Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

4S. országos ülés január 19-én, csütörtökön. 1888. \§§ s képessége csökken. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső hátoldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Nem akarok, t. ház, belemenni azon théma vizsgálatába, hogy Magyarország gazdagodik-e vagy szegényedik. Nagy théma ez, nem is volnék rá képes; de azt mondhatom, hogy a bizonyítékok, a melyeket fel szoktak hozni, nem sokat bizonyítanak. A ministerelnök ur egy alkalommal felhozta mint bizonyítékot, hogy Pesten mennyi ház épült. (Halljuk! Halljuk!) Gondolom, í. ház, be kell látnia mindenkinek, hogy ez csak helyi, loealis jellegű dolog és hogy ebből az egész országra himet várni nem lehet. De hát én utána jártam, t. ház, annak, hogy azok a házak miképen épülnek ? Hát ugy, hogy itt is a ministerelnök ur pénzügyi politikáját érvényesítik: adósságra. (Tetszés balfelől.) Kezemben van, t. ház, egy kimutatás, a pesti házaknak az utóbbi években való teherforgalmáról. (Halljuk! Halljuk!) És abban azt találjuk, hogy például 1887-ben a pesti fekvőségekre 18 millió kebleztetett be, 1886-ban pedig csak 12 millió, tehát 6 millióval kevesebb és e hat millió mind iijonnan épült házakra lett bekebelezve. (Felkiáltások jobbfeiöl: Hát az érték nincs meg? Mennyit jövedelmeznek e házak ?) Igaz, hogy ezek nagyobb értéket képviselnek, de a gyarapodás még sem lehet olyan valami nagy. (Ugy van! balfelöl. Ellenmondások jobbfelöl.) De mindezek csekély súlylyal nehezednek a mérleg serpenyőjébe, azon általános nagy mozzanat mellett, mit „gazdassági depressio" kifejezéssel lehet jelezni. Hiszen azt már csakugyan mindnyájan tudjuk, hogy a gabonaárak sülyedése következtében minden magyar gazdának a jövedelme legalább 30 százalékkal csökkent. (Ugy van! balfelöl. Felkiáltások jobb felöl: Nemcsak nálunk!) Ez pedig, t. ház, reagál az iparra, a kereskedelemre és a nemzeti vagyon minden tényezőjére. (Ugy van! balfelöl.) Én, t. ház, ilyen körülmények közt nem bizom ezen ország fogyasztási erejében és nem hiszem, hogy azok az indirect adók valami nagy hozamot fognak adni. Nem is kételkedem én s nem kételkedik senki más, hogy előbb utóbb az egyenes adóknak emelésére fog a sor kerülni. De bármint legyen is, t. ház, aziránt én a magam részéről tisztában vagyok, hogy ezen adóemelésekneknem szabad a t. kormány conceptiójának keretében történniök és ez képezi a mi eljárásunk és felfogásunknak igazolását, vagyis hogy biztosítékokra, cautelákra van szükség, hogy az áldozatok jövőben ne legyenek oly hiába hozva, mint a múltban, hogy törekvéseink ezután ne bírjanak oly igazán sysiphusi jelleggel, mint az eddigiek. (Elénk helyeslés a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) És ezzel, t. ház, elérkeztem oda, arra a pontra, a hol az a végzetes összefüggés kezdődik, mely a t. kormány politikáját a pénzügyi helyzettel összekapcsolja. Ha valaha | volt igaz az, hogy jó pénzügyek csak jó politikának lehetnek eredményei, akkor az a mi helyzetünkben áll. Hiszi-e a t. ház, hogy ha ez a kormány mindig az ország érdekeit tartotta volna szeme előtt; hogy ha a kormányzati apparátus mindig az ország érdekében működött volna, ma ott lennénk azon csüggesztő alternatíva előtt, hogy vagy összeroskadunk a terhek alatt, vagy pedig nem leszünk képesek kötelezettségeinknek megfelelni. Én, t.ház, különben, ezen kérdésekre nézve nem akarok controversiába bocsátkozni. Csakis egy mozzanatot markolok ki és ezt is csak azért, mert igazán égető actualitással bir, (Halljuk ! Halljuk!) értem a külpolitikai helyzetet, illetőleg annak befolyását a pénzügyekre. (Halljuk!) Látott-e már valaha valaki egy ily képtelen állapotot mint a mostani 1 Teljes békében vagyunk minden állammal ; nincs köztünk és egy nagyhatalom közt sem semmiféle differentia és most már egy év leforgása alatt, másodszor vagyunk kitéve oly riadalomnak, melynek következtében milliókat és milliókat vagyunk kénytelenek az ablakon kidobni. Én, t. ház, ezért a kormányt okolom. (Derültség jobbfelöl.) Nem azért okolom, hogy fekete pontok vannak a láthatáron, hogy felhők tornyosulnak össze, hanem azért, hogy nem tud tiszta helyzetet csinálni. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Engedelmet kérek, van egy franczia közmondás, a mely azt mondja: „11 faut, qu une porté sóit ouverte ou fermée, az ajtó be legyen zárva, vagy ki legyen nyitva", de az, t. ház, hogy háború nélkül, a háborús időknek minden hátrányait szenvedje az ország, a legerősebb organismust is tönkreteszi. (Ugy van! balfelöl.) Különben, kár beszélni a helyzet tisztázásáról,mert ha megteszik is,ezt ugy fogják megtenni, hogy nem lesz benne köszönet. (Úgy van! balfelől.) Száz szónak is egy a vége. (Halljuk! Halljuk!) Én mindenért kénytelen vagyok a t. kormányt felelőssé tenni és nem látom a helyzet javulását, mig a kormányrendszer és a kormányzati habitus meg nem változik. Erre pedig t. ház, kilátás nincs, daczára annak, hogy ez az ország a kormánynak adott oly kedvező alkalmat, mely példa nélkül áll a világtörténelemben. A kormány a helyett, hogy őszintén és férfiasan ide állana az ország elé és kimondaná a mea culpát, megrögzik, megcsökönösödik és az egész hibát és az egész bajt az ország nyakára hárítja és az ország állapotát teszi mindenért felelőssé. A ministerelnök ur maga volt az, a ki minap, midőn az indirect adókat emeltük, e nagy fontosságú kijelentést tette. Méltóztassék tehát megengedni, hogy erre röviden kitérjek és ezzel be is zárjam szavaimat. (Halljuk! Halljuk') Kénytelen vagyok ez ellen a leghatározotabban és legkomolyabban tiltakozni. Nincs a ministerelnök urnak arra joga, hogy e kifogással éljen. Midőn a kormányt átvette, az ország állapotát na-