Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

76 12. országos ülés október IS. 1887. az ország közvéleménye. (Helyeslés a szélső baloldalon. Élénk ellenmondások jobbfelől.) A t. ministerelnök ur tagadta nemcsak a visszaélések nagy számát, hanem azt is, hogy a tisztviselők azt a sok törvénytelenséget elkövették volna, a melyek ellen panaszkodtam; csakhogy t. ministereinők ur. a maga saját szavaival be fogom bizonyítani, beismerte, hogy ilyen visszaélések történtek, nemcsak politikai, hanem bírósági tisztviselők részéről is. Méltóztassék meghallgatni, beszédéből fogom felolvasni az illető helyet: „De ha tovább megyünk, higyje el a t. képviselő ur, nem volna nehéz, hogy más állami hivatalnokok is" — tehát politikaiak is — »hogy más állami hivatalnokok is és mindig csak egyes kivételes esetekben, bírósági tagok közül rendes jogkörünkön túl, többen korteskedtek az ellenzék, mint a kormánypárt mellett." Tehát elismeri a t. ministerelnök ur, hogy úgy politikai, mint bírósági tisztviselők korteskedtek. Az, hogy szerinte többen korteskedtek az ellenzék mellett, egyáltalán fogva nem rontja le az én vádamat, hogy a tisztviselők hatáskörükön túl és törvény ellenére korteskedtek és hatalmukkal visszaéltek. Én pedig egyebet nem állítottam, mint ezt. De a t. ministerelnök ur ennél még súlyosabb vádat emel ellenem, midőn azt mondja, hogy én a nemzet becsülete ellen vétettem. A nemzetnek becsülete ellen, nézetem szerint, vét az, a ki vagy igaztalan vádat hoz fel ellene, vagy pedig ha igaz lenne is, talán illetéktelen helyen, szükség nélkül teszi; de a ki igaz dolgokat hoz fel és a legilletékesebb helyen a parlamentben, mely a nemzetet képviseli és felhoz nem ártani való szándékból, hanem azért, hogy a létező bajokat megorvosolja : az nem a nemzetnek becsülete ellen vét, hanem a nemzet becsületének megóvását tartja feladatának, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) azt nem gáncs, nem kárhoztatás, hanem elismerés illeti. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Más országokban is vannak — sajnos — visszaélések, de más országokban a parlamentekés kormányai, hogy azokat kiirtsák, enquete-ket küldenek ki és felismervén a baj mélységét, annak orvosláeához haladéktalanul látnak. Az igaz, hogy gyakran oly súlyos sebeket fedeznek fel a jelentések, hogy azokra nemcsak a hazai közvélemény, hanem a külföld is feljajdul. De midőn látja a hazai polgárok közönsége és látja egyszersmind a külföld, hogy a nemzet felismervén a bajokat, rögtön azoknak orvoslásához nyúl, akkor nem követ dob arra a nemzetre, hanem elismeri életrevalóságát, mert meg akarja menteni jövendőjét. így tesz Anglia. Igen sok társadalmi bajnak a létezését az cnquetek következtében felismervén, csakis ily módon sikerült azoknak meggyógyítását eszközölni. Én, t. képviselőház, a nemzet becsületét sokkal magasabbra tartom, semhogy az ellen véteni valaha megengedném magamnak. De nem az szolgálja a nemzet becsületét igazán, ki a hibákat. — mindegy, akár maga követte el, akár mások — palástolni igyekszik, a ki azon orvoslati módokat, melyek egyedül czélszerűek, megtagadja, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem uraim ! Nem az igazán barátja a nemzet becsületének, az annak sírásója. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Malijuk! Halljuk!) Csak későbben akartam a t. ház figyelmét pár perezre kérni, főleg hogy Eötvös Károly t. képviselő ur beszédére néhány észrevételt tegyek, de az imént előttem szólott t. képviselő ur beszédére szükséges, hogy most rögtön, beszéde után tegyek néhány megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Mindazt, a mit Irányi Dániel t. képviselő ur tegnapi beszédének, vagy e beszéd általam történt értelmezésének enyhítésére mondott, szívesen veszem tudomásul; de engedelmet kérek, egészen más azt mondani, hogy egyes kivételes esetekben voltak,vagy lehettek visszaélések. Ennyit megmondani épen nem is mutat elpalástolási szándékra és egész más azt mondani — akárhogy magyarázzuk is azt — hogy az országgyűlés többségben levő pártjának egy tekintélyes része azon megvesztegetési módoknak köszöni, hogy itt van, (Helyeslés jobbfelől) mert ebben az ország választói egy nagy részének erkölcsi elítélése rejlik. {ügy van! Igaz! jobbfelől.) Ez az, a mi ellen tiltakoznom kell. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Igaza, van a képviselő urnak abban is, hogy eddig nem volt soha szokása — elismerem, mindig elismertem —• az intentiókat gyanúsítani. De midőn tegnap azt mondta, hogy a kormány és a múlt országgyűlés többségének tagjai azért nem fogadták él, hogy a verificatio rendes bírákra bizassék, mert féltek, hogy az esetben hatalmukat.nem tarthatják meg: ez már az intentiónak gyanúsítása; ez az, a mit én visszautasítottam és a mi ellen tiltakoztam. (Élénk helyeslés jobbfelől. Igaz! ügy van í) Emlékeztetem r a a képviselő urat — kényszerít rá, hogy emlékeztessem — hogy a múlt országgyűlés végén épen a megvesztegetési bűnnel szemben igen szigorú törvényjavaslatot terjesztettem elő. A világért sem akarom ezzel az intentiót gyanúsítani, mert ezt viszonzásul sem teszem; de azt mint az igazság érdekében levőt, meg kell mondanom, hogy azon törvényjavaslatot épen a t. túloldal kívánságára vontam vissza. (Igaz! ZJgy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Ily előzmények után az intentiók gyanúsítását, azt hiszem, visszautasíthatom, viszonozni pedig — ismétlem — nem fogom ; mert most is azt mondom, azt hiszem, hibás volt az a kívánság,