Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-43
104 48. országos filés január 19-én, csütörtökön. 1888. gyon jól ismerte: azt számításba kellett vennie. Azonkívül az ország megszavazott a ministerein ok urnak minden rendszabályt és minden intézkedést. És a mikor az ország rövid évtized alatt csak adóemelésként 50 milliót szavaz meg: akkor nem lehet az ország állapotára oly értelemben hivatkozni, hogy az a pénzügyi rendezésnek akadálya, (ügy van! halfelöl.) De azonkívül, t. ház, a mit a ministerelnök ur mondott, az egyike a legsubversivebb doetrináknak, melyeket valaha hallottunk, a mely egész közéletünket megmételyezi és megrontja. Ugyan, t. ház, méltóztassék meggondolni, mi lesz annak a következése, ha egy kormány, melyet eljárásában semmi vis maior nem akadályozott,egyszer csak azzal áll elő, hogy kötelességét nem tudta teljesíteni, hogy ő nem oka semminek és az ország oka mindennek? Mi lesz, t. ház, haily praecedenst statuálunk ? Hova lesz az ösztön, a stimulus, mely a kormányférfiakat arra ösztönzi, hogy legjobb tehetségeiket is latba vessék, ha egyre megy, akár jól, akár rosszul csinálják a dolgot ? Mi lesz az ellenőrzésből, ha az ország elveszti érzékét az iránt, jól vagy rosszul kormányozzák-e ? Ha, t, ház, e két tényező, mely a politikai felelősséget alkotja, elcsenevészedik: akkor az ország ki lesz szolgáltatva politikai kalandorok és szédelgők tizeiméinek; (Ügy van! halfelöl. Nagy mozgás jobhfelöl) mert semmi sem fogja őket megakadályozni abban,hogy a közvéleményt a legképtelenebb ígéretekkel megvesztegessék. Hiszen a t. ház és a t. ministerelnök ur összefoldoztak már egy oly tágas köpenyegét, mely alá minden mulasztást és balsikert el lehet rejteni, (ügy van!'halfelöl. Mozgás jobhfelöl.) Annak, t. ház, a mit a ministerelnök ur mondott, van még egy más nagyon szomorú és fontos következménye ; mert amikor az ország állapota az,a mi bűnbakul előrántható és ez mintegy készenlétbe helyeztetik; mikor oly kifogással állanak elő, mely minden képzelhető eshetőségre provideál: ez azt teszi, hogy nemcsak a múltra, de a jövőre nézve is kivannak provideálni; ez azt teszi, hogy belátják, hogy a szépítgetésnek és hitegetésnek korszaka már lejárt; hogy nem lehet tovább az ország előtt eltitkolni, hogy fiaskót csináltak és hogy minden nagyhangú és nagyképű készülődés csütörtököt mondott, (ügyvan! halfelöl) Az ily eljárás, t, ház, igazán az „utánam az özönvíz "-nek politikája. (Igaz! ügy van! a haloldalon.) Ez mindenütt a végnek kezdetét, a nagy catastropháknak és válságoknak bekövetkezését szokta jelenteni, (ügy van! hal felöl.) ÉH nem is kétkedik azon senki, hogy ezen állapotokból az ország csakis catastropha árán menekülhet ki. (Ellenmondások a jobboldalon. Igaz! ügy van! a haloldalon.) Én, t. ház, nem esem kétségbe ezen országnak jövője és sorsa fölött. Élt már ezen ország nehezebb napokat is! Ki fogja tehát heverni még azon istencsapást is, melyet saját keze és sokáig dédelgetett kormánya mért reá. (Élénk helyeslések a bal- és szélső haloldalon.- Zajos ellenmondások a jobboldalon.) De ehhez férfias elhatározásra, s rendkívüli eszközökre van szükség. És mert a költségvetés megtagadása mindig ily rendkívüli eszközt jelent, mert ez adja meg a helyzet valódi signaturáját: én azt megtagadom és elfogadom azon határozati javaslatot, melyet Horánszky Nándor t. barátom benyújtott. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök l A ministerelnök ur kíván szólni. Tisza Kálmán ministerelnök és pénz Ügymini ster: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Az előttem szólt t. képviselő ur mindjárt beszéde elején megtámadott azzal, hegy én beszéltem ugyan, — miként monda — mindenről, de nem beszéltem a költségvetésről. Elfelejtette azonban, hogy egyetlen képviselőn kívül, más sem beszélt volt róla. De elfelejtett ezenkívül még igen sok mást. Elfelejtette azokat, a miket én a költségvetésről és az általános pénzügyi politikáról nem oly régen, éppen a költségvetés beterjesztésekor mondottam; mert, hogy ha mindezt el nem felejtette volna: mai beszédének egy jó része bátran elmaradhatott volna. (Derültség jobhfelöl.) És ha van példabeszéd, mely azt mondja, hogy: „az ajtó vagy nyitva, vagy zárva legyen" ; van egy másik is, mely azt mondja, hogy: „a nyitott ajtót betörni nevetséges". (Tetszés a jobboldalon.) Két dolgot azonban kétségtelenül bebizonyított a képviselő ur. Az egyiket, nem azon képviselő urat illetőleg, a kire alkalmazta, de elvontan, mint positiv igazságot, hogy : lehet sokat olvasni és meg nem emészteni és aztán zavarosan beszélni; (Derültség jobbfelöl) a másikat, hogy igenis: a nagyhangú beszédek sokszor csütörtököt mondanak, a mi most — és ezt higyje el — megesett rajta. (Zajos derültség a jobboldalon.) Mielőtt azonban a t. képviselő urat emlékeztetném azokra, a miket a költségvetés benyújtásakor beszédemben elmondottam, utolsó éles megtámadására kívánok reflectálni. (Halljuk! a jobboldalon.) Már tegnap azzal vádolt egy képviselő ur, hogy én kibújok, mosom kezeimet; nogy én azt mondom: én Dem vagyok oka semminek; én megtenném, de a közösügy nem engedi. Ezt, t. ház én soha sem mondottam, (ügy van! jobhfelöl.) Ma meg a képviselő ur azt mondja, hogy én a nemzetre hárítom a felelősséget. De mikor? Én igenis nem egyszer mondottam és mondom ma is, hogy Magyarország 1867-ben sok irányban ugy el volt maradva, hogy azon elmaradásból, sehol, semmiféle állam a világon, egyes egyedül épen akkori elmaradottságánál fogva, csekély pénzügyi ereje miatt ki nem bontakozott volna. De
