Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

43. országos ülés január 19-én, csütörtökön. 1SSS. 101 kormánynak hitele van, még azt se bizonyítja, hogy igazán hitelképes, vagyis hogy elsőrangú biztosítékot nyújt. Először egyáltalán nincs kizárva az, hogy ez nem reclámnak eredménye, melyet azok a hatalmas bankáresoportok inscenálnak, melyek a mi kölcsöneinket ép úgy közvetítik, mint egyáltalán minden nemzetközi kölesönt. De legyen úgy, hogy nem reclám ; nem akarok insinuálni. Hiszen a nemzetközi piaezon számtalan tőke van, mely magas kamatra vágyódik, mely kiteszi magát a koczkázatnak, mely sokkal exo tieusabb papirokat megvesz, mint a mieink, melyek bizonyara biztosítékot képesek nyújtani. Én, t. ház, különben nem tagadom, hogy azon körülmény, hogy hitelünk van, pénzügyeink rendezésére jótékony hatással lehet. De ennek, t. ház, megvannak a maga feltételei és határa. Mielőtt, t. ház, ezeket kijelölném, méltóztassék megengedni, hogy felvessem azt a kérdést, mennyire helyes és okos eljárás az, hogy kiadásainknak egy jelentékeny részét adósságokkal fedezzük. T. ház! Egész pénzügyi politikánknak sarkpontja a t. kormány ezen eljárása. A pénzügyi helyzet appretiatiója ezen a kérdésen fordul meg és azt hiszem, helyes, ha e kérdésben tiszta megállapodásra jutunk. (Halljuk! balfélöl.) Jól tudom, t. ház, hogy kiadások és kiadások közt igen is van különbség; hogy vannak oly kiadások, amelyek előjönnek minden esztendőben, vannak olyanok, melyek ritkábban, esetleg egyszer; vannak oly kiadások; melyek az államélet rendes menetéhez tartoznak, vannak olyanok, melyeket rendkívüli körülmények, eatastrophák, háborúk, beruházások idéznek elő, melyeket egy közös denominatio alá szoktak foglalni, mint „rendkivüliek^-et, mi úgy nevezzük, hogy átmeneti kiadások. beruházások. Azt is tudom, t. képviselőház, hogy létezik egy felfogás, elmélet, vagy gyakorlat, a hogy akarjuk, vagy akár mind a kettő, mely helyesnek tartja azt, hogy az ily természetű kiadások kölcsönnel fedeztessenek ; de azt merem állítani, hogy a hol a kiadások egészséges alapon történnek, ily természetű osztályozás, mint a mi költségvetésünkben, helyt nem foglalhat. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy egész Európában hahota támad, ha elolvassák például azt, hogy a belügyministeriumban egy bizonyos vizszerkezetű önműködő készülék mint beruházás van feltüntetve. Ha építkezéseket teszünk, ha országutakat csinálunk, hidakat építünk, akkor ezeket egy subtilis distinctio alapján el lehet keresztelni beruházásnak; de ezek mind oly természetű kiadások, melyeket egy államnak rendes jövedelmeiből kell fedezni. (Ügy van! balfeUl.) Én, t. képviselőház, nem tartom helyesnek a költségvetésnek oly constructióját, oly beosztását, hol a kiadásoknak természete a fedezet szempontjából alteráltatik, meghamisittatik. Általában én nagyon helytelen dolognak tartom a budgetnek több részre hasogatását. Miért, t. képviselőház? azért mert ez lehetővé teszi, hogy a reális egyensúly, az egyensúlya az egész költségvetésnek helyettesittessék egy partialis egyensúlylyal a rendes kezelésben, a mi az országot vagy arra viszi, hogy könnyelműen költekezzék, vagy a helyzet praecarius voltát eltagadja. Hogy úgy van, elég arra utalnom, hogy ezelőtt pár esztendővel mily nagy dolgot csináltak a túloldalon, mily nagy vívmánynak tekintették, hogy a rendes kezelésben helyre vau állítva az egyensúly. Ezek a consideratiók, a melyek a modern államélet legnagyobb tekintélyeit arra a felfogásra vitték, hogy az állam összes kiadásai az adóból fedezendők. Legio ezek száma, de csak egyetlen egyet fogok idézni és ez Grladstone. Az ő politikai nézeteit illetőleg lehet véleménykülönbség, de azt hiszem, abban meg kell egyeznie mindenkinek, hogy nemcsak a jelen korszak, de tán az egész világtörténetnek legelső pénzügyi capacitása. Már a múlt alkalommal Hegedűs t. képviselő ur utalt arra, hogy ő a krimi hadjárat alatt keresztül vitte, hogy a háború költségeit adóemeléssel fedezték, később az abyssiniai hadjárat minden költségeit szintén adóemeléssel fedeztek. Igaz, hogy Anglia nem volt képes egészen megállni, hogy kölcsönöket ne contrabáljon, de mind a törlesztési, mind a rövid lejáratú kölcsönök voltak életjáradék alakjában, tehát az egész pénzügyi politika az volt, a rente-kölcsönöket ideiglenes kölcsönökké változtatni és lassan az adósságtól szabadulni és tény az, t. ház, hogy az utolsó 50 év alatt, daczára annak, hogy nagyon sok experimentatióra volt szükség, hogy a coloniákban megváltották a rabszolgákat, ha nem csalódom 800 milió államadósságot törlesztettek. Ez az egyedüli helyes pénzügyi politika és hogy mennyire helyes, bizonyítja a contrario a mi helyzetünk, melyet bővebben nem kell illustrálni. A t. kormány reménykedik, bizonykodik, hogy ezeken az állapotokon segíteni fog. Concepciójának két alkateleme van: az egyik az indirect adó, a másik a conversio. De megvan-e t. ház a conversio, van-e rá kilátás? Igaz, azt lehet mondani, hogy ez az általános helyzetben fekszik, ennek nem mi vagyunk okai, ezt Európa minden állama megsínyli. De, t. ház, egy lényeges különbség mégis van és ez a mi hátrányunk. Mert ha a pénzpiacz megromlik, nálunk nemcsak a pénzügyi rendezés akad meg, de egyszersmind rendes jövedelmi forrásunk bedugul, mert költségvetésünket ugy construáltuk, hogy rendes kiadásaink fedezése szempontjából is a pénzpiaezra vagyunk utalva és innen látszik, milyen helyes volt a formulázás, melyet az imént bátor voltam