Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

gQ 12* országos ülés u folyólag azt a tanácsot adja nékem, hogy ezentúl ne beszéljek többé, hanem csak irjak. Eötvös Károly: Megfordítva. Gr. Apponyi Albert: Azt méltóztatik mondani, hogy ne szóljak ezentúl, hanem inkább irjak, mert írásbeli munkálataim jobban tetszenek. (Felkiáltásoh a szélső baloldalon: Megfordítva mondta!) Ha a t. képviselő ur nem ezt mondotta, akkor erre nincs mit reflectálnom. A t. képviselő ur azonban azt a kérdést vetette fel, hogy foglaltatik-e az általam benyújtott felirati" javaslatban bizalmatlansági nyilatkozat a kormánynyal szemben vagy nem? Gondosan kereste benne e szót: „bizalmatlanság" vagy „bizalom" egyiket sem találta meg és igy nincs magával tisztában. Igaz, hogy világos szavakkah vagyis egy külön mondatban kifejezett bizalmatlansági indít vány felirati javaslatomban nem foglaltatik, Hogy tartalmaz-e az különben a kormány iránt bizalmatlanságot : igen vagy nem ? erre nem fogok t. képviselőtársamnak válaszolni, hanem arra kérem őt, kérdezze meg a t. ministerelnök urat és én compromittálok azon válaszban, a melyet a t. ministerelnök ur ad. (Derültség balfelől.) Ha azt fogja mondani, hogy ezen felirati javaslat elfogadása esetén, azt a helyet, a melyet most elfoglal, tovább is megtarthatja: el fogom ismerni, hogy felirati javaslatomban bizalmatlansági szavazat nincsen. (Derültség.) De én t. képviselőtársam beszédéből nem tudom kivenni, hogy ő azzal az óhajtással kereste-e benne a határozott és nyilt bizalmatlansági szavazatot, hogy azt benne megtalálja, vagy pedig azzal, hogy azt benne meg ne találja. Mert t. képviselőtársunk szives volt nagyon behatóan és, elismerem, személyeink iránt a legudvariasabb hangon, pártviszonyaikkal és pártunk állásával foglalkozni. Fejtegetéseinek körében azt a tételt volt szives felállítani, hogy az országban létező igen erős ellenzéki áramlatnak az a szerencsétlensége, hogy az két mederben foly és nem bir egye sülni. Ebből azután, talán nem a logikának teljes szükségszerűségével, azt a következtetést vonja le, hogy tehát az ellenzéki áramlatnak az a szerencsétlensége, hogy nemcsak kuruez és labancz párt létezik, nemcsak ők, függetlenségiek, léteznek, hanem létezik oly ellenzéki párt is, mint a milyen mi vagyunk. T. ház! Én nem akarom visszafordítani a nyárs hegyét, nem akarom azt mondani t. képviselőtársamnak, a mit talán fel volnék jogosulva ezen felszólalása után mondani, hogy, ha az országban uralkodó ellenzéki áramlat érvényesülésének az az akadálya, az a szerencsétlensége, hogy két ellenzéki párt van, ezt a szerencsétlenséget inconcreto talán abban is lehetne találni, október 13. 1887. hogy létezik még egy oly ellenzéki párt is, mint Ők, a melyhez csatlakozni az összes létező viszonyok felforgatásának veszélye nélkül nem lehet, (Helyeslés balfélól) a melytől való félelem sok embert visszatart attól, hogy ellenzéki hajlamainak eleget tegyen. Mondom, erre nekem jogot adna az ő felszólalásának iránya; de én a visszatorlás ezen nemével nem élek, mert az én felfogásom szerint ez nem volna igaz. Én azt tartom, hogy ámbár rendes viszonyok között, egy közjogi ellenzéknek létezése a parlamenti életnek előnyére nem válik, ámbár in thesi aláírom azt, mit a ministerelnök ur mondott, hogy kívánatos, hogy a pártok összessége a legfőbb alapra nézve egyetértsen, csak az alkalmazás kérdésére nézve térjen el, mégis Magyarországon a mi speciális viszonyaink közt, általam most bővebben nem fejtegetendő okokból egy oly ellenzéki pártnak létezése igenis, nemcsak jogosult, de szükséges is, mint a milyen t. Eötvös Károly képviselő ur pártja. De merem azt állítani, hogy az egészséges parlamenti élet és az egész nemzeti közélet egészséges fejlődésének érdekében okvetlenül szükséges e

gy °ty ellenzéknek létezése is, mely a fennálló közjogi alapot nem támadja, mely azt bona fi de elfogadja, melynek kormányra jutása tehát minden zökkenés, minden nagyobb rázkódtatás nélkül eszközölhető volna és mely az uralkodó párttal csupán magának a közjogi alapnak alkalmazása és a belkormányzatnak kérdéseiben különbözik. T. ház! Nagy csodálkozásomra szolgál, hogy egy oly világos fejő és széles látköríí politikus, mint tisztelt Eötvös Károly képviselő ur is, a múlt századok hagyományainak homályába tévedt. Összetévesztette azokat az időket, melyekben a nemzetnek erőszakkal és cselszövenynyel megtámadtatott alkotmányának és az állami önállóságnak érdekében éleíhalálharczot kellett folytatnia — azon időkkel, melyekekben hála Istennek — koronás magyar király viszi az ország' uralkodását (Élénk helyeslés balfelől) és Magyarország állami önállósága, Magyarország alkotmánya azokkal a korlátozásokkal, melyekhez maga a nemzet szabad akaratából adta beleegyezését, fennáll és biztosítva van. (Helyeslés balfelől.) Én azt hiszem és egész politikai működésem egyik kiindulási pontját az képezi, hogy annak a múltnak hagyományai ma már sok tekintetben előítéletekké kövesültek, melyekkel szakitanunk kell. Én előítéletnek tartom azt, hogy az, a mi nem közjogi differentia, hogy az nem elvi élté rés. Hát magának a közjogi alapnak olyan alkalmazása, hogy ez ország a monarchia másik államától teljes pénzügyi függésbe jöjjön, vagy olyan alkalmazása, mely a pénzügyi önállóságot az ország számára biztosítja, az nem elvi differentia? Közigazgatásunk félig ázsiai, félig III. Napóleoni szervezete, mely ma fennáll, vagy egy a modern