Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

112 43. országos ülés január 19-én, csütörtökön. 1888. Halljuk! Hátijuk! a jobboldalon.) Én három év előtt nem leptem föl sem Székesfehérvárit, sem másutt; (Felkiáltások a szélső baloldalon: 6 év előtt!) és 6 év előtt 1881-ben is a belpolitikát illetőleg nem azt beszéltem, a mit az igen t. függetlenségi párt beszél, hanem miután a bank- és vámkérdésben elfoglalt álláspontom miatt kiléptem a szabdelvtí pártból, visszahelyezkedtem régi álláspontomra, ami talán tacticai hiba volt; de ha lelkiismeretesen méltóztatnak a képviselőház naplóját elolvasni és nyilatkozataimat közelebbről figyelembe venni: akkor meg fogják érteni, mennyire tréfa és nem komoly az, ha engem azzal vádolnak, hogy 3 év előtt, vagy bármikor az önök disciplinája alatt állottam és magamat az önök belpolitikája részesének vallottam volna. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Régi idő óta voltam tagja a t. háznak. (Egy hang a baloldalon : a szélső balnak!) A szélső baloldalnak tagj'a nem voltam, disciplinája alá nem tartoztam. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Nem tudom, foglalkozzam-e még e személyes kérdéssel. (Zaj a szélső baloldalon.) Egyáltalában az illető urak, ha ilyenekkel akarnak reflectálni beszédemre, legalább nézzék meg nyomait a képviselőházban az én működésemnek és a pártéletben és ne hallgassanak holmi ilyen vádakra, mert én a független párttal, midőn még nem függetlenségi párt, hanem szélső baloldal volt, igenis szavaztam (Nagy zaj a szélső baloldalon) s azt hiszem, ez nem szégyelni való. (Derültség a jobboldalon.) De érdemesebb, veteránabb tagjai e pártnak talán fognak emlékezni arra is, hogy nyomait hagytam annak, hogy szerencsés voltam ott velük együtt működhetni a népnevelés, a közoktatás és a cultur államérdekeknek előmozdításában. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Egyáltalában nem akarok a magam személyével foglalkozni, de tévedni méltóztatnak, ha azt méltóztatnak gondolni, hogy akkor, midőn első izben felléptem, vagy bármikor feltétlenül csatlakoztam volna egy párthoz — beismerem ez tacticai hiba volt tőlem — de a fiatalkori lelkesedésnek talán meg lehet bocsátani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Túlbecsültem saját erőmet és ez tacticai szempontból hiba volt. Ha visszagondolok arra, mennyi önfeláldozással éltem a közügynek egész életemen át, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon) büszkén mondhatom, hogy a törvényhozásban mondott beszédeimben, programmtöredékeimben és a választók előtt tartott beszédeimben soha ellenmondás nem volt (ügy van! Tetszés a jobboldalon) s akkor engedjék meg önök, hogy ezen tréfát önöknek elengedjem. (Tetszés jobbfelől.) De tudják meg, hogy velem e téren ily fegyverekkel küzdeni nem fognak, mert ilyenekre nem fogok reflectálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Részemről meg vagyok győződve, hogy a politikai következetesség nem abból áll, hogy az ember mindig ugyanazon társasággal — bármily tiszteletreméltó legyen az — haladjon ; de hogy az ember mindig azon irány eszméket kövesse, melyeket maga elé kitűzött. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én egész életemben a művelődési alapra fektetett democratia irány eszméjét és a 48-diki alkotmánypolitika szellemét követtem, a melytől önök elpártoltak. (Zajos derültség a szélső báloldalon. Tetszés jobbfelől.) Azért tettem, mert az ellenzék odahagyta a 48-ki alkotmánypolitika eszméit és felült holmi agitatióknak és kerestek szövetséget oly táborban, a melyet nem mertek nyíltan bevallani. (Tetszés a jobboldalon.) Ezért nem mehetek önökkel, mert önök retrográd irányt követtek. Én tehát kénytelen vagyok, ámbár inkább az appropríatiónál volna helye, mint itt az általános vitában, felvetni a bizalmi kérdést. Én a magam részéről, miután ez a gyakorlat hoszú évek során fejlődött ki e házban, követem az előttem felszólalt példáját és leszek bátor reflectálni azokra, mik a bizalmi szempontból az ellenzéki oldalról felhozattak. (Halljuk!) Az első vád, melyet a függetlenségi párt szellemes vezérszónoka Helfy t. képviselő ar felhozott, az, hogy a kormány összes működésében omnipotentiára törekszik. Meg vagyok győződve, hogy a képviselő ur szabad óráit arra használja föl, hogy esetről-esetre ellátogat ugy a központi kormányzat belső műhelyébe, hogy ott a hazai administratióval megismerkedjék, másrészről pedig, hogy belemélyed az összehasonlító alkotmányjog és közigazgatási jog tanulmányozásába. De ha ezt teszi — ami egy nagy pártvezér szónokához illik —- akkor csodálkozom, hogy beszélhet Magyarországra vonatkozólag kormányi omnipotentiáról, midőn jól tudja azon óriási akadályokat, a melyekkel a kormányzatnak hazánkban küzdeni kell és tudnia kell azt is, hogy nincsen az európai szárazföldön egyetlen egy alkotmányos monarchia, melyben a kormány jogköre szűkebb határokra lenne szorítva, mint épen Magyarországban. (Ugy van! jobbfelől.) Egyébiránt csodálkozom, hogy épen azok hozzák föl a kormánynyal szemben az omnipotentiára való törekvést, kik a maguk tiszteletre méltó pártczéljaira teljes mértékben élvezik és ki is használják a 13 év óta fennálló kormány alatt folyton ugy a sajtószabadság, mint a gyülekezési szabadság összes jótéteményeit. Itt azonban a házban, midőn a kormány jogköréről van szó, elfeledik constatálni, hogy ép e kormány alatt, melynek liberalismusát megtámadják, oly mértékét élvezik a sajtó- és gyülekezési szabadságnak, minőt Angliától eltekintve, semmi európai monarchiában nem élveznek. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások bálfelöl.) Es ha nincs is szolgálati