Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-13
90 13. országos ülés októbr 19. 1887. Akkor azt kérdem a t. belügyminister úrtól, hogy mit gondol, mikor az a főispán ur ezt a levelet megirta, milyen earacterű embernek és politicnsnak tartotta ő a belügyministert? (Zajos tetszés a szélső baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Es milyen erkölcsi magaslaton állónak tartotta ő ezt a házat és különösen ennek többségét; (Derültség a szélső baloldalon), hiszen tudta az a főispán, hogy a biráló bizottságok többsége a parlament többségével harmonizál. Szabad e egy főispánnak, egy igen előkelő bizalmi tisztviselőnek, szabad-e ily általam eléggé nem is jellemezhető feltevéseket táplálni az ország egyik ministeréről és a törvényhozás parlamentjének többségéről? Ezek azok, melyeket én a törvénynyel és alkotmánnyal ellentétben lévőnek, vagy a törvény és alkotmány megsértésének tekintek. De egyéb is van ebben a levélben. Az is van ebben mondva, t. belügyminister ur, hogy a 48-as és függetlenségi párt részéről 3 héttel a választások előtt 8 gyújtogatás, 15 személy- és 25 vagyonbiztonság elleni bűntény követtetett el. Bocsánatot kérek, ha ilyent részeg kortes akkor, mikor nincs magánál, (Derültség a szélső baloldalon) ha ilyent utczán beszámítás alá alig eső férfiak vagy gyermekek állítanak, az ily állítás mellett izgalmas időben a nélkül mehetünk el hogy arra reflectálni kellene. De a mikor az országnak egy előkelő tisztviselője, egy vármegyének legelső, hogy ugy mondjam, dignitariusa — pedig hisz nem az — hirdet ily tanokat a ministerhez intézett hivatalos jelentésében egy országos pártról és annak férfiairól, a mely országos párt sokkal korábbi és sokkal tovább fog élni, mint ez a kormány és azon rendszer, melyet az a főispán szolgál fizetésért és nyugdíjért, (Ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon) és szolgál egyedül kortes-szolgálatokkal, (Ugy van ! a szélső baloldalon) már akkor az igen t belügyminister úrtól elvártam volna, hogy interpellatiómra azzal adja meg itt a feleletet, hogy én ezen levélre a főispánnak azt válaszoltam, hogy az ur menjen Torontál megyébe vagy máshová, de ezen kormány tisztviselője nem lehet (Helyeslés a szélső baloldalon) és itt a házban bejelentse, hogy ezt az embert elbocsátottam.(Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mikor én azt mondtam, hogy ezen levél ellenkezik a politikai tisztességgel — értettem különösen azt, a mikor egyik párt előkelő férfiai a másik nagy nemzeti pártról ugy vélekednek, ily tanokat hirdetnek, sőt hivatalosan a ministert akkép informálják, hogy a 48-as és függetlenségi párt tolvajokból, gyujtogatókbóí és rablókból áll Somogymegyében vagy akárhol is — (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalról: És a mellett hazugság!) arról, hogy hazugság, nem beszélek, mert az természetes. (Derültség a szélső baloldalon.) Ha a t. minister urnak vagy a t. kabinetnek tetszik az, hogy oly előkelő tisztviselői, személyei bizalmas mandatariusai legyenek a vármegyék élén, mint Somogy vármegyében, ha tetszik oly embert tűrni, a ki ha azon dolgokat mint közönséges ember állítja: hamis vád, rágalom és becsületsértés miatt ott volna már régen a börtönben, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) legalább ott kellene lennie, ha tetszik tűrni, hogy e kormányt az ország nagy municipiumaiban ily férfiak képviselik — ámbár azt hiszem, hogy több alig van, a kik igy képviselik — hát én, ha pusztán pártszempont vezetne, azt mondanám, jól van, ez a kormány megérdemli, hogy neki csak ilyen tisztviselői legyenek De előttem az ország méltósága, becsülete és a kormányzás magas feladatai iránt való tisztelet is lebeg és elég súlyosan nem qualineálhatom azon eljárást, mely e levélírásban nyilvánul, de azt az eljárást sem qualificálhatom elég súlyosan, mely a kormány mind ez idei hallgatásában és az iránt való mulasztásában nyilvánul, hogy azon főispán még mindig főispán, sőt ovatiók, kitüntetések, hazafias elismerések és diadalok készíttetnek neki, talán azon pénznek is maradékából, mely levelében említtetik. (Hosszan tartó élénk derültség a szélső baloldalon. Zaj.) Kijelentem, hogy a belügyminister ur feleletével én megelégedve nem vagyok és kérem annak tárgyalás végett napirendre tűzését. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szalay Imre: T. képviselőház! (Halljuk!) Őszintén megvallom, sokkal jobban szerettem volna, hogy haat. minister ur a választ interpellatiómra késleltette volna addig, míg gróf Széchenyi Pál t. minister urnak mandátuma felett eldőlt volna a koczka, mert akkor nem lettem volna semmikép se feszélyezve, hogy bizonyos dolgokat e famosus választásról elmondjak, a miknek elmondásától most a biráló bizottságok iránti tisztelet némi tekintetben eltilt. Egyet azonban mégis kénytelen vagyok mondani. Miért történtek mindezen esetek Somogyban az új főispáni aera bekövetkezte óta? Somogyban öt évvel ezlőtt magam és pártunk többségének megegyezésével az akkori intéző köröknek kinyilvánítottuk azon óhajtásunkat, hogy mi a megyénél a politikát megakarjuk szüntetni, nem akarunk ellenzékeskedni, hanem kizárólag az administratiót kívánjuk jól vezetni, nehogy megtörténják az, hogy egyik-másik tisztviselő azért, mert a kormánypárthoz tartozik, ha hibát követ el és mi ellenzékiek megtámadjuk, akkorpotitikai szempontból hibája lepleztetik és ha a ministeriumhoz felebbezzük az ügyet, ott sem lesz elégtétel adva. Öt évig igy történt ez Somogyban. De közeledtek a választások s akkor a kereskedelmi minister ur nagyon inogni érezte maga alatt a talajt abban a választókerületben s ő, a mint én tudom,
