Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.
Ülésnapok - 1887-12
I 12 országos ülés október 18. 1887. 75 (Éléuk helyeslés a jobboldalon, ellenmondások a szélső baloldalon.) Egyet igenis említett. (Halljuk.') Azt mondotta, hogy a kormány, vagy a ministerelnök tir "részéről — nem emlékezem szavaira — kísérlet tétetett a sajtószabadság megszorítására. Bátor vagyok e tekintetben egy helyreigazítással szolgálni, melyet a képviselő ur, mint igazságot szerető férfiú bizonyára szívesen fog venni. (Halljuk!) Igenis volt idő, midőn a sajtóban előfordult bizonyos visszaélések következtében a közvéleményben volt egy áramlat, mely oly rendszabályokat kívánt, melyek által ezen visszaéléseknek elejét lehetne venni. Tétetett is nem egy propositió, hogyigy,vagy amúgy lehetne e czélt elérni. Es én biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy igen liberális férfiak tették e propositiót és voltak annak szószólói. De végre, minden ily eszköz — mint másként nem is lehet — többé kevésbé az igazi sajtószabadság csorbításával járt volna. Es én kijelentem a képviselő urnak — s jót állok, hogy igy volt, vannak, akik tudnak róla — a ministerelnök volt az, a ki kijelentette, (Igaz! Vay van! jobbfelőT) hogy ha ezen visszaéléseket csak úgy lehet orvosolni, hogy az alatt az igazi egészséges sajtószabadság szenved : akkor ő, bármily kellemetlen legyenek annak a kinövései, inkább megtűri azokat, semhogy a sajtószabadságon csorbát engedjen ütni. Ez igy van és én jót állok érette. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennyit a képviselő ur első kérdésére. Második kérdése az volt: mondjam meg a t. képviselő urnak, vájjon van e ezen kormánynak jövője? Erre a kérdésre megfelelt egy általam igen tisztelt képviselő, kinek szavahihetőségét talán Eötvös Károly ur sem fogja kétségbe vonni, megfelelt ezelőtt fél ólával Eötvös Károly ur. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Igaz, erős ellenzéki színezéssel tette ezt, de a mit pártállásánál fogva nem lehet tőle rossz néven venni. Ugyanis azt mondotta: öt évig fog ott ülni ezen többség, mint egy gép, melyet a ministerelnök szemöldökével mozgat. Ez, ellenzéki nyelvből az elfogulatlanság és részrehajlatlanság nyelvére lefordítva annyit tesz, hogy ezen többség, a mint most van, még öt évig fog együtt maradni; ezen többség ezentúl is követni fogja a szabadelvüség zászlaját, követni fogja azon férfiút, a kit eddig vezérének elismert s a kinek elveiben osztozik, valamint meg van győződve, hogy ő viszont osztozik e pártnak elveiben és vele együtt ezen öt esztendőn át meg fogja tenni mindazt, a mit legjobb meggyőződése szerint a haza javára megtenni képes. (Élénk helyeslés és tetszés joMbfelM.) •& Ismételten kérem a t. házat, méltóztassék a felirati javaslatot elfogadni. (Zajos helyeslés és éljenzés jobbfélöl.) Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn másodszor veszek bátorságot magamnak felszólalni, csupán azért teszem, hogy azon megjegyezésekre feleljek, a melyeket egyrészt a t, ministerelnök ur, másrészt a t. igazságügyminister ur az én első beszédemre tenni m é 1 tóztatott. (Halljuk !) A t. ministerelnök ur mindjárt, midőn beszédemmel foglalkozni kezdett, az én panaszaimat gyanúsításoknak nevezte. Gyanúsítás, t. ministerelnök ur, a bevett jogi meghatározás szerint az, midőn valaki oly vádat emel, a melyet nem képes bebizonyítani. Azonban, a mit én állítok, nemcsak saját meggyőződésem és saját tapasztalásomon alapul; azt százezrek tudják, milliók képesek bizonyítani. Nem gyanúsítás a mit mondottam, az vád akart lenni a kormány ellen. (Mozgás johbfelől.) A t. ministerelnök ur továbbá engem azzal vádolt, hogy én megtagadom a jóhiszeműséget, sőt a tisztességes indokot mindazoktól, a kik nincsenek velem egy véleményen. Nem tudom, hosszú, régi politikai pályám melyik tényéből következteti a t. ministerelnök ur ezen állítást. Én erre eddigelé nem szolgáltattam okot; én mások véleményét — ha meg vagyok arról győződve, hogy őszinte—tisztelni szoktam és nem habozom kijelenteni, hogy igenis elismerem, hogy vannak a túloldalon, vannak itt a mi közvetlen szomszédunkban férfiak, a kik teljesen meg vannak győződve arról, hogy a 67-iki közösügyes alap az, a melynél legalább ez idő szerint, jobbat, czélszeiűbbet e nemzetnek adni nem lehet. Nem vontam ezt kétségbe soha, nem vonom ma sem; valamint nem vonom kétségbe azt sem, hogy vannak a túloldalon képviselők, a kik nem megvesztegetésnek, nem törvénytelen pressiónak, hanem polgártársaik bizodalmának köszönik széküket. Nem állítottam soha az ellenkezőt és nem habozom ezt ma is kijelenteni. De azt, hogy igen sok helyen vesztegetés, törvénytelenség követtetett el és leginkább a kormánypárt részéről, azt mondottam és azt fenn is tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyebet, mint azt, hogy igen sok kerületben történt ilyen visszaélés, nem állítottam. Méltóztassék elolvasni beszédemet, én ma reggel elolvastam és abban azt az állítást, mintha azok valamennyien, a kik a túloldalon ülnek, csak ily módon jutottak volna be a parlamentbe, nem találtam. Én állítottam azt, hogy egyrészt igen sok kerületben történt olyan visszaélés, a minőt említettem, másrészt, hogy az a nagy többség, a melylyel a kormány rendelkezik, ilyen eszközöknek tulajdonítandó, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt állítottam, állítom és fentartom, mert mellettem bizonyít 10*
