Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

102 43. országos ülés január 19-én, csütörtökön. 1888. felvetni, hogy nem lehet pénzügyi rendezésről addig szó, mig a pénzpiacz alól magunkat teljesen nem emancipáljuk. Ez egy conditio sine qua non és hozzá teszem még azt is, hogy ennek záros határidő alatt kell megtörténni, mert ezen kérdésnek kiugró pontját az képezi, hogy a helyzet napról napra roszabb lesz és a probléma, melyet meg kell oldani, napról napra megoldhatlanabb és nehezebb. (Helyeslés halfelöl.) Ezt bizonyítja az is, hogy a helyzet, mióta a t. kormány a kormányzatot átvette, sokkal rosszabb lett. Ez közöttünk állandó controvcrsia tárgyát képezi, méltóztassék tehát megengedni, hogy erről egy-két szót én is elmondjak. (Halljuk!) Rosszabb a helyzet először azért, mert azóta hiába telt el és lett fecsérelve egy évtized. Mikor a t. kormány a kormányzatot átvette, a keleti kérdés már napirendre lett tűzve és biztosra lehetett venni, hogy az nagyobb complieatio nélkül meg nem oldható. A t. kormánynak tehát primordinalis kötelessége lett volna a háztartást rendezni, mielőtt a zivatar kiüt. (Helyeslés bal felöl.) Hogy ezt a kormány nem tette, hogy ezt a drága időt fel nem használta, ez oly bűnös könnyelműség és gondatlanság, mely a legsúlyosabb beszámítás alá esik. (Derültség a jobboldalon. Zajos helyeslés a bal- és a ssásö baloldalon.) De, t. ház, azóta az államadósságok is lavina módjára nőttek. Ezek képezik jövedelmeink 40%-át és akármit mond nekünk a t. ministerelnök ur, ez oly kedvezőtlen arány, a melyen az államélet normális eszközeivel segíteni alig lehet. Igaz, t. ház, hogy minduntalan fel szokták hozni a beruházásokat. Én kénytelen vagyok azt constatálni, hogy ezek költségvetési szempontból számba nem jönnek, még pedig azért, mert a deficitnek megszüntetéséhez kellő arányban nem járulnak, mint azt maga az előadó úr is hivatalosan constatálta. Igaz, hogy a kormányzatnak tevékenységét nem lehet mindig fiscalis szempontokból tekinteni, ámde, t. ház, minálunk a helyzet olyan volt, hogy a pénzügyi szempont minden más szempontot dominált. Miért? Mert abból nem származik szerencsétlenség, hogy ha azok a beruházások egy pár évre elodáztatnak, de hogyha ezeknek folytán is a catastropha beáll, az ország nem fog abban compensatiót találni, hogy a ministerelnök úr fényes dialectieájában gyönyörködjék, vagy pedig a zárszámadások vagyonmérlegének önkénytes csoportosítását contemplálja, a hol talál oly képtelen számítást, hogy az államadósság 1490 millió, az államvagyon pedig 1712 millió, tehát a nettó tiszta profit 200 millió. Szeretném tudni, mikép fogják azt értékesíteni. (Derültség balfelöl.) A helyzetnek és a t. kormány eljárásának mértékét az képezi, hogyan állottunk akkor a pénzügyi rendezés problémájával és hogy állunk most. Vájjon megkönnyebbült-e vagy megnehezült-e az ? A helyzet ugy áll, hogy azokkal az ál< dozatokkal, melyeket az ország azóta hozott, ha a kormány rendesen gazdálkodik, az egyensúly helyre lett volna állítva; de a kormánynak magának sincs meg az a bátorsága, hogy az országtól azt az áldozatot kivan ja, melylyel az egyensúlyt helyreállítani képes, vagyis hogy a törlesztést saját erejéből teljesítse. Már pedig merem állítani, hogy a hol az államadósság oly nagy quotát absorbeál, az erőfeszítésnek minimumát képezi az, hogy az ország a törlesztést is saját erejéből eszközölje. De nemcsak, hogy a helyzet rosszabb, hanem rosszabb a t. kormány gazdálkodása is elődjei gazdálkodásánál. A ministerelnök úr mindannyiszor nagyra van vele, hogy elődei mily roppant drága kölcsönt voltak kénytelenek contrahálni kézi zálogra stb. Én, t. ház, ezt beismerem, de a pénzpiacz akkor csakugyan kedvezőtlen volt; a mi pedig a kézi zálogot illeti, ezen, t. ház, conversio utján igen könynyen voltak képesek segíteni. De hogy abból a csávából, abból a hínárból, a melybe önök belevitték az országot, azt könnyen lehet-e kirántani: az más kérdés. (Helyeslés balfélöl.) Akár mit tett különben az előbbi kormány, csekélység az ahhoz képest, a mit ez a kormány tett. Mert mikor, t. ház, ez a kormány megtanította ezt az országot arra, hogy az adósságcsinálást rendszeresen űzze; mikor megtanította arra, hogy az adósságot rendes jövedelemnek és bevételnek tekintse: akkor a tékozlás, a pazarlás, az ázsiai gazdálkodás törvényét honosította meg. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök ur minduntalan tiltakozik az ellen, hogy ne hivatkozzunk vele szemben a történet verdictjére, mert sem vele, sem mi velünk nem fog az foglalkozni. Jól van, t. ministerelnök úr, nem fog; de azzal a két törvénynyel, az 1880: VIII. és IX. törvénynyel fog foglalkozni, mert ez képviseli ennek a kormánynak és ennek a korszaknak irreális szemfényvesztő gazdálkodását, Magyarországnak pénzügyi sülyedését és gyalázatát. (Igaz! "ügy van! a bal- és a szélső báloldalon. Zaj, mozgás jobbfelöl.) Ezek után, t. ház, bátor leszek a t. kormány conceptiójának második részére: az indirect adókra áttérni. (Halljuk ! Halljuk!) Eöviden ezt abban kívánom jellemezni, hogy „az eszközök elégtelensége". Nem fogok, t. ház, ezekről érdemlegesen szólani; ezeknek egy része már letárgyaltatott, egy része később fog tárgyaltatni ; de egy általános impressiónak kell kifejezést adnom és ez az, hogy én nem hiszem, hogy ettől nagy eredményt lehessen várni, igen egyszerűen azért, mert Magyarország fogyasztási ereje