Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-43

100 43. országos ülés január 19-én, csütörtökön. 1SS8. szövetségi viszonyban vagyunk. Minden szövetségi viszony függést feltételez. Megmondta ezt már a XVI, században Magyarországnak egyik legnagyobb politikusa és államférfia, Martinuzzi Fráter György: „qui habét soeium, habét dominum*. Hozzá még, t. képviselőház, mi kölcsöneinkkel a külföldre vagyunk utalva; azonkívül mikor Austriától az államadósságokat átvettük, ezt oly módon tettük, hogy évi járulék fizetésére, tehát arra köteleztük magunkat, hogy egy más országnak évi tributumot fizetünk. Mindezek, t. képviselőház, egy nemét a függésnek feltételezik. És ha már most hozzá veszszük, hogy a politikai paritás a Lajthán túlról épen azon az alapon támadtatik meg, hogy Magyarország a közös költségekhez csak 30 és egy-két perczenttel járul: akkor, t. képviselőház, ki lehet számítani, hogy Magyarországnak közjogi állására, politikai helyzetére milyen befolyást gyakorol az, ha nem képes a maga lábán állani. Ennek, t. ház, előbb-utóbb az lesz a következése, hogy Magyarország el fogja veszteni állami qualitását és tartományi alárendeltségbe sülyed. S épen azért, t. képviselőház, én helyesen formuláztam az államháztartás rendezését ugy

? a mint tettem. Hozzá teszem, hogy azon körülmény, hogy Magyarország teljesen megtudjon pénzügyileg a maga lábán állani, a rendezésnek nem végpontját, de kezdetét jelenti, mert hiszen ezzel a dolognak még nincs vége. Nekünk a valutát is rendezni kell nemcsak, hanem azt tartom, hogy Austriától megkell magunkat váltani, nekünk utóvégre a tributumot tőkében kell fizetni. Csak akkor fog elő állani közöttünk a gazdasági és politikai paritás. Ez, t. ház, a pénzügyi rendezés; minden más rendezés illusio, káprázat és nagy fantasmagoria. Miután, t. ház, ezek szerint elmondtam,, hogy miképen képzelem én a pénzügyi rendezést, méltóztassék megengedni, hogy röviden vizsgálat alá vegyem az ország helyzetét, a kormány programmját, hogy meglássam, mindazokban miképen találhatom fel a kibontakozás feltételeit és biztosítékait. Kétszeresen kötelességünk ez, t. ház, a mostani időben, mikor szembe állunk az általános politikai helyzetnek bizonytalanságával. Nekünk most különösen kötelességünk megtudni, hogy hányadán vagyunk és különösen, hogy ezen kormány miképen képes feladatainak megfelelni, hogy lássuk, mit várhat és mit remélhet az ország. T. ház, az ország pénzügyi helyzetét igen röviden össze lehet foglalni, hogy annak praegnans vonása egy állandó cronicus 40 milliós deficit, daczára annak, hogy bevételeinket felsrófoltuk 300 millióra, szemben azon 214 millióval, melyet, ha nem csalódom, a t. kormány első költségvetésében praeliminált; kiadásunkban pedig legnagyobb teher az államadósságok kamata, amely évenként 127 milliót tesz. Ez a tényleges állapot, ebből a tényleges állapotból kell kiindulnunk. Már most, t. ház, annak megítélésére, hogy ezen állapotnak mi voltaképen a jelensége ésconsequentiája, bátor leszek egy igazi elassicus tanura hivatkozni, a ki maga a t. ministerelnök ur. Mikor 1867-ben az államadósságokat átvállaltuk, a ministerelnök ur, mint az ellenzék vezére itt e házban azon álláspontot foglalta el és ha [nem ;csalódom, arra indítványt is tett, hogy az államadósságok kamatai reducáltassanak. A t. ministerelnök ur ezen indítványt azzal támogatta, hogy nemcsak mi, de Austria sem képes a terheket megbírni, miért? mert béke idejében egy állandó 40 milliós deficitnek már nem birja a kamatterhet, a mely az ő részére kitett, ha nem csalódom 134 milliót a mi 30 milliónk levonásával, tehát kevesebbet, mint a mi 127 milliónk. Ha tehát a ministerelnök ,ur azt találta, hogy Austria, mely már akkor sokkal népesebb és vagyonosabb volt mint mi, nem birja el a terhet, ugyan miképen leszünk képesek mi azt elbírni 1 De, t. ház, e kérdést nem akarom feszegetni. Én ezt csak azért hozom fel, hogy illustráljam, milyen rendkívüli viszonyok közt vagyunk, melyek igazán rendkivüli intézkedéseket követelnek meg; de főleg megkövetelik azt, hogy a kormányHudja, mit akar. De a t. kormány nem tudja, mit akar. (Derültség a jobboldalon. Halljuk! a baloldalon.) Én oly szerencsétlen voltam, hogy még eddig nem hallottam, minő tényleges állapot az voltaképen, a mit a kormány az államháztartás rendezése alatt ért. A mit hallottam, a mit tudok, az annyi feltételhez, annyi reservatához van kötve, hogy azt nem lehet komolyan venni. Hisz majdnem lehetetlenség, hogy a közül a sok feltétel közül valamelyik meg ne hibázzék és most már ugy vagyunk, hogy hihetőleg meghibázott. Ez lutri, ez szerencsejáték, de nem pénzügyi politika. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur előtt egyáltalán nem lebeg egy teljes rendezés ;' az^egy^partialis, egy csonka rendezés, a mit ő contemplál. Daczára annak, hogy a t. ministerelnök ur az államháztartás rendezését több évre osztotta fel, még sem fog az egyensúly teljesen h ely re állíttatni; ez majd csak akkor fog bekövetkezni, ha egy esetleges conversio keresztül vitetik, odáig pedig az adósságcsinálás fog tovább folyni vigan és szaporán. A t. ministerelnök űrrégész cultussal viseltetik az adósságcsinálás iránt. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Fel is talált a gyengébbek számára egy igen plausibilis elmélelet; hogy az, hogy egy országnak hitele van, bizonyítja, hogy pénzügyei mily jókarban vannak. Nem is veszem rossz néven, mert mást csakugyan nem is képes felhozni. De ez igazán egyike a legfurcsább állításoknak, melyet régen hallok. Mert, t. ház, az, hogy egy