Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-12
12. országos ülés október IS. 1887. 79 interpellatióra adandó válasz is ki van tűzve — (Zaj. Felkiáltások. Halljuk Apponyit!) Ugy látom a képviselő ur ma kivan szólni. Minthogy különben is Szalay Imre képviselő ur, az egyik interpelláló nincsen jelen: azt hiszem, méltóztatik a t. ház beleegyezni abba, hogy a belügyminister ur válaszát a-holnapi ülésre halaszthassa. (Helyeslés.) Tehát folytatjuk a tárgyalást. Apponyi képviselő ur kö vetkezik szólásra. Apponyi Albert gr.: T. ház! Mindenek előtt a múlt országgyűlés egész ellenzékének tartozom azzal, hogy a t. ministerelnök ur mai beszédének egy részére megjegyzést tegyek. (Halljuk!) A ministereluök ur íelemlíté azt, hogy az utolsó országgyűlés vége felé a választási visszaélések megfékezésére czélzó törvényjavaslatot terjesztett a ház elé és hogy az ellenzék mindkét árnyalatának kívánságára történt annak a napi rendről visszavétele; és ugyancsak akkor szíves volt hozzá tenni a ministerelnök ur, hogy e tény felemlitéséhez semmi gyanúsítást nem szándékozott fűzni. De mégis a ténynek magának puszta constatálása, ha az kellő világításba nem helyeztetik, ha j kiegészítő magyarázatban nem részesül, azoknál, kik nincsenek teljesen tájékozva az utolsó országgyűlés eseményei iránt, hamis impressiót kelthetne, oly benyomást idézhetne elő, mintha azért, hogy akkor a választási visszaélések megfékezésére semmi sem történt, a felelősség az ellenzéket terhelné. Én, t. ház, ki tán első adtam kifejezést azon óhajtásnak, melyben az egész ellenzék osztozott, hogy az a törvényjavaslat ne tárgyaítassék, én minden felelősségtől szabadnak érzem magamat. Mert ezen törvényjavaslat határozatai csakugyan olyanok voltak, hogy azokat minoritásnak, ha politikai létét végveszélynek kitenni nem akarja, meggyőződésein szerint elfogadnia nem lehetett. Egy pillanatig sem elleneztem, sem elvbarátaim, ime a másik ellenzéki párt sem azon szigorú intézkedéseket, a melyeket a törvényjavaslat a visszaélések minden nemének megfékezésére tartalmazott. Szívesen hozzájárultam volna azoknál még szigorúbbakhoz is; de azon fórumnak a kezébe, nézetem szerint — ha egy minoritás existentiáját lehetetlenné tenni nem akarjuk, azon fórum kezébe — mondom nem adhatók azon intézkedések, melybe a törvényjavaslat szerint adandó lett volna: a ház bíráló bizottságának kezébe. T. ház! Éu senkit nem szoktam gyanúsítani, de mondják meg, vájjon a legbecsületesebb emberre rá bizná-e valaki, hogy saját magánjogi perében ő legyen a biró ? már pedig a kiben igen élénk és erős a becsületérzés, azt néha lehetne bíróvá tenni saját ügyében, mikor csak magánérdekéről van szó, akkor minden morális momentum odamüködnék, hogy talán inkább volna önmaga ellen egy bizonyos előítélettel. De midőn politikai pártérdekekről van szó, akkor még a többséget kevésbbé mint a magánjogi kérdésben lehet az egyik érdekelt felet, biróvá tenni; mert ott még igen tisztességes ember is, az általam soha nem osztott, sőt visszautasított, de sokak által sajnos, elfogadott tan szerint, mely a politikai morál és az egyéni élet morálja között válaszfalat statuál — mondom — ezen tannak hatása alatt igen sok, különben tisztességes ember nem képes a pártatlanság színvonalára emelkedni. Ezeket tartottam szükségesnek magyarázatul felhozni, nehogy egy puszta ténynek minden magyarázat nélküli odaállításából a múlt országgyűlés ellenzékére, szerintem jogosulatlanul "terhelő következtetés vonathassák. (Helyeslés a baloldalon.) Ezeken kivül a t. ministerelnök ur tegnapi beszédében csak egy oly érdemleges tétel van, a melyre reflectálni kellene, de megvallom, ez alkalommal nem teszem. Értem azon tételét, a melyben ő ellentmondást lobbantott szemünkre, mert egyfelől a közigazgatás államosítása és a közigazgatási tisztviselőknek, állami hivatalnokokká tételét szorgalmazzuk, másfelől mégis panaszt emelünk azon túlságos befolyás, azon nyomás ellen, a melyet a tisztviselők ma is a választások szabadságára gyakorolnak. Erre, mint mondám, ma ugyanazon oknál fogva nem terjeszkedem ki behatóan, a melynél fogva a ministerelnök ur tegnap minden részletes pénzügyi fejte getést mellőzött, mert erre, mint monda, alkalma lesz a költségvetési törvény tárgyalásánál. így nekem is bizonyára lesz még alkalmam az itt érintett közigazgatási kérdésre tüzetesen visszatérni. Régi controversia az köztünk, mi mindig állítottuk és ma is állítjuk, hogy az államilag kinevezett tisztviselők, ha egyúttal megalkottatnak mindazon garantiák, a melyek az egyéni és politikai szabadságnak érdekében megalkotandók és — a melyek megalkotásától a kinevezésnek behozatalát soha el nem választottuk, hanem mint conditio sinaequa non-t az utóbbiak mellé állítottuk: — akkor azon közigazgatási rendszer, a melyet mi contemplálunk, a politikai szabadságot jobban fogja megóvni, mint a' most fennálló és hamisan választásnak nevezett rendszer. A ministerelnök ur az ellenkezőt vitatja. De erről valószínűleg lesz alkalmunk ezen országgyűlés folyama alatt eszmét cserélni: mert nem képzelhetem, hogy az lefolyjon a nélkül, hogy a közigazgatással kapcsolatos kérdések előforduljanak. Én tehát óvást téve az általunk állítólag elkövetett logikátlanság vádja ellen, ezen tárgy bővebb ecsetelésébe nem bocsátkozom, hanem foglalkozom Eötvös Károly t. képviselőtársamnak mai beszédével. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam annyira, a mennyire, meg van elégedve felirati javaslatommal; de nincs megelégedve az azt kisérő felszólalással és ebből
