Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

74 12. országos ülés október 18. 1887. mondtam is már más alkalommal — hogy ha a nemzet rossz csillagzata újabb 12 évi kormányzatot is adna a t. ministerelnök urnak: a nemzet fájdalommal ugyan és borzasztó sok veszteséggel, deaztiskiállaná s megsemmisülni nem fogna. De midőn kijelentem, hogy azon felirati javaslathoz járulok, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam beadott, egyúttal kijelentem azt is és azt hiszem, hogy t. elvbarátaim egyetértenek velem, hogy e kormány és e rendszer fennállása idején serami czélra egyetlenegy fillér adóemelést meg nem szavazok, tiltakozunk minden törekvés ellen, mely akár indireete súlyosabb terhet akar rakni a nemzetre és felhasználjuk az alkotmányadta minden jogunkat a kormánynak és a rendszernek megsemmisítésére. Hanem igenis, az én nézetem is az, mely Apponyi t. képviselő ur felirati javaslatában foglaltatik és melyet majdnem szórói-szóra nekem is volt alkalmam máskor kimondani — bocsánat, a szerénység törvénye ellen nem akarok vele véteni — mondom, az én nézetem is az, melyet ő fejez ki felirati javaslatában, midőn ezeket mondj;!: „Ha a szükség ugy parancsolja, hogy népünk vállaira kíméletlen kezekkel ennyi terhet rakjunk, tartozunk ennek a népnek a megfelelő viszontszolgáltatással. Tartozunk neki egy oly állammal mely hivatását szabatosan teljesíti." Ehhez azonban azt teszem hozzá: ha mi annyi terhet rakunk a nemzet vállaira, a mennyi terhet a civilisatio legmagasabb fokán álló bármely nyugoti állam rak saját nemzetének vállaira, sőt ha sokkal nagyobb terhet rakunk — mert ily nagy terhekkel megrakott civilisált társadalom nem létezik, mint a mienk — akkor tartozunk neki e terhek fejében független önnálló állami léttel. Ez az, a mi engem elválaszt gr. Apponyi Albert felirati javaslatától. Legalább legyen ez a nemzet önérzetének, ezredéves múltjának méltó kifejezése, életének, jólétének és boldogságának teljes biztosítéka, ez azonban más nem lehet, mint állami függetlenség, de minden téren. Pártolom Irányi Dániel képviselőtársam felirati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját és a külön felirati javaslatok benyújtóit, a mennyiben azokat a kellő számú képviselők aláirtak. Falk Miksa előadó: T. ház! Majdnem húsz évi tapasztalásból tudom,. hogy a t. ház nem szereti az előadói zárbeszédeket és én ennek következtében szívesen elállók a szótol. (Halljuk! Halljuk!) Ha mégis kegyeskednek engem meghallgatni, ezt azzal fogom meghálálni, hogy igen rövid leszek. Tehetem ezt annyival inkább, mert rövid beszédemben kijelöltem álláspontomat, hogy tudniillik feladatomat abban találom, hogy a javaslatot elfogadásra] ajánljam és azt esetleges támadások ellen megvédjem. E felirati javaslat ellen intézett támadások tulajdonképen a kétnapi vita alatt nagyon gyéren fordultak elő; még leginkább az előttem szólott Eötvös Károly t. képviselő ur beszédében, de ő is nem annyira a javaslattal, mint az én csekély személyemmel foglalkozott. S tette ezt megengedem — és ezért hálával tartozom neki — reám nézve igen hízelgő és érdememen túlmenő megtisztelő módon ; de azért megvallom, jobb szerettem volna, ha nem tette volna, mert azt hiszem, e háznak ez idő szerint annyi teendője van, hogy neki bármelyikünk személyével foglalkozni sem ideje, sem kedve nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl,) Mindazonáltal tartozásomnak hiszem, hogy beszédének személyes részére is egy igen rövid megjegyzést tegyek. A képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy valahányszor valamely fontosabb irat készítésére van szükség, akkor a többségmindig engem szokott előrántani. Igaz, t. ház, hogy nekem volt szerencsém egyik másik fontos államiratot elkészíteni; de ha a többség ezt rám bizta, akkor nem azért tette, mert én rám szüksége volt és nem azért tette, mintha nem lett volna más, ki legalább oly jól s talán jobban megcsinálta volna; de tette azért, mert engem akart avval megtisztelni és bennem a parlament egyik régi tagját akarta kitüntetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Fájdalom, t. ház, én csak a vén Toldynak gyenge kardjával szolgálhatom e pártot; de megvagyok győződve, hogy ha ezen vén Toldy ma vagy holnap akármi okból kidől e pártnak sorából: akadni fog akárhány fiatal Toldy erősebb karral, épen oly erős karddal és remélem nagyobb szerencsével mint én. Ez az, a mit személyemre nézve megjegyezni akartam. Többet nem mondok el (Élénk helyeslés és tetszés a jobb oldalon.) A t. képviselő ur azonban két kérdést intézett hozzám s ezekre szintén röviden akarok válaszolni. {Halljuk!) Az első kérdés az volt, hogy miután ő engem szabadelvű férfiúnak tart, mondjam meg neki: miben áll ezen kormány szabadelvusege ? Mert igaz, hogy van bizonyos szabadság és vannak a szabadságnak bizonyos nemei, melyekkel a nemzet bir, de mindezt nem az a kormány teremtette, hanem elődei alapították meg. Hát, t. ház, ugyanazon dolgot kétszer megalkotni nem lehet s hogy ha egy jó dolog egyszer meg van alkotva, akkor nagy érdem ezen jól megalkotott dolgot fentartani. (Élénk tttssés a jobboldalon.) Arra pedig a t. képviselő ur nem tudott esetet felhozni, hogy az igy megalkotott és í létező szabadságoknak bármelyike csorbult volna