Képviselőházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–deczember 17.

Ülésnapok - 1887-12

68 13. «rtz*g«s «lé& aktAtr 18- ÍSS-7. tévedett-e, vájjon részéről szándéktalan tévedés volt-e ea, vagy pedig szándékos ecsetelése a helyzetnek ? A t. ministerelnök ár egy helyzettel áll szemben, azzal, hogy a deficitek 40—50 millióra rúgnak évenként, az adó-emelés — kivált a direct adók terén — ki van merítve 1875 óta; ma már sem előre, sem hátra menni nem nagyon tud; az állami szükségletekből nem lehet sokat elengedni; a takarékosság — meg fogja mutatni a következés, — nem fog szülni eredményeket; az adóemelések nem fognak beválni, de a deficit be fog válni jövőre is. Már most, hogy a t. ministerelnök ur elfelejtesse a publikummal, hogy kizavarja a nemzet emlékezetéből, hogy ezek a 40—50 milliós deficitek állandókká csak 1875. óta váltak és hogy az adó-emelés évenként bekövetkezővé s mindig súlyosabbá csak 1875. óta vált: hogy ezt a nemzet emlékéből kitörölhesse, most már beszél két évtizedről és annak politikájáról. Ha azok, a kik kezdettől fogva mint a 48-as és függetlenségi párt hivei, felemelték tiltakozó szavukat itt e helyen, ha azok beszélnek két évtizednek a politikájáról és eredményeiről, azt értem. (Tetszés a szélső baloldalon.) Annak megvan a maga oka. Bizonyos tekintetben én nem értek velők egyet, mert azon meggyőződésben vagyok, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam tegnap kifejezett, hogy még a mai államjogi rendszer alapján is sokkal jobban, nemzetiebben, tisztábban és jobb eredménynyel lehet kormányozni, mint a jelen kabinet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mondom, ezen meggyőződésben vagyok. De ismétlem, ha ezek a férfiak beszélnek két évtizedről, distinctio nélkül, azt értem. De hogy a ministerelnök ur, mikor eddig mindig megtette a kellő különbséget, most már összevonja a maga kormányzati időszakát azon férfiakéval, a kik 1867-ben, ha nem jól csinálták is, a mint a következés megmutatatta, hogy nem jól csinálták, de legalább jól akarták csinálni, a meggyőződés lelkesítő érzetének, hevével csinálták; abban a reményben, hogy a nemzet lába alá egy kissé szilárdabb talajt, az alkotmány és nemzeti önkormányzat talaját fogják megszerezni, hogy arra támaszkodva később, de nem az öröklét folyamán, vissza fogják szerezni, a mi még hiányzik, hogy az erőt, a mfmost gyönge, izmossá tegyék. Hogy most azonosítsa magát a t. ministerelnök ur ezen férfiakkal, meg fog engedni, ha azt mondom, hogy ebben a történelem neki igazat adni nem fog soha, mert ő maga, a ki megmondta 1867-ben, hogy mi fog abból származni, ha e rendszer rossz kezekbe kerül. És a mit megmondott a következésekről, a rossz kezek munkájáról, az az ő keze alatt mind bekövetkezett! (Igaz! Ugy van! szélső baloldalon.) Gr. Apponyi t. képviselő ur felirati javaslatát gondosan átnéztem, hogy megkeressem benne azt j a kifejezést, vájjon azon programm mellett, melyet a felirati javaslatban ő felsége szine elé akar terjeszteni, ki van-e az nyíltan fejezve, hogy a t» párt, a mely azt előterjeszti, bizik-e a mostani cabinetben, vagy nem bízik ? Meg kell jegyeznem, hogy a t. gróf beszédjében egész precisitással hangsúlyozta, hogy az ő pártállását, a kormány iránti bizalmi felfogását az ő pártjának múltja és meggyőződése szabályozza. Ez elég szabatos, de a váhiszfelirati javaslatban, az, hogy viseltetik-e & cabinet iránt bizalommal vagy nem, benn nem foglaltatik, legalább ezt én nem találtam bennei Azonban a helyzet vázolásában, a helyzet characteristiconja feltüntetéssében a hang és a szin a bizottsági felirat és gr. Apponyi javaslata között egészen egyenlő, csakhogy az egyikben igen gyenge, a. másikban igen erős. De bármily erős

P mégis azt kell mondanom, hogy sem gr. Apponyi felirati javaslata, sem gróf Apponyi, sem Beőthy Ákos t. képviselő ur, a helyzet meglehetősen helyes ismeretéből a szükséges eonsequentiát nem vonták le ugy, a mint a bajok fő kutforrását gróf Apponyi .is elhallgatta. (Ugy van! a szélső balon.) , Azt mondja Beőthy Ákos t. képviselő ur, hogy a dualismus meg van hamisítva. Igaz, elismerem, hogy meg van hamisítva. Felhozta, hogy a hadsereg szelleme most is minő. Igaz, hogy a hadsereg most is olyan, mint aminőnek ő állította. De mi következik ebből: az, hogy tartsuk fenn a közös hadsereget ugy, a hogy van? Hisz a szellemet megváltoztatni nem lehet s mint a t. ministerelnök ur tegnap igen helyesen mondta, a szellemet biró elé állítani nem lehet. És meg lehet győződve Beőthy Ákos t. barátom, hogy mig a közös hadsereg intézménye fennáll, addig az a szellem^ is fenn fog állani. (Ugy van! szélső baloldalon.) És hogy ha ő tiszta benső hazafiságból — a minővel el van telve — azt akarja, hogy annak a hadseregnek a szelleme legyen gyökeresen más, akkor nem lehet neki ki! térni azon consequentia elöl, hogy azt az institutiót is át kell alakítani, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert a kettő együtt jár. És midőn gr. Apponyi t. képviselő ur beszél orvosszerekről^ melyek a nemzet életében összegyülemlett kórságokat onnan kihajtják és beszél arról, hogy a mi anyagi megerősödésünk, nem tart lépést azon igényekkel, melyeket a folyton haladó civilisatio hazánkban és társadalmunkban felkölt: akkor neki kérlelhetetlenül ki kell vonni a következtetést az ország közgazdasági helyzetéből és megkell mondani, hogy a nemzetnek önállóan rendelkeznie kell minden erejével, hogy élhessen, rendelkeznie kell teljes gazdasági önállóságával, nemcsak az idegen államokkal, hanem Austriával szemben is. A mig ő gazdasági kérdésekből, Beőthy Ákos a hadsereg kérdéséből és mindazokból, a melyek ezek körül