratia ezen két követelménye ellen? Avagy talán ezen pártnak, a Tisza Kálmán kormányzata alatt álló szabadelvű pártnak köréből kerültek ki azon kitűnő férfiak, a kik, midőn e hazában külföldről beszivárgott mozgalmak keletkeztek, a melyeknek czélja volt, megbomlasztani ezt az egységes állampolgári társadalmat, előmozdítni ismét a rendekre való feltagolást, vagy ha nem is ezt, legalább különleges összeférh étlen osztályérdekek előtérbe tolását: élére állottak e mozgalmaknak először is az iparos osztályérdekek, azután az agráriusi osztályérdekek jelszava alatt és végre ezen szabadelvű pártból kerültek-e ki azok, a kik az Austriában holmi Junker-politikusok által létrehozott „parasztpárt" mintájára Magyarországon is Í848. után 38 évvel egy külön parasztpártot akartak szervezni a délimegyékben ? Vájjon uraim, ezen pártból kerülnek-e azon kitűnő férfiak? (Felkiáltások a baloldalon: Ki az?) vagy pedig ezen pártnak publicistái voltak-e azok, kik a maguk közlönyében nem a történelmi fejlődés követelményeinek, mert a mi pártunk is sza badelvu, épen azért, mert liberális és nem a radiealismus alapján áll s a történelmi fejlődést kegyeletben, tiszteletben tartja, vájjon ezen pártból kerültek-e ki (Egy hang a szélső baloldalon : Onnan jött ki Istóczy!) IstÓCZy GyÖZÖÍ Én a Deák-párthoz tartoztam s igy ellene voltam Tiszának! (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk a szónokot!) Schwarcz Gyula: vájjon ezen pártból kerültek-e ki azok, a kik nem a történelmi fejlődés követelményeit, de az elavult hagyományosság azon követelményeit hangoztatták min den áron, mely követelmények sem a modern jogállammal, sem a culturállammal össze nem egyeztethetők? Vájjon ebből a pártból kerültek-e ki azon publicisták, a kik felzúdultak, midőn a kormány a megyékben esetleg oly főispánt nevezett ki, a ki nem birt — nem a negyvennyolezas, hanem a negyvenhetes mérték szerint kellő qualiSeatióval? (Felkiáltások balfelöl: Ki az?) ár 19-én, estitört5k5n.lSS8. Azt hiszem, hogy ha önök kezöket szívökre teszik, ma is be fogják vallani, hogy a modern demoeratia követelményei ellen nem oly csekélyét vétettek. (Mozgás a bal- és szélső balfelől.) Tagadhatatlan, hogy létezett és létezik egy nagy áramlat, retrográd irányú áramlat, mely a régi választófaíakat ismét felállítani törekszik. De minő joggal mondják azt, hogy ezen áramlat Tisza Kálmán kormányzata alatt jött létre, hogy ezen kormány alati, nőtt nagyra? Mindenesetre kétértelmű kifejezés, ha nem akarják egyenesen azt mondani, hogy ő csinálta, mert bárki volna is a kormányon, nagyra nőtt volna az önök meggyőződése szerint is ez az áramlat, mert az nem hazánkban keletkezett és nem is azóta mióta Tisza Kálmán kormányon van, hanem külföldön keletkezett és nem is a mióta Tisza Kálmán uralkodik, mint önök mondják, vagyis kormányozza Magyarországot •— a mint mi mondjuk, nem is azóta keletkezett — mondom, hanem keletkezett a hetvenes évek elején külföldön és innen importáltatott bizonyos középkori hatalommaradványok auspiciuma alatt Magyarországra. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És módjukban állott volna önöknek uraim, ha annyira szivükön viselik a szabadelvűséget és a democratiát, szembeszállani ezen áramlattal. Vájjon megcselekedték önök ezt? Ugyan tekintsenek vissza azon szerepre, melyet az önök hazafias buzgalma, mely iránt tisztelettel viseltetem, a főrendiház reformja alkalmából játszott. Gróf Apponyi Albert: Büszkén tekintünk vissza! (Tetszés balfelől.) Schvarcz Gyula: Ugyan minő tényezőkkel szövetkeztek ezen reform alkalmából? (Halljuk! Halljuk / a baloldalon.) Ugyan minő álláspontot foglaltak el akkor a kormány első beadott javaslatával szemben. (Halljuk! Halljuk!) Kikkel szövetkeztek, minő érdekkapcsolatban ültek önök fel a saját félrevezetett hazafias buzgalmuknak és minő jelszó alatt küzdöttek? Engedjék meg, nem hiszem, hogy ne sajnálnák leikök mélyében azt, hogy saját hazafias félrevezetett buzgalmuk önökkel e szerepet eljátszatta. Különben gróf Apponyi t. képviselő ur közbeszólni méltóztatott, hogy ők nem szégyenük, büszkék rá. Helyes, mindenesetre büszke lehet valaki egy fényes dictióra, egy nagy hatásra, melyet ilyen fényes törvényhozó testületben elért, hanem engedje meg a t. gróf és képviselő ur, a kinek ragyogó ékesszólását e házban senki ugy nem tiszteli mint én ; de én ugy vagyok meggyőződve, hogy ha majd oly kort ér el, mint lord Brougham, mit adjon az Isten, akkor, ha visszatekint politikai pályájának mozzanatára, mégis sajnálni fogja, hogy élére állt azon agitatiónak és hogy oly álláspontot foglalt el ezen főrendiházi kérdésben, mint a minőt tényleg elfoglal. Hála a gondviselésnek, a kormány bölcseségé-