Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

12. országos ülés október 18. 1887. 73 szerencsétlenségem a legközelebb múlt választások alatt több kerülettel megismerkednem. Több helyre hívtak jelöltnek. Néhányra el is mentem. Mindenütt nagyon sok pénz állott.utamban ugy, hogy nem lehetett megengednem, hogy az ily eszközzel szemben akár minden eszköz nélkül, akár pedig hasonló eszközzel vegyük fel a küzdelmet. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) B. Bánffy Béla: Többet kellett vinni! Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, nem értettem a közbeszólást! B. Bánffy Béla: Többet kellett vinni ezzel a pénzzel szemben! Eötvös Károly: Ebben téved t. alelnök ur. Egyébiránt nem tudom.hogy honnan méltóztatik azt tudni, hogy több vagy kevesebb kellett. (Egy hang szélső balfelől: Tehát ott kellett! Hosszantartó élénk derültség balfelől.) T. ház! A parlamentarismusról beszélt előttem szólt képviselőtársam, Asbóth t. képviselő ur, de beszélt arról Beőthy Ákos t. barátom is. Asbóth igen t. képviselő ur azzal állott ma fel, hogy ő szűzi beszédét fogja ma tartam. T. ház! Én valóban sajnálattal constatáíom azt, hogy szűzi beszédének voltak olyan ré-szei, (Hosszantartó élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) a melyekhez, hogy hasonlok meghonosodjanak c házban, ennem szeretném. Először is azt hiszem, hogy arra mi nem vagyunk kíváncsiak, hogy a képviselő ur tud-e kártyázni vagy nem. (Derültség balfelől.) Azzal egyébiránt, hogy ő politikai pályafutását kezdetié itt (szónok, a mérsékelt ellenzékre mutat) és folytatja ott (szónok a kormánypártra mutat) és nem tudom, hogy végezni hol' fogja, (Derültség balfelől) azt mutatta, hogy a politikai kártyajátékhoz valamelyest mégis ért, még pedig a hazárdjátékhoz (Élénk derültség balfelől) és elvárom az igen t. ministerelnök úrtól, hogy ha ő Irányi Dániel képviselő úrral szemben oly nagyon érzékeny a nemzet becsülete megvédelmezésében — pedig megjegyzem, hogy én nem azt tartom a nemzet becsületének, hogy neki adja a többséget, mert a nemzet becsülete ezen kérdésben itt épen nem szerepel — hogy a nemzet becsületét siet majd megvédelmezni Asbóth képviselőtársam ellenében is, ki nyíltan kijelenti, hogy ő ugy látja, hogy itt a nemzet sok részében, a legkövérebb vidékein ezen országnak egyéb civilisationaíis szükség nincs, mint" az evés és ivás, egyéb szabad művészet nincs, mint a czigány és egyéb classicus művészet nincs, mint a kártyafestés. Bocsánatot kérek, de azon oldalról jött a nemzet műveltsége és jelleme ellen ez a felszólalás. Remélem, a t. ministerelnök ur kötelességét meg fogja tenni. (Elénk helyeslés balfelől.) Mind Asbóth, mind Beőthy Ákos képviselő ur vita tárgyává tette a parlamentarismust. Asbóth KÉPYH, NAPLÓ. 1887—92. I. KÖTET. képviselőtársam ugy állította fel a kérdést, hogy vagy be kell ismernünk, hogy a parlamentarismus önmagában hibás, vagy pedig be kell ismernünk, hogy önmagában helyes intézmény, de mi magyarok arra éretlenek vagyunk, vagy pedig be kell ismernünk, hogy az a többség, mely ma e házban többséget képez, a nemzet víilódi akaratát képviseli. T. ház! Én a parlamentarismus fölötti elméleti vitatkozásba bele nem bocsátkozom sem Asbóth, sem Beőthy képviselőtársammal, hanem egyet mondhatok, mint egyéni igen súlyos és szomorú meggyőződést, mely bennem a legutóbbi választások alatt felébredt, midőn az ország több helyén megfordulván, láttam, miként folynak a választási mozgalmak, hogy a kormány hogyan concentrálja mindenütt a jelentékenyebb ellenzéki férfiak ellen nem a maga, hanem az állam erejét; a mikor láttam, hogy mindaz, mi az államfunctíók teljesítésére, tehát a 48-as függetlenségi párt fontos állami és politikai érdekének előmozdítására is van hivatva, egyedül és kizárólagosan hogyan fordittatik a kormánypárt érdekeinek előmozdítására és a mi pártunk — a mely pedig ép oly jogosult párt — minden érdekének eltiprására : midőm mindezt láttam, magam is sokszor közel álltam azon szomorú meggyőződéshez, hogy oly országban, melynek hatalmi központja bizonyos tekintetben kivül esik az ország határain, mert Bécsben van, oly országban, melynek kizárólagos nemzeti fejedelme nincs, oly országban és oly viszonyok között, midőn a kormány igen sok tekintetben idegen érdekek előmozdítójául engedi magát felhasználtatni itthon, oly országban, mely mesterségesen és tudatosan vezettetik az elszegényedés közgazdasági politikájának utján, oly országban, a hol a kormány nagy pénzerővel és egész hivatalos apparátussal rendelkezik : a népképviselési úgynevezett parlamentarismus nagyon közel áll egy igen infamis hazugsághoz. Oly országban, mely annyira democraticus, mint a mienk, melyben a régi, ősi, aristocraticus dynastiák részint kivesztek, részint kiveszőben vannak, a hol a nagy territoriális municipiumok és azok önkormányzati szelleme ki van ölve, a hol tehát a központosított hatalommal bíró kormánynyal szemben erős nemzeti ellenállás nincs, a hol a parlamentarismus ugy van kezelve, a mint a ministerelnök kezeli, az igen is rettentő hazugsággá és a nemzet veszélyévé válhatik. De, t. ház, én azért oly sötéten még sem látok, mint Apponyi t. képviselőtársam. Igaz, hogy olv vidámnak sem látom a jövőt, mint a ministerelnök ur, vagy a t. bizottsági előadó ur. Én a nemzet veszélyét, vagy pláne végveszélyét, vagy államiságunk veszélyét a ministerelnök 12 éves politikai működéséből biztosan következtethetőnek nem féltem. Sőt meg vagyok arról győződve — 10