Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-13

13. országos ttlés október 19. 1887. 89 (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert abból a feleletből nekem azt kell következtetnem, hogy birtokában volt annak a levélnek (Ugy van! a ssélsö baloldalon) és hogy birtokából az a levél valahogyan eltűnt, (Felkiáltások a jobboldalon: Hogyan ?) a mint későbbi nyilatkozatából kitűnik. Hogy hogyan tűnt el, azt nem tudom; (Zaja jobboldalon.Bálijuk! Haljuk! a szélső baloldalon) egyébiránt majd felelek erre is. A t. minister ur szavaiból — ismétlem — azt kell következtetnem, hogy birtokában volt az a levél, de hogy birtokából valahogyan eltűnt. Hogy miként, arra is a minister úrtól várom én és kell, hogy a parlament is várja a feleletet; (ügy van! a szélső baloldalon) mert azt hiszem, hogy a kormányzat és a ministerek aktái nem oly bitangjószágok, nem olyan Csáky-szalmája természetűek, hogy azok a minister asztaláról csak ugy eltűnjenek és ha ebben hiba vagy vétek történt, ezért is a minister ur felelős, legalább hiánya látszik mutatkozni itt is ama kellő gondosságnak, a melylyel az ország ügyeit vezetni kell. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De továbbmegyek, t.ház! Október 4-énjelent meg az újságban az a levél, ma 19-ike van. Somogymegye és Kaposvár és Tallián főispán nincs olyan nagyon messze, hogy 15 nap alatt a minister ur alapos felvilágosítást nem szerezhetett volna, az iránt, hogy az a szöveg valódi-e vagy nem. (Ügy van! ügy van! a szélső balon.) És miután ilyen fontos dologról van szó, mely, a mint tudom és azt hiszem, a minister ur is tudja, az országnak jogos érdeklődését keltette fel, hogy indignatiójáról ne is beszéljek; azt hiszem, 15 nap alatt nemcsak arra terjeszthette volna ki a minister ur figyelmét és a vizsgálatot, hogy ki vitte el azt a levelet, de arra is, hogy igazi-e az a levél? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy az a vizsgálat majd mit fog eredményezni, melyet a minister ur ily egyoldalú irányban elrendelt, arra kíváncsiak leszünk, de már nem oly nagyon leszünk kíváncsiak. Maga a főispánnak e ténye, mely ama levélben kifejezést nyert; továbbá a ministeriumnak az a ténye vagy mulasztása, melylyel e levélre felelt, az a mi igazi érdeklődésünknek méltó vagy méltatlan, de fontos tárgya, (ügy van! Ugy van ! szélső baloldalon.) A tisztelt belügyminister ur azt mondja: izgalmas időkben gyakran élesebb kifejezések használtatnak, nem emlékszem határozottan, a pártokról mondta-e ezt vagy egyes szereplő személyiségekről. (Egy hang balfelőh Mind a kettőről.) En azonban azt hiszem, hogy egy vármegye főtisztviselőjének egy országos választás alkalmával se pártnak, se valami különös szereplőnek lenni nem szabad. (Ugy van!Ugy van! a szélső baloldalon) és ha mégis szerepel akkor, mikor ő valamely választás kérdésében nyilatkozik és pedig nyilatKÉPVH. NAPLÓ. 1887 —92.1. KÖTET. kőzik illetékes ministeréhez, mikor azt a ministert neki valamely választás fényéről, a tény részleteiről fel kell világosítani: akkor neki szorosan az igazsághoz kell ragaszkodni (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és élesebb kifejezésekben beszélnie nem szabad. Mert egy olyan levélnek, egy hivatalos jelentésnek hatásra számítani nagy publieum előtt nem szabad és talán az a főispán se tételezte azt fel, hogy az a levél később a hírlapokban közöltetni fog. Annak a levélnek a tényekhez hűnek, tárgyilagosnak, mindenek felett pedig igazságosnak kell lenni. Azt mondja a t. minister ur — szintén az izgalmas időket hozván fel mentségül, legalább válaszából ezt veszem ki — hogy a főispán egy óhajtást fejezett ki ebben a levélben, hogy ha lehet, újabb választás ne történjék, újabb izgalmaznak a lakosság ki ne tétessék, hogy egy ily óhajtás kifejezésében ő se törvény, se alkotmány elleni vétséget nem lát. Hiszen ha itt csak egyszerű óhajtásról van szó, semmiről másról, akkor én sem látnék, de hiszen az illető főispán beismeri ezen levélben, hogy ott vesztegetések történtek mindkét oldalról, de különösen beismeri, hogy arról az oldalról is történt, melyet ő képvisel. Hogy történt- e, nem történt-e, nem tudom, majd az illető acták gondos vizsgálata után tudni fogom. Nem arról szólok, de a mit a főispán irt mertén például megengedem, hogy az a 45,000 frt talán nem is mind vesztegetésre költetett s a főispánnak nincs is abban igaza, de tény, hogy elismeri, hogy az ő tudtával vesztegetés történt. Továbbá kijelenti, hogy az ő egyéni és hivatalos meggyőződése szerint ott bizonyos választási közokiratok helytelennül vezettettek és mindamellett a rninistert arra kéri, hogy azok az ő hivatalos — meggyőződése szerint — helytelenül vezetett közokiratok a kormány és az országgyűlés által érvényesnek ismertessenek el. Ha ez nem törvény és alkotmányellenes egy előkelő tisztviselő részérői, intézve egy ministerhez, akkor nem tudom, hogy annak a büntető törvénynek melyik fejezete áll érvényben? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) De abban a főispáni levélben nem egy egyszerű jámbor óhajtás, hanem súlyos beszámítása tény is foglaltatik. Hogy egy főispán, a ma fennálló rendszernek egy dignitariusa felteszi a ministerről — és pedig őszintén elismerem— politikailag oly szeplőtlen jellemű ministerről, mint a belügyminister ur és felteszí a parlamentről és a parlament bíráló bizottságairól, hogy mellékes, önző indokokból eredő informatióra az majd egy állítólag helytelen választást igazol, vagy nem igazol és egyáltalában egy főispán azt a bátorságot veszi magának feltenni, hogy a minister vagy a képviselőháznak bármely bíráló bizottsága ily aljas módon befolyásolható. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van!) 12